Majálisozott a liberális értelmiség a Margit-szigeten.
Se Balatonszárszó, se Farkasházy Tivadar, nagyjából kétszázan mégis összegyűltek az ellenzéki értelmiségből Ujhelyi István EP-képviselő, volt szocialista politikus, valamint Horgas Péter meghívására a Margit-szigeti Fire Clubban, hogy újraélesszék a szárszói hagyományt. Nem voltam Balatonszárszón Farkasházy kertjében, nem láttam, milyen volt. Az arról szóló történetek alapján viszont az valami teljesen más lehetett, mint ami a szombati, Margit-szigeti eseményből kijött.
Az ellenzéki értelmiség egy része összegyűlt: felbukkant Oltai Kata és Nagy Zsolt, érkezett Szentesi Éva, Lukácsi Katalin, Márki-Zay Péter, Mesterházy Attila, Nyakó István Jordán Tamás, Komáromi Zoltán, Nagy Erzsébet, Somogyi Zoltán, Ligeti Miklós, de befutott Bajnai Gordon volt pénzügyminisztere, Oszkó Péter is, meg persze rengeteg újságíró, akik ezúttal nem írtak, csak ott voltak, beszélgettek a régi prominensekkel. Ujhelyi beharangozójából pedig megtudtuk: a kétszáz meghívott között majdnem húsz civil szervezet és nyolc szakszervezet is ott volt. A cél pedig a hagyományteremtés: Ujhelyi az itt induló beszélgetésekkel, az azoknak keretet, apropót adó panelekben fellépők gondolataival, ingyenes marhapörkölttel, sörrel, borral és fröccsel akar az ország jövőképén gondolkodni.
Az előd után humorosan SzázSzónak nevezett rendezvény Traski Viktor kárpátaljai, de Ukrajna oldalán az oroszok ellen harcoló katona levelével indult, akivel Ujhelyi elmondása szerint rendszeresen tartja a kapcsolatot, így megerősítette a politikust levelében abban, hogy a találkozóra már csak a beszélgetések indulása miatt is szükség van.
A panelek sora Kuncze Gábor volt belügyminiszter és Perlaky-Borsos Noel beszélgetésével indult. A két szereplő nem ismerte korábban egymást, és míg míg Kunczét aligha kell bemutatni bárkinek, Perlaky-Borsosról egyelőre csak azok tudnak, akik aktívan követték az utóbbi másfél év diáktüntetéseit. Ő ezeknek az egyik élharcosa, az egyike annak az elmondása szerint 47 diáknak, akik ellen eljárás indult, miután a Karmelitánál összefesztültek a rendőrökkel, akik könnygázzal fújták őket le.
A panelt vezető Nagy József rá is feküdt erre a vonalra: megkérdezte Kunczétól, mint volt belügyminisztertől, hogy be nem jelentett tüntetés esetén a rendőrség okkal alkalmaz-e könnygázt vagy más kényszerítőeszközt. Ahogy azt Nagy is elmondta, Kuncze Gábornak lehetett volna ilyen helyzetben tapasztalata: a Bokros-csomag bevezetése után tízezer diák tüntetett a tandíj ellen Budapest utcáin, Bokros Lajos pedig ki is ment hozzájuk, csúnyán ki is fütyülték. Kuncze szerint a könnygáz provokáció volt a rendőrség részéről, majd felidézte: a ’90-es években is oszlattak fel diáktüntetést, de ott kényszerítőeszköz nélkül, még gumibot sem volt a rendőröknél.
A volt belügyminiszter és a diáktüntető között vita szinte alig volt, igaz, sem a panelnek, sem a SzázSzónak nem volt célja, hogy a színpadon ugrassza egymásnak a saját fellépőit. Egy ponton ennek ellenére is sikerült összeakadniuk: Kuncze élesen kritizálta a diáktüntetőket azért, hogy pártmentes demonstrációkat hirdettek. Perlaky-Borsos Noel viszont erre rögtön tudott kontrázni, hiszen az összes ellenzéki párt felszólalt a státusztörvény elfogadásának napján a tüntetők színpadján. Azt viszont ő sem értette, hogy ha az ellenzéki pártoknak van az oktatással kapcsolatos programjuk, akkor miért nem állnak ki mellette folyamatosan, egységesen. Kuncze szerint azonban a szakszervezetek sem teljesen egységesek abban, amit az oktatásról gondolnak, Perlaky-Borsos viszont kiemelte: a szakszervezetek nem pártok, dolguk az érdekképviselet, nem is szavazunk rájuk. Utóbbiban csak részben van igaza, hiszen a szakszervezeti tagság szavaz a vezetőire.
