Az Alkotmánybíróság kedden úgy döntött, hogy nem sérti az Alaptörvényt a nemváltoztatás anyakönyvi bejegyzésének tilalma. De még az ezt megszavazó alkotmánybíróknak is maradtak kétségei, arra pedig nem tért ki a határozat indoklása, hogy öt éve miért mondott még mást a testület.

Az Országgyűlés 2020-ban döntött úgy, hogy a „születési nemet” az anyakönyvben nem lehet megváltoztatni. Ezután rögtön érkezett több alkotmányjogi panasz, amelyek rámutattak: alapvető jogot sért a tilalom, amely miatt az egyébként kis számú érintettek valós identitásukkal ellentétes iratokkal kénytelenek élni. A panaszokat az Alkotmánybíróság 2021 áprilisában befogadta, de aztán másfél évig nem foglalkozott velük. Egy kivétel volt: azt a pontot 2021 márciusában 8:6 arányú döntéssel megsemmisítették, amely szerint a tilalom a folyamatban lévő ügyekre, tehát a nemváltoztató műtéteket a törvénymódosításkor már elkezdett személyekre is vonatkozott. Ennek alapján oldódott meg néhány ember ügye, bár nagy késéssel és nagyon nehézkesen. Az alapkérdésről azonban akkor nem döntöttek.

2021 nyarán azonban érkezett egy bírói kezdeményezés a Fővárosi Törvényszékről. Lakatos-Csondor Katalin bíró egy általa tárgyalt, névváltoztatást érintő közigazgatási perben kérte az Ab vizsgálatát, mert szerinte „a transzneműeknek az emberi méltóságból és a magánéletük tiszteletben tartásából fakadó joguk van az önmeghatározásuk szerinti identitásnak megfelelő nem és név állam általi elismeréséhez”. Erről döntöttek most. Az indoklás nem ad magyarázatot arra, hogy ez miért több mint másfél év után történt meg, noha az Alaptörvény előírja, hogy a bírói kezdeményezésekről 90 napon belül dönteni kell.

Az Alkotmánybíróság abban a nehéz helyzetben volt, hogy még a tiltó törvény előtt, 2018-ban egy letelepedett külföldi ügyében egyhangúlag kimondta: a nemváltoztatással összefüggő névváltoztatás „alapja az ’EMBER’ önazonossága és az egyenlő emberi méltóság sérthetetlensége. (…) Mindenki jogosult arra, hogy neve a neméhez igazodjon, sőt egyúttal kötelezettsége is, hogy a tényleges nemének megfelelő nevet jegyeztessen be a nyilvántartásokba”. Ennek a határozatnak az előadója maga Sulyok Tamás Ab-elnök volt. Árulkodó, hogy a mostani határozat indoklása csak idézi a beadványból az erre történő hivatkozást, de nem tér ki arra, miért változott meg a testület véleménye. Igaz, közben módosult maga az Alaptörvény, amelynek alapján az Ab-nak döntenie kell.

2020. december 23-án hatályba lépett az Alaptörvény kilencedik módosításának ez a mondata: „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát”. Az új határozat hivatkozik is arra, hogy a „születési nem” fogalma az Alaptörvény kilencedik módosításával „alaptörvényi fogalommá” vált. Azt azonban nem magyarázzák meg, hogy az idézett mondatban szereplő jog – amelyet egyébként soha senki nem vont kétségbe – értelmezhető-e egyúttal kötelességként, tehát úgy, hogy mindenki köteles a születésekor megállapított nem szerint élni élete végéig.

A friss döntés indoklása kifejti, hogy a születési nem „ténykérdés” a születés pillanatától, és nyilvántartása nem jelenti az állam szükségtelen és aránytalan beavatkozását a magánszférába, mert például egy életmentő műtét vagy egy büntetés végrehajtása esetén a hatóságnak erről tudnia kell. Az Ab egyúttal kihasználta a bírónő pontatlan fogalmazását: csak a születési nem anyakönyvi megváltoztatásának tilalmát vizsgálta, a névváltoztatásét nem, noha a kettő nyilvánvalóan összefügg.

Szokatlan, hogy a határozatot elfogadó alkotmánybírók egy része kétségeket is megfogalmazott párhuzamos indoklásként. Czine Ágnes szerint például sértheti az Alaptörvénynek a magánélet védelméről szóló részét, hogy a névváltoztatást nem lehet bejegyezni. Schanda Balázs, aki pedig a határozat előadója volt, így fogalmazott: „Az Alkotmánybíróság nem foglalt állást abban az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésben, hogy az alapügy felperese nemi identitása elismerésére irányuló jogi lehetőségének a hiánya szükségtelenül és aránytalanul korlátozza-e a felperes magánszféráját”. Szerinte a nemváltáson átesett embereknek „nemi identitásukat tükröző nemüknek megfelelő utónevük anyakönyvi nyilvántartásba történő átvezetésére az államnak intézményvédelmi kötelezettsége keletkezhet. Az alkotmányossági vizsgálat a jelen ügyben … nem vizsgálta, hogy az érintett személyeknek joguk van-e a névváltoztatásra, vagy éppen kötelezettségük az, hogy utónevüket nemi jegyeikkel és nemi önazonosságukkal összhangban változtassák meg.”

Egyébként van még az Ab-nál négy egyéni panasz is ugyanerről a témáról, tehát kell még ezzel foglalkozni. És akkor talán a névváltoztatásról is állást foglalnak.