„Gyurcsány ellen nem mertek tüncikézni, most az ő (baloldal) felbujtására igen, aki kihasználja a Brüsszel okozta káoszt”, „Sok iskolát bezártak, kórházakat, akkor csend volt, hagyjuk már, egész egy támadás, a baloldali komonista tanárok együtt vannak Gyurcsány vezetőivel”, „Amikor Gyurcsány elvette a fizetéseteket, több iskolát bezáratott, akkor nem lázadtatok!!!” – ilyen és ehhez hasonló kommentek sora jelenik meg az utóbbi időben a pedagógusok tiltakozásával kapcsolatos posztok alatt, azt állítva, hogy a tanárok a szocialista kormányok alatt nem emelték fel a hangjukat.

Pedig de. Áttekintettük a 2010 előtti balliberális kormányok alatti pedagógus-megmozdulások listáját. A csavar az egészben, hogy mennyivel nagyobb szabadságot adott a tanároknak az akkori sztrájkszabályozás és hogy akkor még akár a tévében is elmondhatták a saját iskolájukban nyilatkozva, hogy miért sztrájkolnak és mitől félnek.

A szakszervezetek.hu oldal több mint 10 éves, a sztrájkokat lajstromozó cikke szerint bőven volt példa a pedagógusok tiltakozására a 2010 előtti korszakban is.

2004. május 28. – A PDSZ demonstrációt kezdeményezett a közalkalmazotti bérek értékének megőrzéséért. A több száz pedagógus a Pénzügyminisztérium és az Oktatási Minisztérium épülete előtt követelte, hogy a kormány azonnal intézkedjen a dolgozói bérek vásárlóértékének megőrzéséről, a jogi és finanszírozási garanciák megteremtéséről. A kormánytól garanciát vártak az éves szinten a 6–7 százalékos béremelésre.

2006. szeptember 29. – A PDSZ szervezésében Debrecenben mintegy kétszáz pedagógus tartott békés demonstrációt annak érdekében, hogy vonja vissza a kormány a közoktatási törvénynek a pedagógusokat sújtó előírásait.

2006. október 13. – Több mint ezren tiltakoztak a közoktatási törvény módosítása miatt, s követeltek valódi társadalmi egyeztetést, párbeszédet a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) által szervezett és hét civil és szakmai tömörülés részvételével tartott országos szülői értekezleten Budapesten.

2007. február 14. – A budapesti szakképző intézmények tervezett átszervezése, illetve bezárása ellen demonstráltak mintegy háromezren a fővárosi önkormányzat épülete előtt. A három pedagógus szakszervezet (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, Pedagógusok Szakszervezete, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet) 12 pontból álló közös petícióban követelte, hogy szakmai és ne költséghatékonysági alapon szülessenek a közoktatást érintő döntések, készüljön megvalósíthatósági tanulmány az iskolákkal kapcsolatos döntés előtt és történjen valódi egyeztetés az érdekvédelmi szervezetekkel. A demonstrálók az általuk törvénytelennek tekintett iskolabezárások azonnali leállítását is követelték.

2007. június 1. – A pedagógusok kötelező óraszámának szeptemberi emelése ellen és az intézmény-összevonások következtében kialakult helyzet miatt tartott demonstrációt Budapesten a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) fővárosi szakoktatási tagozata a Magyar Tudományos Akadémia előtt.

2008. november 29. – Közel ezer pedagógus, oktatási dolgozó vett részt az oktatási tárca épülete előtt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szervezésében az oktatást érintő megszorítások elleni demonstráción. A tüntetők Hiller István szakminiszter lemondását követelték. A társszakszervezetekhez hasonlóan a PDSZ is petíciót adott át, amelyet Szüdi János közoktatási szakállamtitkár vett át. Ebben többek között követelték a közoktatásban dolgozók bérének legalább reálértéken való megőrzését 2009-ben, és középtávon az európai átlagos reálbér elérését.

2009. október 12. – Tiltakozó nagygyűlést tartott Kaposváron, a megyeházán a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) Somogy Megyei Intéző Bizottsága és Kaposvár Városi Körzeti Bizottsága a jövő évi költségvetési törvénytervezet ellen.

2009. november 6. – Mintegy háromszázan vettek részt a Pedagógusok Demokratikus Szervezete (PDSZ) és a Történelmi Egyházak Közoktatási Intézményvezetőinek Országos Egyesülete által szervezett, a közoktatást érintő költségvetési elvonások elleni demonstráción Nyíregyházán. A nyíregyházi tüntetéssel – melyet a november 7-i, PDSZ által szervezett budapesti demonstráció támogatására szerveztek - a pedagógusok azt szerették volna elérni, hogy ne csökkentsék a költségvetésben a közoktatás színvonalát megőrző normatív támogatást.

