Álmáról, jövőjéről és a betegséggel folytatott küzdelméről is beszélt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán Karsai Dániel. Az életvégi döntéshez való jogért harcoló ügyvéd nyomott hangulatban volt a tárgyalás előtt, még a kollégáival közös vacsorát is lemondta, de a meghallgatással nagy teher esett le róla. A kormány képviseletében az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője arról beszélt a testület előtt: az ügy nekik is megterhelő érzelmileg, de szakmai nézőpontból kell hozzáállniuk.
Én csak azon az ajtón kopogtatok, amelyen egyedül nem vagyok képes belépni, kérem a bíróságot, segítsenek ebben”
– érvelt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB) tartott beszédében Karsai Dániel.
Az életvégi döntés szabadságáért küzdő, halálos beteg alkotmányjogászt kedd délelőtt, nyilvános tárgyaláson hallgatta meg a testület, és ekkor mondott beszédet a magyar kormány képviselője is. Ő egyébként Tallódi Zoltán az Igazságügyi Minisztérium Emberi Jogi Főosztályának főosztályvezetője, aki a kormány hivatalos ellenkérelmét is jegyzi. A tárgyalásról készült felvétel azóta felkerült a bíróság honlapjára is, itt lehet megnézni.
Karsai Dánielt jogászcsapatán kívül családja és legjobb barátai is elkísérték a francia városba, ahol már hétfőn, szakértők meghallgatásával megkezdődött a per. Sándor Judit bioetikus és Regis Aubris francia palliatív-ellátás szakértő zárt ajtók mögött, négy és fél órán át válaszolt a bíróság kérdéseire. Az alkotmányjogász személyes meghallgatása kedd délelőtt fél tízkor, a meghirdetett időben kezdődött – az ügyvédet kamerák kereszttüzében, kerekesszékkel segítették a gyakorlatilag megtelt tárgyalóterembe.
Karsai már szombat óta egy strasbourgi szállodában, visszavonultan készült a perre családja társaságában. A 46 éves ügyvéd számára Strasbourg nem ismeretlen terep, pályája alatt több mint száz embert képviselt már az emberi jogi bíróságon. Mégsem képviseli önmagát, mert „alapszabály, hogy önmagának senki nem jó ügyvédje”.
„Abban a mázlista helyzetben vagyok, hogy 5-6 nálam jóval okosabb és felkészültebb kolléga nagyon nagy örömmel vállalta az ügyemet, úgyhogy azt kell mondjam, hogy ha ilyen emberek vannak mellettem, akkor ki ellenem” – mondta erről korábban a HVG-vel beszélgetve.
A magyar kormány és a szakmai nézőpont
A tárgyalás elején a magyar kormány képviseletében Tallódi Zoltán kapott szót, aki azzal kezdte, hogy
az ügy megrendítő érzelmileg,
ráadásul Karsai korábban maga is dolgozott az Igazságügyi Minisztériumban.
A kormány ugyanakkor szakmai nézőpontból áll az ügyhöz, és kérte, hogy a bíróság a Pretty v. Egyesült Királyság ügy következtetéseit alkalmazza most is, hiszen álláspontjuk szerint a két ügy körülményei azonosak. Ez az érvelés egyébként már a kormány írásos ellenkérelmében is szerepelt, amit korábban Karsai is nyilvánosságra hozott.
A dokumentumban a kormány többször is hivatkozott a Pretty kontra Egyesült Királyság-ügyre, mely 2001-ben, vagyis több mint húsz éve került az EJEB elé. A brit Diane Pretty szintén gyógyíthatatlan beteg volt, és azért fordult Strasbourghoz, mert egyedül nem tudott öngyilkosságot elkövetni, az ehhez nyújtott segítség viszont bűncselekménynek számít. A bíróság akkor végül azt állapította meg, hogy a brit állam nem sértette meg az Emberi Jogok Európai Egyezményét, mert nincs általános konszenzus az Európa Tanács államai között, mely szerint megengedhető lenne, hogy a halál joga levezethető az élethez való jogból.
