Munkavállalói és munkáltatói hibákról tanúskodnak a hvg.hu által kikért dokumentumok abban az ipari parkban, ahonnan legutóbb nyáron szivárgott foszgén a Miskolc melletti Sajóbábony felé. Az utóbbi években több halálos baleset is volt, és akadt olyan dolgozó is, aki "megúszta" mérgezéssel. A határozatokat anonimizáltan kaptuk, a nevek kitaláltak.
Én tudtam, hogy egy konténeren lévő csavarokat kell meglazítani. Lajos azért ment egyedül, mert csak a csavarokat kellett egy ütve csavarozó akkumulátorossal kiengedni. Ezt a csavarozót rendszeresen használják"
Így kezdődik a sajóbábonyi SPL Europe Kft., a baleset idején még Kischemicals nevű cég egyik munkatársának elmondása arról, hogy hogyan halt meg a kollégája 2023. január 25-én egy munkahelyi balesetben. A történetet a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Kormányhivatal munkatársának mondta jegyzőkönyvbe.
"Eltelt egy kis idő és 11 óra 19 perckor, amit a telefonomon most néztem meg, hívott Árpád. Azonnal menjünk, mert Lajos a tartályban rosszul lett. Elájult. Ezt biztos mondta, emlékszem" - folytatódik a vallomása. "Ekkor a hangja is a telefonban zavart volt. Én megijedtem, hogy mi történhetett. Kért tőlem kötelet, beülőt, hogy szaladjunk vele oda, ahol ő van. Én (…) felszedtem az eszközöket és odafutottunk a nagyjából háromszáz méterre lévő tartály tárolóhoz. Ott azt láttam, hogy Árpád áll a tartály tetején és egy menekülő gázálarcot próbál, készül felvenni. Rákiabáltam, hogy nem mehet be a tartályba, mivel láttam, hogy erre készül".
A Sajóbábony melletti ipari telepre és az ott üzemelő gyárakra még nyár végén figyeltünk fel, amikor egy olvasónk azt írta, foszgéngáz jutott ki az egyik üzem területéről a szabadba. Néhány héttel később felkerestük a települést, ahol a polgármester nem, viszont a helyiek szívesen fogadtak minket és elmesélték, hogy a Miskolc-közeli ipari parkból rendszeresen jönnek büdös gázok, kezdeni vele mégsem tudnak sokat. Ezt követően kértük ki a helyi kormányhivataltól az elmúlt öt év összes olyan határozatát, ami kapcsolatos az ipari parkban található gyárakkal. A határozatok többsége érdektelen, apró-cseprő dolgok kiigazítását kérték a gyárak tulajdonosaitól.
Más a helyzet viszont a korábbi Kischemicals, jelenlegi SPL háza táján. Róluk a kormányhivatal több olyan határozatot is kiadott az utóbbi évekből, amik súlyos, olykor halálos balesetekről, komoly hiányosságokról tanúskodnak.
Az SPL növényvédő, gyomirtó szereket gyárt, vagyis veszélyes, az emberi egészségre akár súlyosan ártalmas anyagokkal is dolgoznak. Ezeket az anyagokat a gyárba, a gyár területén belül, valamint onnan el hatalmas tartályokban mozgatják. A korábban említett és azóta elhunyt Lajos ezekkel az egyenként 17,5 tonnás tartályokkal dolgozott, ezek közül az egyiket készítette elő későbbi töltéshez, amikor baleset érte.
A tartályt a kormányhivatali határozat szerint daruval helyezték el a gyár területén található, betonozott területre, ahol kissé megdöntve, aládúcolva tárolták őket egymás mellett. Ezeket a tartályokat közömbös gázokkal fertőtlenítik a gyár dolgozói, hogy elkerüljék a későbbi tűzveszélyt, esetleges robbanást. A januári baleset idején az inertizáláshoz nitrogéngázt használtak, ami időigényes folyamat, a határozat szerint 16 óra, azon a tartályon pedig, amiben később a baleset történt, a folyamatot január 25-én, délelőtt kezdhették meg.