2009. november 7. – A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) ekkori közleménye szerint veszély fenyegeti a közoktatást, a gyermekek ellátását. Az érdekképviselet által meghirdetett, Országos Szülői Értekezlet címet viselő fővárosi demonstráción 18 szakmai és civil szervezet tiltakozott a 2010-re tervezett költségvetés közoktatást érintő tételei ellen.

A szakszervezetek.hu listája azonban nem teljes, sőt, talán a legkomolyabb megmozdulások hiányoznak róla.

2006. december 15-ére kétórás figyelmeztető sztrájkot hirdetett a PDSZ. Az iskolák nagyjából 10 százaléka, 500 oktatási intézmény legkevesebb 15 ezer dolgozója csatlakozott akkor a sztrájkhoz. A fővárosban százszázalékos volt a részvétel a VI. kerületi Terézvárosi Két Tannyelvű Általános Iskola és Gimnáziumban. A IX. kerületi Szent László Gimnáziumban néhány tanár sztrájkolt, de a tanítás rendben megkezdődött. Az I. kerületi Hunfalvy Kereskedelmi Szakközépiskolában nem volt tanítás az első két órában. A Toldy Ferenc Gimnáziumban a pedagógusok jó része csatlakozott a munkabeszüntetéshez, itt a 14 éven aluliak felügyeletéről gondoskodtak, a többi diáknak a harmadik órától kezdődött a tanítás. A legtöbb vidéki intézmény akkor Borsodból csatlakozott a sztrájkhoz, a megyeszékhely négy egyházi intézménye pedig szolidaritást vállalt. Pécsen, Tolna megyében és Békésben voltak még sztrájkoló intézmények.

Az közmédia akkori riportja időutazás abból a szempontból is, hogy hús-vér pedagógusok nyilatkoznak(!) az iskola épületében(!!) arról, hogy miért sztrájkolnak, illetve arról is, hogy aki nem mer sztrájkolni, az a régi rendszerből hozott tapasztalataik miatt inkább a közelgő nyugdíjra gondol. Mindez ma teljesen elképzelhetetlen (legalábbis az első két pont).

Egy évvel később újabb sztrájkra került sor. „Az előzetes adatok szerint a hétfőn kezdődött munkabeszüntetésben mintegy 10 ezer pedagógus vesz részt, a sztrájk több száz iskolát érint országszerte, mondta Kerpen Gábor, a PDSZ elnöke hétfőn. A szakszervezeti vezető szerint a munkabeszüntetés leginkább Budapest, illetve Pest és Baranya megye közoktatási intézményeit érinti” – írta az MTI 2007. december 17-én.

„Megtört a jég: bár a baloldali kötődésű PSZ mindeddig bízott a tárgyalásos megoldásban, és a korábbi tiltakozásokhoz nem csatlakozott, a december 17-i demonstrációban azonban már a szervezet 75 ezer tagja részt is vesz” – adta hírül a Magyar Nemzet a 15 évvel ezelőtti sztrájk idején. A Pedagógusok szakszervezetének akkori elnöke, Árok Antal elmondta, hogy a szakszervezet által végzett felmérésekből kiderül, a tagok háromnegyede valamilyen formában részt vesz a tiltakozásban. A tanárok 48 százaléka szolidaritása jeleként kék szalagot tesz fel, de nem szünteti be a munkát. Előzetesen úgy készültek, hogy a magyar iskolák közel 8 százalékában nem lesz majd december 17-én hétfőn tanítás, elsősorban a középiskolákban, és főként a Nyugat-Dunántúlon. Kétórás tiltakozó sztrájkra a PSZ-es tanárok húsz százaléka készült. A fővárosi szakképző iskolák pedagógusai végül hétfő délután a fővárosi önkormányzat Városház utcai épülete előtt demonstráltak a tömeges iskola-összevonások ellen. A szakszervezetek azt is követelték, hogy a kormány vonja vissza az akkori egészségbiztosítási törvényt, és a nyugdíjtörvény azon részeit, amelyek havi nyolcszázaléknyi pénzt vesznek ki a következő évben nyugállományba vonulók zsebéből.

A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) nem csatlakozott a sztrájkhoz, mert az volt az egyetemeken az utolsó szorgalmi hét, amit nem lehetett volna pótolni. Felkérték azonban a tagságukat és a hallgatókat, hogy a december 17-i héten a szolidaritás jeleként viseljenek kék szalagot.

A Pedagógusok Szakszervezetének eddigi legnagyobb tüntetése szintén szabaddemokrata-szocialista kormány alatt történt, 1995. november 15-én Budapesten, a Parlament előtt, ahol követelték a közoktatás támogatásának költségvetési garanciáját, az óvodai ellátás kötelező önkormányzati feladatként való elismerését, a bérfelzárkóztatás folytatását. A pedagógus szakszervezet elnöke akkor méltatlan helyzetnek nevezte azt, hogy „egy európai országban elbocsátással fenyegetett tanároknak a munkafeltételeik érdekében utcára kellett vonulniuk”.