A kormány alapvetően azt kéri, hogy az EJEB erre hivatkozzon precedensként, ezt viszont Karsai csapata vitatja, hiszen a Pretty-ügy óta már 21 év telt el, és a jog is fejlődik: öt ország már teljesen, több másik pedig részlegesen engedélyezte az eutanáziát.
Tallódi szerint az is súlyos kérdéseket vet fel az Emberi Jogok Európai Egyezményének értelmezésével kapcsolatban, ha a bíróság úgy dönt, hogy kötelezi a kormányt az eutanázia legalizálására. Nemcsak Magyarország, hanem több olyan állam számára is, melyek úgy gondolják, hogy az eutanázia legalizálása ellentétes az egyezmény második cikkével, mely azt mondja ki, hogy a törvény védi mindenkinek az élethez való jogát. A magyar kormány képviselője szerint ezek az államok mind a bíróság elé állnának egy ilyen súlyos ügyben.
| Eutanázia-vita |
| Karsai Dániel alkotmányjogász pere előtt a HVG vitát kezdeményezett, törekedve arra, hogy átfogó képet mutasson az életvégi döntésekkel és az eutanáziával kapcsolatos dilemmákról, gondolatokról, illetve a Mediánnal felmérette a kérdés társadalmi támogatottságát. A sorozat részeként közöltük Kis János filozófus esszéjét, illetve Beer Miklós, a Váci Egyházmegye nyugalmazott püspöke, Csányi Vilmos Széchenyi-díjas biológus, biokémikus, etológus, Csikós Ágnes palliatív szakorvos, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület tisztségviselője, Hegedűs Zsolt ortopéd sebész, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának elnöke, Tompa Andrea író, Tóth Gábor Attila egyetemi oktató, alkotmányjogász, bioetikus és Visky András író, egyetemi tanár gondolatait. |
A kormány oldalán szólalt fel Óváry Csaba neurológus, a budapesti Bajcsy-Zsilinszky kórház főigazgatója is, aki maga is kezelt már ALS-betegeket.
Az Igazságügyi Minisztérium kedd délután közleményt is kiadott, melyben leszögezték:
Magyarországon az eutanázia nem engedélyezett, és nem is kívánják legalizálni.
„A magyar társadalom nem bátorítja a betegeket a halál keresésére, éppen ellenkezőleg: gondoskodik róluk, és mindent megtesz azért, hogy segítse és támogassa az arra rászorulókat” – írták.
Karsai: Az élet és méltóságteljes halál kérdése
Ezután Karsai Dániel kapott szót, aki azzal kezdte, nagyon vegyesek az érzései, hiszen először is rendkívül megtisztelő számára, hogy a bíróság elé állhat és részt vehet a párbeszédben az egyik legalapvetőbb emberi jogi ügyről.
„De sajnálatosan ez az ügy alapvetően a saját életemről szól, gyakorlatilag élet és méltóságteljes halál kérdése” – folytatta.
Az ügyvéd ezután egy álmáról beszélt.
„Azt álmodtam, hogy a 80. születésnapomat ünnepeljük, minden családtagom és barátom eljött hozzám. Focimeccset néztünk és bort ittunk. Beszélgettünk politikáról, fociról és az élet más dolgairól, a szívmelengető estét követően lefeküdtem. Álmomban békésen eltávoztam, mosollyal az arcomon. Aztán felkeltem és szembesültem a rideg valósággal. Csak 46 éves vagyok és ALS-em van. Minden nap közelebb visz a teljes mozgásképtelenséghez és a másoktól való teljes függéshez” – mondta.
Karsai kiemelte, hogy nem ő az egyetlen, aki az életnek ezzel a sötét oldalával néz szembe. A békés halál nagyon kevés ember privilégiuma, csak Magyarországon minden évben ezrek halhatnak meg fájdalmak között, méltóságuktól megfosztva. Így szerinte nem meglepő, hogy az elmúlt héten öt új beadvány is érkezett a bírósághoz hasonló ügyekben.
„Ma mindazokért itt állok, akik az enyémhez hasonló nehéz helyzettel néznek szembe” – tette hozzá.
Hangsúlyozta, hogy az ALS-re nincs gyógymód, az elérhető kezelések az ő esetében eredménytelenek.
