Nyolcvanhét éves korában elhunyt Telegdy Gyula Széchenyi-díjas orvosprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, Szeged díszpolgára – tájékoztatta az önkormányzat szerdán az MTI-t. A szegedi önkormányzat saját halottjának tekinti Telegdy Gyulát, és a családdal egyeztetve intézkedik temetéséről – áll a közleményben. A Batthyány-Strattmann László-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével is kitüntetett tudós az MTA honlapja szerint szerdán hunyt el.

Telegdy Gyula 1935. június 5-én Nagyszebenben született. 1959-ben szerzett orvosi diplomát summa cum laude minősítéssel a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Ezt követően az egyetem élettani intézetében kapott állást, ahol az 1970-es években docensként dolgozott. 1975-ben hívták át a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetébe, ahol igazgatói megbízást és tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést kapott. 1985-ben az egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánjává választották, amely tisztséget 1990-ig viselte.

Hivatali ideje alatt vezették be Szegeden az angol nyelvű oktatást, amelynek keretében külföldi hallgatók is tanulhattak a karon. 1990 és 1991 között az egyetem tanári testületének elnökeként, majd 1997 és 2000 között az egyetem általános és oktatási rektorhelyetteseként is dolgozott. 2000-ig viselte intézetigazgatói és tanszékvezetői tisztségét. 2005-ben emeritus professzorként folytatta a kutatást és oktatást. Az egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia közös Neurohumorális Kutatócsoportjának vezetőjévé is kinevezték. 2000 és 2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.

Az 1960-70-es években ösztöndíjasként kutatott az Amerikai Egyesült Államokban és Svédországban. Kutató munkájában jelentős hazai és nemzetközi kooperációt épített ki. 1966-ban védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává. Közben 1991 és 1999, valamint 2002 és 2008 között a Szegedi Akadémiai Bizottság, 1991 és 1996 között pedig az MTA Endokrinológiai és Anyagcserekutatási Bizottsága elnöki posztját is betöltötte.

Kutatási területe a neuroendokrinológia, ezen belül a reprodukciós endokrinológia, a neurohormonok, neuropeptidek idegrendszeri és endokrin hatásainak vizsgálata volt. Több mint ötszáz idegen nyelvű, harmincöt magyar nyelvű tudományos közlemény szerzője, illetve szerkesztője volt. Két monográfiája jelent meg.

Munkásságát számos díjjal ismerték el. A Széchenyi-díjat 1998-ban kapta meg a központi idegrendszer neurohormonjainak, különösen a neuropeptid-kutatás terén elért, nemzetközileg nagy elismerést kiváltó tevékenységéért. A Batthyány-Strattmann László-díjat 2002-ben, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét 2004-ben vehette át. Szeged városa 2006-ban választotta díszpolgárának.