A miniszterrel és az államtitkárral is farkasszemet nézhettek a tanárok pénteken. Sokan most úgy érzik, minden remény elszállt, nincs esély átfogó, pozitív változásokra a közoktatásban. Mások viszont nem adják fel, inkább változtatnának a stratégián.
Pénteken a Nemzeti Közszolgálati Egyetem épületében olyan magasszintű szakmai egyeztetésre került sor a közoktatás témájában, ami szinte példátlan az ország történelmében. Több száz tanár és iskolaigazgató kapott meghívást a Belügyminisztériumtól, hogy üljenek le megvitatni a magyar közoktatás helyzetét és a megoldási lehetőségeket.
A találkozón résztvevő pedagógusok egy része keserű szájízzel hagyta el a jelentős rendőri jelenléttel ellenőrzött egyetemi épületet. Benyomásuk szerint az oktatási államtitkár lekezelő, arrogáns, cinikus hangnemet ütött meg a pedagógusokkal szemben, felettese, a belügyminiszter pedig, bár joviálisabb stílusban, de mégis a tanárokra kente a felelősséget a közoktatással kapcsolatos problémák jó részében.
A találkozó után a legfőbb kérdés az, hogy mégis mire volt ez jó. A kezdeményezést magát fontosnak tartotta több, a hvg.hu-nak még az esemény előtti napon nyilatkozó pedagógus és iskolaigazgató. Ők minden szkepszisük és a korábbi rossz tapasztalatok ellenére bizakodóan várták a találkozót a belügyminiszterrel, helyettesével és a köznevelési államtitkárral. Azt azért többen megkérdőjelezték, hogy miért 13 tanár kirúgása után ülnek le velük beszélgetni.
A köznevelési konzultáción végül 19 iskola tanára és igazgatója szólalhatott fel. Arról, hogy mi alapján válogatták ki azokat az intézményeket a minisztérium munkatársai, ahonnan valaki szót kaphat, nem tudni. A listáról és a megszólalók mondandójából is úgy tűnik azonban, hogy a cél a tiltakozásokban aktív és hangos iskolákból érkező üzenetek ütköztetése volt a “csendes többségbe” tartozó, elsősorban vidéki intézmények megszólalóival.
A lapunk által megszólaltatott pedagógus úgy értékelte, 11-en ütöttek meg kritikus hangnemet, 8-an alapvetően elégedettek voltak a rendszerrel, egy iskola képviselője pedig abszolút vegyes érzelmekkel érkezett. Sok vidéki iskola képviselője beszélt arról, hogy jelentős fejlődésen mentek keresztül az intézmények, és a tankerületi fenntartás is kiszámíthatóbb, jobb, mint amilyen az önkormányzati modell volt előtte. A fővárosiak viszont éppen a fejlesztések hiányát, valamint a tiltakozások 9 pontos követeléseiből már ismert elemekről számoltak be, amennyire ezt a rendelkezésre álló 3 perc megengedte.
Hétfőn is felhívtunk több részt vevő tanárt, akik így azt követően beszéltek nekünk, hogy már leülepedtek a Pintér miniszter, Rétvári miniszter-helyettes, Maruzsa államtitkár és Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ vezetője által elmondottak. Azt mondták többen, hogy a pénteki esemény kijózanító élmény volt számukra.
Sok tanár még elkeseredettebben jött ki Pintér Sándortól, mint ahogy bement
Több mint négyórás szakmai egyeztetést tartott a Belügyminisztérium közoktatási államtitkársága pénteken, a konzultáción Pintér Sándor is beszélt az oktatás helyzetéről, tanári bérekről és az idei tanév tiltakozási hullámáról. Az oktatási csúcstalálkozóról távozó tanárokat kérdeztünk az elhangzottakról és arról, milyen volt a hangulat.
“Nem tudom, hogyan lehet innen továbbmenni, hogyan lehet kreatív módon ellenállni. Ma még sztrájkolunk, de idén ez az utolsó alkalom” – mondta egy pedagógus forrásunk. Szerinte a sztrájknak a jelenlegi formájában nincs már sok értelme, hiszen az csak akkor működne, ha tömegével csatlakoznának az intézmények, és a társadalom is egyértelműen melléjük állna. “A szülőket és a kormányt sem zavarja eléggé, hogy elmaradnak tanórák. Ez nem olyan, mint amikor a kukások nem viszik el a szemetet egy hétig, ennek a hatásai csak évek múlva éreztetik majd a hatásukat” – tette hozzá.
A pedagógusok tiltakozásában az általunk megkeresett – a tiltakozásokban eddig is aktív – pedagógusok szerint nem a sztrájkot, mint módszert kell feladni, inkább a tanórák helyett más iskolai tevékenységek felé kell fordulniuk, ez lehetne az iskolai táborok, osztálykirándulások, tehetségkutatók, tanulmányi versenyek felkészítésének a bojkottálása, ezt azonban többen azzal vetették el, hogy a megint a diákokon csattanna az egész, az oktatáspolitika irányítóit pedig továbbra sem hatná meg az engedetlenkedés.
Korábban írtunk arról is, hogy a tankerületek nagyon igyekeznek mindenfajta felelősséget és népszerűtlen intézkedést áthárítani az igazgatókra, intézményvezetőkre, mióta az ősszel komoly nyomás alá helyezte őket egyik oldalról a minisztériumban született döntések végrehajtása, a másikról pedig az ablakaik alatt zajongó tüntetők. Ennek egyik folyománya lehet egyik igazgató forrásunk szerint egy olyan erős értékelői rendszer, melyben ők döntenének egyes pedagógusok munkájának anyagi elismerésében. Információink szerint ez akár 20-30 százalékos bérkülönbségeket is hozhatna.
Mivel a legtöbb intézményben december 22-től megkezdődik a meghosszabbított téli szünet, ezért hibernált állapotba kerülnek a tanárok, diákok és szülők által kezdeményezett tiltakozások is. Az új év kezdetével szinte semmi nem változik majd az oktatáspolitika, egy 10 százalékos pótlékemelésen túl, ezért a követelések hivatkozási alap megmarad. A januári téli álom azonban magával vonhatja a motiváció csökkenését is. Részben ez volt a következménye a miniszteri találkozónak is, részben persze tovább növelte az elégedetlenkedők elégedetlenségét is.
A második félév jelentőségét viszont növeli, hogy májusban megkezdődnek az érettségik és várhatóan több mint 100 ezer diák fogja közvetlenül a bőrén érezni, milyen egy hideg termekben, folyamatos helyettesítésekkel, elmaradt órákkal megszórt eltöltött év után odaállni a bizottság elé bizonyítani, hogy rendesen felkészültek a tananyagból, amelynek számtalan eleméhez a saját tanáraik is kritikusan viszonyulnak.
A kormánypártiak többségnek sem tetszik, hogy kirúgtak a jogaikért kiálló tanárokat
