Koszovóban a tömegdemonstrációk kezeléséből jól vizsgáztak a magyar katonák, és új rendelkezésként minden katona köteles gyakorolni a fegyver szét- és összeszerelését – mondta el Böröndi Gábor.
„A csapatmunkában hiszek!” – ezzel a hangzatos címmel jelent meg a Honvédelem.hu-n interjú az új vezérkari főnökkel. Volt is miről beszélgetni, hiszen Böröndi Gábor első hónapja ebben a munkakörében igencsak mozgalmasan alakult: nyitásképp kisebb diplomáciai vihart kavart, amikor arról beszélt, hogy 1939-ben lokális háború tört ki Németország és Lengyelország között, majd váratlan és furcsa kiképzésre küldtek több katonát, állítólag büntetésként, utána pedig Koszovóban a zavargásoknál húsznál is több magyar katona sérült meg. Persze komoly, őszinte önkritikát nem várhattunk egy ilyen interjúból, de azért némi magyarázatot igen.
Böröndi nem túl szépen látja a katonaság múltját: mint mondta, „a békekatonaságból, egyenruhás munkavállalók szociális intézményéből egy harcképes, elszánt, komoly hadsereget kell építeni”, ezen dolgoztak az elmúlt egy hónapban.
Így például elrendelte fő célkitűzésként, hogy „minden katona legyen katona”. Ez az elsőre tökéletesen értelmetlen mondat azt jelenti, hogy munkaidőben minden katona köteles a fegyverét magánál tartani, és gyakorolni a szét-, illetve összeszerelését. Példaként erre azt hozta fel, hogy „az orvos sztetoszkópot, a tanár tankönyveket, a katona pedig fegyvert használ”.
A Kék Villám 1 és Kék Villám 2 elnevezésű gyakorlatokról azt mondta, előbb egy szimulált ellenséggel vívtak meg védelmi harcot, majd a légierőt tesztelték. A gyakorlat fontos részének nevezte azt is, hogy a mozgósított tartalékosokat elvitték „a Nullpontra” a védelmi harc részeként. Ez volt az a gyakorlat, amiről olyan híresztelések terjedtek, hogy Böröndi egy gyűlés után buszokra terelte a katonaság sofőreit, majd egy hétre elvitték őket a táborfalvi gyakorlótérre, hogy „megtanítsa a sofőröknek, hogy ne pletykáljanak”, majd ott „szívatási célú” kiképzést kaptak, úgy gondolta ugyanis, hogy tőlük szivárgott ki az elődje leváltásának terve.
Ennél sokkal komolyabb az, ami Koszovóban történt: az ottani tüntetéseken a szerbek magyar katonákat is vertek, több tucat katona sérült meg. Erről a vezérkari főnök azt mondta:
„Diplomáciából, a katonai erő alkalmazásából és a tömegdemonstrációk kezeléséből kiválóan vizsgázott a magyar kontingens.”