A tartályok az inertizálás ideje alatt zárva vannak, csak egy nyíláson töltik befelé a nitrogént. Lajos feladata hivatalosan annyi lett volna, hogy egy úgynevezett harmatpontmérő műszerrel megmérje a konténerből kiáramló gáz nedvességtartalmát. Azonban az egyik tartálynál valamiért úgy döntött, hogy felbontja azt. Délelőtt tizenegy előtt négy perccel telefonon karbantartót kért, aki a kormányhivatali határozatban idézett nyilatkozat szerint így emlékezett vissza az eseményre:
„Vettem magamhoz két darab 27-es villáskulcsot, mert tudom, hogy ez kell a felnyitáshoz. Én nem vittem létrát, mert a tartályon van feljáró hágcsó. Amikor odamentem, ott várt a tartály tetején Lajos, akit nagyjából egy éve ismerek. (…) A tartályra felmásztam és váltottam egy pár szót Lajossal. Megkértem, hogy munkavégzési engedélyt adjon a munkámhoz. Ő mindig ideges szerintem és most is az volt. Nem kiabált, de káromkodott, hogy el kéne már innen menni. Annyit mondott, hogy az engedélyt utólag megírom. Utasított, hogy bontsam ki a csavarokat. Ő azért nem tudta kinyitni, mert csak nekem van olyan kulcsom, amit vittem magammal, ami nagy nyomatékot ad és ezzel lehet a csavarokat megindítani. (…)
Én kiengedtem a csavarokat kézi erővel. Ahogy én felálltam, Lajos levette a tetőt, és amit ő odavitt alulétrát, azt beengedte a tartályba. A létrán lement a tartály belsejébe,
még kilátszott a feje amikor szóltam neki, hogy ne másszon be. Én ekkor már féltem, mert egyedül akart a tartályba bemenni, ahová én így nem mertem volna bemenni.
Nem veszekedtünk. Én tartottam tőle, mert nagyon akaratos, kiabálós ember. Nekem semmit nem válaszolt, ment lefelé a létrán. (…) Lajos elment a tartály végébe. Onnan visszajött, feljött a tartályból. A feje éppen kilátszódott. Ekkor én nem ijedtem meg tőle, nem is szólt semmit, nem káromkodott, hozzászóltam, de nem válaszolt. Vett egy nagy levegőt, mint amikor a víz alá lebukik az ember és visszament a létrán a tartályba. Ott úgy hallottam, hogy talán lapátolt, húzta a lapátot. Ezután ismét láttam, hogy jött vissza, fogta volna meg a létrát.
Ekkor görcsbe rándult az egész teste. Én ordítottam neki, de nem válaszolt. Ekkor már nagyon féltem. Segítségért kiabáltam.
Sok időnek tűnt, hogy a telefonomat elővegyem és azon hívjak segítséget. A kiabálásomat senki nem hallotta meg.”
Árpád, ahogy ezt a segítségére siető másik munkás is megerősítette, be akart mászni a tartályba Lajos után, de ráordítottak, hogy ne tegye. Segélykérésére többen összefutottak, volt, aki hozott kötelet és biztonsági hevedert és lementek Lajosért. Ekkorra értek oda a sajóbábonyi telep tűzoltói, akiknek segítségével végül kiemelték a testet.
"Szerintem már akkor nem élt, amikor a bebúvó nyíláson kiemeltük”
– vallotta Árpád.
Lajos a kormányhivatali határozat szerint súlyos hibát vétett: bemászott egy olyan tartályba, ahová ömlött a nitrogén. Munkatársainak vallomásaiból derült ki, hogy mielőtt bemászott volna a tartályba, nem zárták el a nitrogéncsapot. Ezzel áthágott egy rakat, amúgy a saját védelmét szolgáló munkaügyi előírást. Lajos feltehetőleg a tartály víztelenítését akarhatta elvégezni, ezért vitt magával egy vödröt és egy lapátot is, de nem várta meg, míg a nitrogén kimegy a tartályból.
Mivel a hvg.hu által megszerzett kormányhivatali határozatot anonimizálták, így lehetetlen megmondani, hogy pontosan hány munkás nyilatkozott az ellenőröknek, az azonban biztos, hogy akik nyilatkoztak, mind megerősítették, hogy Lajos nem szabályszerűen járt el. A kormányhivatal munkatársai azonban azt is megállapították, hogy a szabályok betartását a cég nem ellenőrizte szigorúan. Végül a Kischemicals egy 720 ezer forintos büntetést kapott, a rendőrség pedig ismeretlen tettes ellen indított nyomozást az ügyben. A rendőrség cikkünk megjelenése után közölte: július 19-én szakértői vélemény alapján megszüntették ezt az eljárást.
