Ha valóban nincs nyilvántartás arról, hányan járnak iskolai hittanra, az ehhez kapcsolódó állami támogatásnak sincs objektív alapja.
A korábbi költségvetési hozzájárulás megduplázásával 13 milliárd forintra emelkedett a hitoktatás állami támogatása, azonban amikor a HVG arról érdeklődött az immár oktatásért is felelős Belügyminisztériumnál, hogy a hitoktatásban részt vevők létszámának növekedése indokolta-e a támogatás növelését, azt a választ kapta, hogy a minisztérium nem rendelkezik a kért adattal.
Sőt: nem csak a minisztérium nem tudja, hogy hányan járnak országszerte az iskolákban hittanórákra, de az Oktatási Hivatal sem. Így viszont az sem világos, hogy akkor ki és mi alapján mondja meg az Államkincstárnak, hogy hitoktatás címén mennyit utaljanak az egyes felekezeteknek.
Azon viszont nincs miért csodálkozni, hogy – különböző kormányrendeleteken keresztül – lényegében szubjektív szempontok alapján kapják az egyházak a fejlesztéseikhez kapcsolódó legjelentősebb támogatásokat. Az ilyen eseti utalások mellett lassan már szinte eltörpül az az összeg, amit objektív mutatók – például közfeladatok átvállalása vagy a természetben vissza nem kért ingatlanaik – alapján, a „rendes” költségvetésben fogad el számukra a parlament (ez az idén a kárpótlási járadékkal együtt 177 milliárd forint).
Persze az is lehet, hogy azért nem készül publikus összesítés arról, hogy hányan járnak hittanra, mert abból azonnal kiderülne, hogy nincs semmilyen összefüggés az iskolai hitoktatásban részt vevők száma és az e jogcímen utalt támogatások között.
Cikkünket elolvashatja a csütörtökön megjelenő HVG-ben, illetve a hvg360-on.
