A 3-as metró most átadott megállóit mintha kicserélték volna, de azért jó lenne még az egészet kiporszívózni. A megújult állomások helyett viszont hétvégéken egyelőre maradnak a pótlóbuszok, sőt: két megálló átadására még két hónapot várni kell.
„Végigmegy már? Hál’ istennek! Eddig négy átszállással jártam dolgozni, most elég lesz egy is” – ilyen és ehhez hasonló reakcióknak lehettünk fül- és szemtanúi néhány órával azután, hogy Budapesten Karácsony Gergely és Navracsics Tibor átadták a felújított 3-as metrót.
A fent idézett hölgy öröme nem lehet még teljes, mert az öt és fél éve tartó állomásfelújításnak egyelőre nincs vége, az M3-as szerelvényei egyelőre egyik irányba sem állnak meg sem a Lehel téren, sem a Nagyvárad téren. Illetve majdhogynem állóra lassítanak, de csak mert a felújítás közben nem lehet teljes sebességgel áthaladni ezeken a lezárt állomásokon sem. A paravánnal elkerített munkaterületből nem látni semmit. Hétvégéken a metró csak Újpest-központ és a Göncz Árpád városközpont között fog járni, mindenhol máshol – vagyis a Göncz Árpád városközpont és Kőbánya-Kispest között – maradnak a pótlóbuszok, egészen májusig.
Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter az Arany János utcai megálló átadóján arról beszélt, hogy jól hasznosultak az uniós pénzek. Az állomások pedig valóban nem voltak olcsók: 172,7 milliárd forintot az Európai Unió finanszírozott, az állam 44,8 milliárddal szállt be a büdzsébe, a fővárosi önkormányzat pedig 7,1 milliárdot adott. Navracsics lelkesedése tehát ugyanúgy érthető, mint Karácsony Gergely főpolgármesteré, aki azt mondta, hogy a 3-as metró rekonstrukciójával megvalósuló fejlesztés nem csak a fővárosban élők érdekét szolgálja, a beruházás pedig mind Budapest, mind az ország szempontjából örömteli.
Vannak persze, akik kevésbé lelkesek, legalábbis hétfőn délután egy órakor, amikor már az utasokat is beengedték a metróba, a budapestiekkel beszélgetve úgy tűnt, hogy nem nyűgözte annyira le őket az állomások esztétikája. Egy nő szerint a 4-es metró jóval látványosabb, sokkal nagyobb volt ott a tervezők kreatív szabadsága. Igaz – tette hozzá gyorsan – ott nem kellett alkalmazkodniuk az állomások korábbi adottságaihoz. „Öt és fél év komolyan, ideje volt” – dohogott egy másik nő a Nyugati téri megállónál, még mielőtt felhúzták volna egy órakor a vasrácsokat. A BKK egy alkalmazottja pedig pont elkapta az elharapott félmondatot és mosolyogva gyorsan rávágta: köszönjük a türelmüket. „Van is mit! – jött azonnal a válasz – Remélem, legalább megérte várni.”
De akkor mi újult meg? Például már vannak kerekesszékeseket és rokkantakat segítő felvonók, amelyek az Arany János utcai megállónál még talán kicsivel gyorsabbak is, mint a mozgólépcső. Új az is, hogy a 3-as metró végre nem egy depresszív, sötét lyuk, mint korábban volt, hanem tele van világítótestekkel, lámpákkal. Otthonos hangulatot még így is kár számonkérni az állomásokon, hiszen hidegfényű lámpákról van szó, de legalább már látni rendesen a 3-as metróban is – ez pedig hatalmas előrelépés.
Az átadót megelőző sajtóeseményen még nem volt feltűnő, viszont ahogy átadták az utasoknak az állomásokat, rögtön zavaróvá is vált, hogy a metrókocsik az alagutakban nem csupán szelet tolnak maguk előtt, hanem ahogy megérkeznek, úgy rögtön porral is borítják be az állomásokat. A hvg.hu-nak ezt azzal magyarázták, hogy a munkálatok nemrég még folytak az állomásokon, így természetes, hogy maradt némi por utánuk, de arra már nehéz magyarázatot találni, hogy a megállók járólapjai miért néznek ki úgy, mintha hónapokkal ezelőtt átadták volna az egész állomást. Néhol szétkent rágógumik és jó sok kosz látható rajtuk – igaz, a helyzet még bőven nem olyan rossz, mint a felújítás előtt volt.
„Kérjük, hagyják szabadon a biztonsági sávot” – hangzott fel ottjártunkkor vagy százszor a hangosbemondóból. A biztonsági sáv ugyanis hiperérzékeny lett: elég egy fél sarokkal a határvonalára lépni, a bemondóból azonnal felhangzik az ismert figyelmeztetés – ráadásul nem vették fel újra, vagyis a hangszín is ismerős lehet. A biztonsági sávokról eltűnt a gumírozott réteg: egy keskeny, fekete színű járólap választja csupán el az amúgy ugyanolyan színű járólapokból készült biztonsági sávot magától a perontól. Vagyis ahogyan rálépünk, a talpunk alatt ugyanolyan érzetet ad, mint a peron többi része – az azonnal felharsanó hangosbemondón kívül így semmi nem figyelmeztet arra, hogy a peronnak egy méteren belül vége van. Persze, ha valaki lemegy a metróba, nem árt, ha használja a szemét és a fülét, de fülhallgatóval, telefonba mélyedve lehet ebből a helyzetből is baleset.
Hogy szépek-e a megállók, az szubjektív kérdés, viszont a peronokkal szemben lévő, a sínek mögötti falak szürke hungarocellre emlékeztető betonelemein még a rajtuk díszelgő, egyelőre üres, szürke plakáthelyek sem javítanak. Később, amikor másfél méterben fog ránk virítani az akciós csirke, már talán jobb lesz a helyzet. Reklámoknak azonban már az átadás napján sincs híján a metró: a Magyar Honvédség toborzó hirdetése ott virít néhány falon ugyanúgy, ahogy a Budapesti Tavaszi Fesztiválé is.
A 3-as metró felújított állomásaiban komolyabb hiba – ami a laikusnak is azonnal feltűnne – nincs. A bosszantó apróságok, például a por, idővel el fognak tűnni. Az azonban szinte érthetetlen, hogy az átadás miért nem várhatott még két hónapot, amíg elkészül – az ígéretek szerint – a Nagyvárad tér és a Lehel tér is.
A 3-as metró felújítása régi történet: ugyan az állomásoknak csak 2017-ben álltak neki, a metrókocsik beszerzésének már évekkel korábban. Az azok körüli botrányokról legutóbb itt írtunk bővebben:
Tarlóst hibáztatja a fővárosi metrójelentés, de nem szól orosz lobbiérdekekről
A budapesti 3-as metrókocsik felújításának körülményeit vizsgáló bizottság szerint már 2013-ban eldőlt, hogy a régi szovjet kocsikat újítsák fel újak vásárlása helyett. A korábban a bizottság elnöke által emlegetett orosz lobbiszálra viszont nem bukkantak rá.
Akadálymentes lett a Ferenciek tere és a Deák tér, Tarlós még buszoztatott volna helyette