Az üzemben nem ez volt az első halálos baleset, napra pontosan egy évvel korábban történt egy másik is.
2022. január 25-én este három munkás került bajba a délutáni műszak végén. A Kischemicals V3-as üzemében dolgoztak, a foszgénkályhák technológiai részén egy olyan karbantartási feladaton, amit az üzemmérnök előre elrendelt: meg kellett bontaniuk az egyik foszgénkályhát. Ezek a kályhák szabad ég alatt állnak a sajóbábonyi ipari parkban, ezért lehetséges, hogy a település lakóinak is gyorsan feltűnik, ha valami baj van az üzemben, hiszen érezni az onnan kiáramló gázok szagát. A foszgén szagát többen kérdésünkre szeptemberben szénára, dohbűzre hasonlító élményként írták le. A kisváros határában jelzőrendszer figyeli a mérges gázok jelenlétét, így ha komoly baleset történik, akkor arról a lakók is értesülnek. Nem véletlenül, a foszgén halálos méreg, belélegezve, bőrre, szembe kerülve megöli az embert.
A karbantartáshoz a munkásoknak egy elemet el kellett távolítaniuk a kályhából, ahhoz pedig, hogy az elem mozdíthatóvá váljon, négy átmenő csavart kellett megbontani. A karbantartás során azonban az egész kályharendszer tele volt foszgénnel, aminek a zárt rendszerben tartásáért egy úgynevezett HV-szelep felelt. Ez mozdult el valahogyan.
A baleset januári estéjén hideg volt, így este kilenc óra után két perccel, amikor a foszgén kijutott a kályhából, először folyadék formájában találkozott vele a három munkás.
Az anyag egyikükre konkrétan ráfröccsent.
Bár vizsgával igazolt vegyipari szaktudása a háromból csupán két munkásnak volt, mindhárman azonnal tudták, hogy halálos veszélyben vannak, így elrohantak a helyszínről. Egyikük a műszerszobába szaladt be, ahol azonnal utasítást adott a gyártás leállítására. Ekkorra viszont beért a szobába a két másik munkás is, köztük az is, akinek a ruhájára ráfröccsent a foszgén.
Az anyag pedig azonnal párologni kezdett a melegben, rögtön megjelent a szobában a foszgénre jellemző szénás, dohos szag.
Mivel a határozat, amit a kormányhivatal lapunkhoz eljuttatott anonimizált, így nem tudjuk, hogy ugyanaz a munkás lett-e rosszul, mint amelyikre ráfröccsent a mérgező anyag. Az azonban biztos, hogy egyikük a beszívott mérgező gáztól erősen köhögni kezdett. Az esetről kollégái nem értesítették a telepen biztonsági feladatokat ellátó Pajzs 94 Kft.-t, így a velük ottlévő egészségügyi személyzet sem tudott semmit arról, hogy többen súlyos mérgezés kockázatának voltak kitéve a park területén. A munkások az „egészségügyi ellátást” megoldották maguk között: majdnem egy órán keresztül etanolt lélegeztettek be köhögő kollégájukkal, hogy az anyag semlegesítse a tüdejében a foszgént.
Miközben köhögő kollégájukkal foglalkoztak, arra azért jutott idejük, hogy megnézzék, a gáz nem ömlik-e tovább. Szerencséjük volt, mivel a foszgént visszatartó szelep csupán néhány pillanatra mozdult el, onnantól rendeltetésszerűen működött tovább. Ami foszgén mégis kijutott, az már a hideg levegőben elpárolgott.
Este tizenegy után a balesetet szenvedő munkások autóval indultak hazafelé. Köhögő kollégájukat hazavitték, hiszen ő etanolt inhalált, így nem vezethetett. Orvosi ellátást azonban nem kapott, mert kollégáinak azok vallomása szerint azt mondta, nem érzi rosszul magát, csak köhög.
Hazaérve azonban nagyon rosszul lett, hajnalra pedig hiába került kórházba, ott már nem tudtak rajta segíteni.
