Hosszú betegség után elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófus. A HVG rendszeres szerzője 74 éves volt.

Tamás Gáspár Miklós - ahogy az ország ismerte: TGM - Kolozsvárott született 1948-ban. Itt szerzett filozófiai diplomát, majd 1978-ban költözött Magyarországra. Előbb az ELTE bölcsészkarán tanított, ahonnan ellenzéki megnyilvánulásai miatt távolították el. Ezután amerikai, angol és francia egyetemeken oktatott, később a CEU-n is.

A politikai életben a rendszerváltás előtt is aktív, majd a Szabad Demokraták Szövetségében politizál, az első szabadon választott országgyűlésben képviselő is. A gyakorlati politikától fokozatosan eltávolodik, majd 2000-ben a pártból is kilépett.

Nézetei a liberalizmustól - rövid konzervatív kitérővel - a radikális baloldalisághoz érkeztek meg. Hosszú ideje politikailag otthontalanként tekintett magára, a létező pártok egyikénél sem látott érvényes programot.

TGM a HVG szerzője volt évtizedeken át, de gyakran publikált a Mérce oldalán és számos más lapban. A publicisztikától nyilvánosan elbúcsúzott, az utóbbi években értelmetlennek tartotta. Utolsó interjúját a HVG-nek adta, ebben általános pesszimizmusa mellett arról beszélt, hogy reményt és fejlődést csak az egyén és a kis közösségek szintjén lát.

Tamás Gáspár Miklós: „Orbán Viktor nem számít sokat ebben a pillanatban"

Felbomlott a háború utáni hatalmi egyensúly és az osztálykompromisszum, káosz és tragédia jött helyette. A közjót az egyénektől, a kis közösségektől, és nem az államtól kell várni - mondja Tamás Gáspár Miklós filozófus. Azt mondja, Magyarországon kitört a téboly. De miért gondolja, hogy Orbánnak nincs hatalma? Interjú.

Tamás Gáspár Miklós HVG-nek írt cikkeit itt olvashatja újra.

Itt pedig azt az 1993-as cikket olvashatja, amelyben a parlamenti képviselő TGM készít interjút a filozófus TGM-mel:

Nagyjából egyetértek önnel... - Tamás Gáspár Miklós interjúja saját magával a HVG-ben, 1993-ban

Hérakleitosz példabeszédét a világ egyre változásáról, a kétszer nem lehet egyazon folyóba lépni tételét egykoron úgy fordította le magának egy igyekvő diák, hogy „csak az az állandó, hogy semmi sem állandó". Más a tételt megtoldotta még azzal is, hogy nemcsak a folyó változik, hanem a belelépő láb is.