Csütörtökön jelentettünk meg egy interjút Hajnissné Anda Évával, az I., II. és XII. kerületi iskolákat tömörítő Közép-Budai Tankerületi Központ igazgatójával. A tankerület vezetője úgy fogalmazott, a kormány sem vitatja a béremelések szükségességét. Hozzátette azonban, hogy a pedagógusok tiltakozásának formájával nem ért egyet: "Az elmúlt időben alkalmazott, olykor a megfélemlítésig jutó, törvénytelen, sok esetben a tanulókat tiltakozásra kényszerítő módszerek azonban ebben nem segítenek, ezekkel nem értek egyet."

Mondataira most egy kémiatanár, a tankerület vezetőjének volt kollégája reagált a hvg.hu-nak. A pedagógus, aki korábban nyílt levelet írt a tankerületi igazgatónak, azzal kezdte, hogy pozitív fejleményként értékeli, hogy a tankerület igazgatója válaszolt lapunknak. Később viszont úgy fogalmaz, felháborítónak tartja és a közvélemény megtévesztésének nevezi, hogy a tiltakozások célját leegyszerűsítik mindössze a bérrendezésre, "hisz az oktatás ezer más sebből vérzik". Reagál a tankerület vezetőjének arra a megjegyzésére is, hogy ha az általa küldött figyelmeztetések fenyegetésnek számítanak, akkor egy tanári intő is. Kitér arra is, hogy a diákokat nem irányítják, mert a diákok gondolkodó emberek, "nem zöld növények".

Vásárhelyi Ágnes válaszát teljes terjedelmében közöljük:

Mindenképpen pozitív fejleményként értékelem, hogy a mi tankerület-vezetőnk velünk is találkozott, és a hvg.hu-nak is válaszolt a kérdéseire. Remek lenne, ha elindulna egy párbeszéd az oktatás valódi szereplői és a vezetés között. Szerintem is tisztában van a problémákkal, amelyeknek csak egy része a bérrendezés, hiszen az oktatás ezer más sebből vérzik. Jó lenne, ha nem egyszerűsítenék ezt le a fizetésekre. Ezt felháborítónak tartom, és semmi másra nem jó, csak a közvélemény megtévesztésére.
Nem szeretnénk a közösen elért célokat „szétfeszíteni”, ahogy Tankerület Igazgató Asszony fogalmazott. Azon vagyunk, hogy a ránk bízott diákoknak minél több és színvonalasabb képzést, támogatást adjunk, de ehhez az kell, hogy az iskolai körülmények és a saját életünk is rendben legyen.

Nem igazán értünk egyet az intőkkel sem, amit a gyerekeknek adunk, ezt már megfogalmaztam az előző levelemben is. A mi iskolánkban az a jellemző magatartás, hogy a problémás helyzeteket az érintettekkel megbeszéljük. Számtalan olyan beszélgetésen vettem részt, amely arról szólt, hogy megpróbáltuk kideríteni a gyermek valódi gondjait, bevonva a szülőt, tanárokat, igazgatót, esetleg pedagógiai szakszolgálatot, pszichológust. Nem fenyegetünk, nem bántunk. Kérdezünk, és próbálunk segíteni.
Ezt várjuk a feletteseinktől is.

Nem, nem hergelünk senkit, a diákok nem buták, nem zöld növények, hanem szerencsére gondolkodó fiatal emberek, akik saját bőrükön érzik az oktatás összes gondját. Ne beszéljünk úgy róluk, mintha a saját tetteiket nem ők irányítanák, vagy a véleményüket a szájukba rágnánk. A szüleik szintén résztvevői ennek a rendszernek. Nekik köszönhető, hogy az épületek még nem dőltek össze, és hogy valamilyen szinten fent tudjuk tartani a normális állapotokat az intézményekben.

A nyílt levelemben csupa jót írtam egykori kollegámról. Aki régebbről ismerte, szintén pozitívan vélekedett róla. Úgy érezzük, hogy mi mindent megteszünk, kockáztatunk, elmegyünk a falig. A vezetőinktől azt várjuk, hogy álljanak ki értünk, álljanak ki azért az ügyért, amit szolgálniuk kell, és amelynek a problémáival teljesen tisztában vannak és elismernek.

A diákok érdeke az, hogy jó tanáraik legyenek, de jelenleg az általam ismert és elismert tanárok azon gondolkoznak, hogy mikor hagyják el a pályát, vagy legalábbis az állami közoktatást. Ezt a tendenciát a döntéshozóknak lassan tudomásul kellene venniük, és cselekedniük kellene, mert túl késő lesz, és hamarosan a diákok jogairól már csak múlt időben tudunk majd beszélni.

Fotónk illusztráció.