Izzadságszagú próbálkozás a sport nyelvére fordítani a közoktatás fogalmait, de hát mi mást tehetne az ember? Aki nem funkcionális analfabéta, az eltorzult arccal kiált fel, amikor azt olvassa, hogy a Nemzeti Sportot az állam hárommilliárd forintért azért vásárolja meg, hogy a lap „elláthassa közszolgálati feladatait”. Miközben a központosított magyar közoktatásból kirúgják azokat a tanárokat, akik tisztességes munkakörülményekért tüntetnek, hogy a jövő generációit méltó keretek között tudják versenyképes tudással ellátni, addig a Honvédelmi Minisztériumhoz kerül a saját lábán megállni sem képes sportlap, amelynek egyetlen közszolgálatisága az, hogy a miniszterelnök azt olvassa először reggelente. Elvégre a Russia Today videóival is kezdhetné a napját.

Kerítenek hárommilliárd forintot, hogy zuhanó számú olvasónak osztályozzák a labdarúgó-bajnokságban milliókért játszó nevesincs idegenlégiósok hétvégi teljesítményét, de nincs politikai akarat arra, hogy elismerjék azok teljesítményét, akiken a gyerekek osztályzata múlik. Lehet ezt másként nevezni, mint hűtlen kezelés?

Magatehetetlennek érzi magát az, aki számára ez az ország még kedves. De legalább a kormányfő prioritásai egyértelműek. A sportlap megvásárlását, illetve az oktatási tiltakozásokat a Gazdaság és a Magyarország rovat mutatja be. De más ügyek kapcsán is úgy viselkedik a kormány, mint az autós, aki egyedül megy szemben az autópályán. Büszkén fordul például az uzsorát kínáló oroszokhoz, hogy fizetési halasztásért cserébe eljátssza Európában a bezzegországot. Lám, aki Putyin szája szerint politizál, azzal a Gazprom is irgalmas. Az MVM által kialkudott magyar kedvezmény államháztartási és energiabiztonsági vetületeivel Fókuszban és Gazdaság rovatunk is foglalkozik. Hogy lenne-e alternatívája az orosz gázimportnak, az pedig a kissé rendhagyó Ténytárból olvasható le.

A minden nappal aggasztóbbnak tűnő globális szuperviharban Magyarország navigálhatna másfelé is. Bőven elég lenne azokra a szövetségekre támaszkodni, amelyeknek része az ország, ahelyett hogy eljátssza azok ellenségeit. De nem. NATO-tagként üzennének hadat az Egyesült Államoknak a fideszes hangadók, a Kúrián pedig a bírák megrendszabályozását tervezi Varga Zs. András, amikor az EU országai arról dönthetnek, elhiszik-e a magyar fogadalmakat az igazságszolgáltatás függetlenségének garantálására. Hogy mennyire kitett ebben a viharban még egy akkora ország is, mint Nagy-Britannia, azt a Világ rovat szemlélteti. A Magyarországból pedig kiderül, hogy most is hátrafelé nyilazunk.

Nehéz tagadni, hogy a HVG olvasása megerőltető intervall edzéssel is felér, a cikkek az egekbe viszik a pulzust, gyakran kell pihenőt tartani. (Ez végre találó sporthasonlat lenne a kormányfőnek, ha nem kerülné a testedzést.) A sok fojtogató témát nem mi mazsoláztuk ki a számtalan eseményből, tényleg ilyen sok a nagy tétért folyó, sorsdöntő küzdelem. És akkor a mi problémáink még megoldhatónak tűnnek a legalapvetőbb jogokért küzdő irániak és az életükért harcoló ukránok ellenállását megismerve.

Aki valami biztatót szeretne a végére, annak a Szellem rovat interjúját ajánljuk. Szvetlana Alekszijevics látta a szovjet birodalom pusztulását. Neki talán elhihetjük: „Az idő a demokráciának dolgozik.”

GERGELY MÁRTON

vezető szerkesztő