Majd jött Medgyessy Péter volt miniszterelnök levele, nem tudott eljönni, de leírta, hogy nagy szükség van érdemi vitákra az alpáriság helyett. Érkezett Bod-Péter Ákos, aki azt vezette le, hogy közgazdasági értelemben a recesszió ellenére sincs válság. Majd Kaiser Ferenc egyetemi docens, Oszkó Péter és Andor László volt uniós biztos értekezett Magyarország geopolitikai helyzetéről és a nemzeti szuverenitásról, mire lassan nekem is leesett:
valójában senki nem a vezetett beszélgetésekért járt anno Balatonszárszóra sem, hanem azért, hogy más, fontos emberekkel találkozzon és bizalmas közegben tudjanak megvitatni fontos dolgokat, majd hozzanak meg azok alapján fontos döntéseket.
Balatonszárszó azonban valószínűleg csak addig volt izgalmas, amíg a mostani ellenzékiek kormányon voltak, vagyis amíg számított bármit, hogy miről beszélgetnek, hogyan gondolkodnak a világ nagy dolgairól, Magyarország helyéről ezekben a dolgokban. Szombaton a Margit-szigeten csupán néhány idős ellenzéki kesergett azon a bárpult mellett álldogálva, vagy az asztaloknál ülve, hogy mennyire rossz a Nemzeti Együttműködés Rendszere, és mennyire kellene már valamit csinálni, ami nem a NER.
Majd egy ponton Nagy Zsolt színművészhez került a mikrofon, aki azzal kezdte, hogy majdnem elaludt Oszkóék beszélgetésén. Ezzel amúgy látványosan nem volt egyedül, azon a panelen egyre többen mentek hátra a bárpulthoz és egyre többen kezdtek egyre hangosabban beszélgetni hátul. Visszatérve Nagyra: azzal folytatta, hogy
két órája nem történik más, mint hogy dagasztjuk a szart. Ne szeressetek!
Szerették: tapsot kapott. A közönségnek kicsit valóban elege volt az egymás után következő levelekből, szakértésekből, amiknek valójában szinte minden gondolatát, minden szavát ismerhette bárki, aki az utóbbi tíz évben követte a közéletet.
Nagy állította, hogy
szégyelli magát a folyamatos pofázás miatt, miközben valójában pont azokon az eseményeken nincs ott az ellenzék értelmisége, amik igazán számítanak: az utóbbi időben a tanárok és a diákok mellett.
Az ő szakmájában pedig ha valami nem tetszik, nincs más választás, kussolni kell. Mint mondta, „köröm alatti kosznak” érzi magát, hiszen nem akarja magát Orbán Viktorhoz, a Fideszhez képest meghatározni, majd amikor a moderátori szerepbe kerülő Somogyi Zoltán meg akarta tapsoltatni felhorgadásáért, csak legyintett: „minek, dehogyis”. A tapsot azért megkapta.
Majd következett a SzázSzó talán egyetlen, valóban érdekes panelje, amikor – és erre már Oltai Kata hívta fel a figyelmet – először kerültek nők színpadra beszélgetni. Oltai mellett Szentesi Éva kapott helyet, a panelben pedig ott volt Nagy Zsolt is, a téma azonban hiába lett volna az, hogy hol fog tartani a világ ötven év múlva, Nagy kifakadása felett a panel résztvevői nem tudtak napirendre térni.
Szentesi Somogyi kérdésére azzal kezdte, hogy elmondta: a választások után kicsekkolt a közéletből. Otthagyta a médiát, miután az MCC bevásárolta magát, a Librit is, vendéglátózik és nem tudja, mi értelme pofázni bármiről is. Visszahúzódott.
Oltai Kata szerint ha közgazdasági értelemben nincs is válság, kulturális és társadalmi értelemben viszont nagyonis van, hiszen mindenki egyéni döntésekben gondolkodik, a közösségi szempont nem létezik az emberek fejében.
Majd Somogyi felkérdezte először Szentesit, később Nagy Zsoltot is, hogy hisznek-e még ebben az országban, mire Szentesi egy azonnali nemmel, Nagy ás Oltai viszont igennel.
Majd, mintha Nagy Zsolt viharos felszólalása és az azt követő panel meg sem történt volna, jöhetett Bajnai Gordon levele, aki valamiért szintén nem tudott elmenni a SzázSzóra, a közönség pedig ugyanúgy tapsolt az EU-ból Magyarországot kivezető Orbán rémképét felfestő, ott sem lévő volt miniszterelnöknek.