„Bár késleltethetem a fizikai képességeim teljes elvesztését, de nem tudom elkerülni. Az orvosi segítség csak a tüneteket enyhítheti, de semmi sem menthet meg attól, hogy létezésem csendes megfigyelőjévé váljak. Elkerülhetetlenül a testembe leszek zárva, mentális képességeim teljes birtokában"
„Nagyon szerencsés vagyok, jelenleg teljes és boldog életet élek. De előbb vagy utóbb el fogom érni a pontot, amikor már értelmetlen lesz a létezés. Egy idő után fegyvertelen leszek, miközben a végső harcomat vívom” – tette hozzá később.
Az ügyvéd idézte a legújabb közvélemény-kutatásokat is, mely szerint a magyarok 70 százaléka támogatja az eutanáziát.
Karsai beszédének első két percéről az RTL készített videót:
A felszólalást folytatva Stánicz Péter, Karsai egyik jogi képviselője kiemelte: Magyarországon öt évre is börtönbe kerülhet, aki segít egy életvégi döntés végrehajtásában, akár passzívan is. A mostani magyar szabályozás pedig sérti a betegek alapvető emberi jogait, és diszkriminatív, hiszen hiába engedélyezi az életfenntartó kezelések visszautasítását, ez az ALS-betegek esetében értelmezhetetlen. Ennek az állapotnak éppen az a lényege, hogy nincs kezelés.
Ezután a bírók tettek fel kérdéseket, melyre mindkét fél válaszolt. A pernek ezzel természetesen még nincs vége, az ügyhöz két szervezet is észrevételeket tett az egyik a svájci Dignitas, mely tagjainak segít az asszisztált öngyilkosságban, a másik pedig a European Centre for Law and Justice. Az ő általuk elmondottakra, a szakértők véleményére és a tárgyaláson elhangzottakra még észrevételeket tehetnek, a bíróság döntése ez után várható, valamikor a jövő év első felében.
Lemondta a vacsorát
A tárgyalás után kora délután Karsai sajtótájékoztatót tartott a helyszínen. Az RTL tudósításai szerint Karsai ezen azt mondta, nagyon büszke, hogy ennek a csapatnak tagja lehet, „csak hallgattam csendben, hogy milyen okosakat mondanak”.
Beszédét egyébként előre le kellett adni, de még reggel a taxiban is hozzátett két mondatot, és a magyar kormány képviselőjével egymásnak is elküldték a leadott beszédeiket.
Különösebben váratlan kérdéseket egyébként nem kaptak: Frank Evelyn ügyvéd, Karsai irodájának vezetője elmondta, hogy a korábbi beadványok alapján egészen jól tudták tematizálni, hogy a bíróság mely kérdésekre fog leginkább fókuszálni, ezért a válaszok tervezetével is előre tudtak készülni.
Arra a kérdésre, hogyan élte meg a strasbourgi utat, Karsai elárulta, hogy öccsével és segítőjével szombat este kimentek a Strasbourg-Marseille rangadóra. A tárgyalás kezdetén azonban olyan nyomott hangulatban volt, mint ebben az évben soha. Bár eddig akárhányszor a városban járt, mindig beült a kedvenc kocsmájába és a kedvenc éttermébe, most nyomasztotta, hogy talán soha többet nem tudja megtenni, ezért lemondta a kollégáival közös vacsorát is.
Magát a tárgyalást már nagyon élvezte, és úgy érzi, nagy teher jött le róla, így valószínűleg bepótolják a kocsmázást.
„Aztán hazamegyünk, alszom egy-két napot, és meglátjuk a hogyan továbbot”.
Visky András: Az én halálom nem csak az én halálom
Ragaszkodnunk kellene ahhoz, hogy folyamatosan napirenden maradjon az eutanáziáról folyó beszélgetés - mondta Visky András író, egyetemi tanár, Visky Ferenc református lelkipásztor fia. Hívőként nem hajlandó dogmatikus módon viszonyulni a kérdéshez, és elmondja azt is, miért nem tekinthető mintának Krisztus szenvedése a kereszten.
