Történelmi fotó, történelmi Twitter-bejegyzés. Július 11-én kezdődik az idei NATO-csúcs a litván fővárosban, Vilniusban, és még a találkozó előtt sikerült a szövetségnek a két legnagyobb kérdés közül az egyiket, ha nem is véglegesen, de az előzetes várakozásokhoz képest megnyugtatóan rendezni.

Glad to announce that after the meeting I hosted with @RTErdogan & @SwedishPM, President Erdogan has agreed to forward #Sweden's accession protocol to the Grand National Assembly ASAP & ensure ratification. This is an historic step which makes all #NATO Allies stronger & safer. pic.twitter.com/D7OeR5Vgba

— Jens Stoltenberg (@jensstoltenberg) July 10, 2023

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár hétfőn 21 óra 21 perckor posztolt a Twitterre arról, hogy Recep Tayyip Erdoğan török elnök megígérte: amilyen gyorsan csak lehet, beterjeszti országa parlamentje elé a svéd NATO-csatlakozási kérelmet, és gondoskodik annak ratifikálásáról.

Fontos azonban rögzíteni, hogy ez egyelőre egy politikai ígéret, a török törvényhozás még nem vette napirendre az ügyet, náluk tulajdonképpen most indul el az a folyamat, ami itthon egy éve tart, azzal a különbséggel, hogy Erdoğan a kezdetektől nyíltan vállalta, hogy poltikai indokból nem egyezik bele a svédek csatlakozásába. Orbán Viktor ugyanakkor "papíron" támogatta a csatlakozást, csak a magyar kormány által bemutatott dramaturgia szerint a Fidesz-frakció (magyarán a magyar törvényhozás) volt, amelyik nem egyezett bele, amikor meg már beleegyezett, akkor sem derült ki, miért nem tűzik napirendre, míg Szijjártó Péter el nem ismerte, hogy a törökökre várunk – más poltikai vagy gyakorlati indoka soha nem volt a magyar időhúzásnak. A Fidesz mostanra nyílt kártyákkal játszik, Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke kedden azt mondta a hvg.hu-nak: „Orbán Viktor a nap folyamán egyeztet Erdoğan elnök úrral, és utána okosabbak leszünk”.

Magyarországról a mostani nemzetközi hírekben nincs nagyon szó, a témában született cikkek általában azzal a mondattal érnek véget, ha egyáltalán megemlítik, hogy „ezek után valószínű, hogy Magyarország is feloldja a blokádját”. Egyelőre nem látszik, hogy mit nyertünk azzal, hogy szívességet próbáltunk tenni egy kiválóan tárgyaló autokratának, aki a jelek szerint még csak le sem adta a drótot, hogy Orbán Viktor betarthassa az ígéretét, miszerint nem mi leszünk az utolsók, akik beleegyeznek Svédország NATO-csatlakozásába. Annak ellenre ugyanis, hogy Szijjártó Péter szerint "már csak technikai kérdés a ratifikációs folyamat lezárása", hiszen a kormány azt mindig is támogatta, mégsem tűnik olyan technikai kérdésnek, ha egyszer a Fidesz–KDNP-frakció volt az, amely a hivatalos kommunikáció szerint ellentartott a kormány akaratának, és amely végső soron, az Alaptörvény értelmében, döntést hoz a jegyzőkönyv elfogadásáról. Az Atv.hu eközben úgy értesült, hogy háromnapos kormányülés lesz a héten, amelyen Orbán beszámol majd a NATO-csúcson történtekről is, meglátjuk, hogy mindez összefüggésben lesz-e bármilyen módon a parlamenti munkával, egy esetleges rendkívüli ülés összehívásával.

Erdoğan még játszhat az idővel, a gyakorlatban ő dönt arról, mikor veszi a török törvényhozás napirendre a NATO-bővítést, de a NATO-főtitkár közleménye szerint a törökökkel létrejött megállapodás értelmében ez rövid időn belül megtörténik.