A Kischemicals a tavaly januári balesetért 1,44 millió forintos bírságot kapott. A kormányhivatal azért büntetett, mert nem gondoskodtak a sérült orvosi ellátásáról, munkásaikat súlyosan veszélyeztették. Más kérdés, hogy az érintett munkások is elhallgatták magát a balesetet, nem hívtak orvost köhögő kollégájukhoz.
Néhány hónappal a 2022-es halálos baleset után ismét volt egy mérgezés a Kischemicals foszgénelőállítójánál. Májusban az egyik munkás nátrium-hidroxiddal foszgén és sósav gázok semlegesítésével foglalkozott. Ez a munka hő- és gőzfejlődéssel jár, így a semlegesítőrendszer egy vákuumrendszerhez van csatlakoztatva, hogy biztonságosan tudjon működni.
Csakhogy a semlegesítés közben egy másik munkás a központi vákuumszivattyúnál lúgcserét végzett. A szivattyú gázelszívó képessége így jelentősen csökkent, a folyamatosan keletkező gázokat egyre lassabban tudta csak elszívni a rendszer. A vákuum, vagyis a szívóhatás csökkenését a munkások is érzékelték, de nem tudták mire vélni, így úgy döntöttek, hogy azonnal leállnak. Csakhogy a gázok közben egy kisebb felhő formájában ott maradtak a munkatérben.
A határozat anonimizált, így nem tudjuk, hogy az a munkás, aki besétált a gázfelhőbe, ott volt-e akkor, amikor a vákuumzavar kezdődött. Annyi biztos, hogy egyikük bement. Szerencséjére azonnal feltűnt neki, hogy életveszélyben van, kirohant a felhőből, jelezte, hogy mi történt vele. A szekrényből alkoholt vett ki, amit azonnal inhalálni kezdett, de közben már nála is elkezdődött a köhögés. A munkáshoz orvost, kicsit később pedig mentőt hívtak, ami miskolci kórház sürgősségi ambulanciájára rohant vele. Estére ugyan hazaengedték, de hajnalra ismét rosszul lett, otthon kezdett fulladni. Arról a balesetet bemutató határozat nem ír, hogy pontosan hogyan, de a kórházban segítettek rajta, majd háziorvosához irányították, végül táppénzre sem ment, előre tervezett szabadságán pihente ki a mérgezést.
Szintén kormányhivatali határozatok alapján dolgoztuk fel azokat a baleseteket, amik az utóbbi években a magyarországi akkumulátorgyárakban történtek. Cikksorozatunkat ide kattintva tudják elolvasni:
Anett a soron még dolgozott, Niki a mosdóban már hányt - jegyzőkönyvek tanúskodnak a súlyos akkugyári balesetekről
Mérgezések sora, áramütés, ismeretlen gázok, kigyulladt gyártósor - ez csak néhány példa azon balesetek közül, amik az utóbbi években történtek a magyarországi akkumulátorgyárakban. Kikértük a kormányhivataloktól az akkugyárakat érintő határozatokat, ezek alapján tártuk fel, mik történtek az elmúlt három évben a Távol-Keletről idetelepült gyárakban.
Robbant a tartály és két munkást vitt magával - jegyzőkönyvek az akkuipari balesetekről, II. rész
A SungEel Hitech Hungary Kft.-nek két akkumulátorfeldolgozója is van Magyarországon, egy Bátonyterenyén, egy pedig Szigetszentmiklóson. Utóbbi jelenleg nem működik, a katasztrófavédelmi engedélyét egy súlyos, két ember halálát okozó robbanás miatt visszavonták. Egy másik üggyel kapcsolatban újdonság, hogy a Nógrád megyei kormányhivatal határozata egy helyen egy tavalyi bátonyterenyei eseményt is halálos balesetként említ.
Behajolt a gyártósorba, beszorult, egy héttel később a Honvédkórházban halt meg - jegyzőkönyvek az akkugyári balesetekről, III. rész
A gödi Samsung SDI az első akkumulátorgyár volt Magyarországon, amelyben egy súlyos baleset történt, de nem kizárólag a gyár hibájából. A gyárról azonban a kormányhivatal sokszor megállapította, hogy a munkások odabent súlyos veszélynek vannak kitéve. A Samsung viszont nemzetgazdaságilag kiemelt státusza miatt sérthetetlennek tűnik: hiába építkeznek, vagy kezdenek el használni épületeket engedély nélkül, megússzák pénzbüntetéssel.
.