Erdoğan ellenben győztesen térhet haza Vilniusból. Nem sokkal azelőtt, hogy elutazott volna a litván fővárosba, meglepőet húzott: összekapcsolta a svéd NATO-csatlakozást országa EU-s ambícióival. Érdemes azonban figyelni, mit mondott szó szerint a török elnök. „Először nyissátok meg az utat Törökország előtt, hogy csatlakozhasson az Európai Unióhoz, utána megnyitjuk az utat Svédország előtt” – mondta, alaposan fölélicitálva ezzel korábbi követeléseinek, melyek egészen tegnapig alapvetően török biztonsági igényekről szóltak.

Erdoğan szerint Svédország nem tett eleget a kurd terrorizmus megfékezéséért, különös tekintettel a nagy számban Svédországba menekült kurd Munkáspárt, a PKK követőire, akiket Erdoğan a stockholmi utcák helyett egy török börtönben szeretne látni. A huzavona lassan egy éve megy, Svédország törvényeket változtatott meg, és még a Törökországgal szembeni fegyverembargót is feloldotta Erdogan kedvéért. Mégis, míg Finnország már márciusban csatlakozhatott a szövetséghez, Svédország helyzete nem javult, a török elnök konzekvensen hangoztatta: amíg Svédország nem változtat a terroristákkal való bánásmódján, nem engedi be a NATO-ba.

Erdogan érvelésével nehéz volt vitatkozni, és Svédország nem is nagyon vitatkozott. Ha valakivel katonai szövetségre kíván lépni egy ország, mégiscsak furán hat, ha közben nem ad el neki fegyvereket, és nem adja ki neki azokat a személyeket, akiket az terroristának tart. A svédek ezért engedtek azokban a kérdésekben, amelyekben lehetett, Erdogan mégsem bólintott.

A kezdetektől lehetett tudni ugyanis, hogy nem csak pár száz Svédországban élő kurdról szól Erdogan időhúzása. A nemzetközi elemző közösség általában két további indokot emlegetett: a belpolitikai haszonszerzést, különös tekintettel az idei választásokra, és egy vadászrepülőgép-típust, az amerikai F-16-ost.

Törökországban széles konszenzus van arról, hogy a kurd Munkáspárt terroristákból áll, akik állandó fizikai veszélyt jelentenek minden törökre. Ellenük fellépni, különösen olyan nyugati országokkal szembemenve, mint az Egyesült Államok, növeli Erdogan támogatottságát, de minimum kielégíti a szavazóbázisát. Idén parlamenti és elnökválasztásokat tartottak Törökországban, ahol Erdogan a muszlimok védelmezőjeként tüntette fel magát, ehhez pedig jó alapot szolgáltatott, hogy betartott a svédek NATO-csatlakozásának. A választásokat kis többséggel Erdogan nyerte.

Törökország régóta szeretne modern, amerikai gyártású F-16-os vadászrepülőgépeket vásárolni, ez azonban a két ország közötti katonai-diplomáciai súrlódások miatt ezidáig nem volt lehetséges. A svéd NATO-csatlakozás körüli huzavona kezdete óta lehetett sejteni, hogy részben ezekre, és más, embargós amerikai és svéd fegyverrendszerekre megy ki a játék.

Ezt most először Jake Sullivan, Joe Biden elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, majd Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is megerősítette. Elismerték, hogy az F-16-osok részét képezték a svédek csatlakozásáról szóló, Erdogannal kötött megállapodásnak. A vilniusi csúcson Biden és Erdogan személyesen is találkoznak majd, azután valószínűleg többet tudunk majd a deal részleteiről, egyelőre annyi hangzott el, hogy Biden „konzultál a Kongresszussal” az ügyben. Az ugyanakkor beszédes, hogy az amerikai elnök Vilniusban a New York Times újságírójának kérdésre, miszerint mi vette rá Törökországot arra, hogy támogassa Svédország csatlakozását Biden annyit válaszolt:

„Ön szerint?”

A belpolitikai szempontok és a fegyverek tehát biztosan részét képezték Erdogan időhúzásának, de akkor hogy jön a képbe a török EU-csatlakozás? Két magyarázat jön szóba.

Az első talán a kézenfekvőbb: Erdogan bemondott egy irreális árat, ahonnan biztonságosan, arcvesztés nélkül vissza lehet ereszkedni a középutas megoldásig. Aki vásárolt már autót vagy szőnyeget, tudja, hogy megy ez. Az, hogy Törökország belátható időn belül csatlakozzon az Európai Unióhoz, elképzelhetetlen. A tárgyalások tíz éve megrekedtek, Törökországnak kicsit sem EU-kompatibilis gazdasági, emberi jogi és jogállamisági deficitje van, nem is beszélve arról, hogy Ciprus és Görögország egész egyszerűen nem engedné be. Ráadásul az EU-ba való csatlakozásról nem a NATO-főtitkárral és a svéd miniszterelnökkel kell megegyezni, hanem az EU-val.

Viszont Erdogan nem is csatlakozásról beszélt, hanem az ahhoz vezető útról és nyitott kapukról, ennek megfelelően a második magyarázat, hogy a török elnök pénzt szeretne. A Middle East Eye cikke szerint Erdogan az utóbbi hetekben fokozatosan állítja át a külpolitikáját egy nyugatbarátabb irányba:

• Isztambulban fogadta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt és hazaengedte a közel egy éve Törökországban tartózkodó ukrán hadifoglyokat, az Azovsztal acélmű védőit (Oroszország élesen kritizálta a lépést, mondván, nem ebben állapodtak meg, amikor átadták a törököknek a háború legendás ostromának ukrán katonáit).
• Támogatását fejezte ki Ukrajna NATO-tagságával kapcsolatban, szó szerint azt mondta, „Ukrajna megérdemli, hogy felvegyék a szövetségbe”.
• Beleegyezett a svédek csatlakozásába.

A cikk szerint ennek az az oka, hogy Törökországnak nyugati befektetőkre van szüksége, ha stabilizálni akarja lesújtó állapotban lévő gazdaságát. A választások után Erdogan új pénzügyminisztert nevezett ki; Mehmet Simsek korábban a Wall Streeten volt bankár, a kinevezésével Erdogan a nemzetközi pénzpiacokat igyekezett megnyugtatni. Simsek első útjai az Egyesült Arab Emírségkbe és Katarba vezettek, hogy befektetőket szerezzen Törökországnak, de a Middle East Eye forrásai azt mondták, Ankarában arra jutottak: sem az Öböl-államok, sem Oroszország pénze nem lesz elég, ha meg akarják menteni a török gazdaságot.

Eszerint az értelmezés szerint tehát az EU-csatlakozási tárgyalások felvételétől azt várja Erdogan, hogy jól áll a nyugati befektetőknél, és külföldi tőkét hoz a konyhára. Az persze nem biztos, hogy ez így is van, de egyszer már működött. A pénzen kívül része lehetett a megállapodásnak, hogy Svédország támogatja majd az EU-ban a török állampolgárok vízummentes beutazását és a Törökországgal való vámunió kiterjesztését, utóbbiakra a török lakosság körében nagy az igény.

A NATO szempontjából a történet hétfő esti alakulása volt a legideálisabb kimenetele a közel egy éve tartó huzavonának. Egységet és erőt tudnak mutatni, de főleg egy nagy sikert, egy fontos találkozó előestéjén, és ha minden jól megy, nemsokára egy új tagot is maguk között tudhatnak, a 32-diket. Mindez pedig Magyarország sikere is, mi is a NATO-tagjai vagyunk. Nehéz volt tető alá hozni, a 33-dikat még nehezebb lesz.