„Az Országos Bírói Tanács évente közzéteszi véleményét a Kúria elnökének a bírói, valamint a bírósági vezetői pályázatok elbírálása tekintetében folytatott gyakorlatáról. A törvények értelmében tehát az OBT álláspontja bármiféle jogkövetkezmény nélküli vélemény” 

– szögezi le a Kúria szombati közleménye. Korábban a Helsinki Figyelő című blogon jelent meg, hogy a Kúria elnöke, Varga Zs. András [nyitóképünkön] önkényesen, a törvénybe ütköző módon nevezett ki több bírót is, mivel a pályázatok elbírálásakor nem kérte ki az OBT véleményét. 

Ráadásul Varga Zs. a pályázatok elbírálása során beépített egy előre nem látható elemet is, amely miatt egyes pályázatok eredménye nem objektív, hanem az általa önkényesen felállított szempontrendszer alapján dőlt el – erről bővebben itt lehet olvasni. 

Ilyen eljárással kaphatott bírói kinevezést például Hajas Barnabás korábbi igazságügyi államtitkár, aki most a tüntetések engedélyezéséről dönt. Ítélkezési tapasztalattal nem rendelkezett, viszont a blog szerint a kiírást mintha rá szabták volna: az igazságügyi minisztériumban végzett munkája során szerepet vállalt a 2018-ban hatályba lépett gyülekezési törvény megalkotásában, az új törvény kommentárjának készítője volt. 

A Kúria azonban azzal érvel, hogy az elbírálásokat senki sem támadta meg, holott erre lett volna lehetőség. „Ennek egyik oka nyilván az, hogy kivétel nélkül minden bírói álláshelyet a Kúria Bírói Tanácsa által megállapított sorrend szerinti pályázó nyert el. Minden nyertes pályázónak magasabb pontszáma volt, mint az első nem nyertes, és értelemszerűen minden további pályázónak” – írták. 

Hozzátették: a Kúria ugyanígy járt el korábban is, az OBT pedig nem kifogásolta ezt. „A Kúria elnöke ezért az OBT eseti, a 2022. július 6-i ülésre kialakított felelőtlen és önkényes véleményét, amely nem következik a jogszabályokból, nincs összhangban a tényekkel és nem is észszerű, határozottan visszautasította. [...] Sajnálatos, hogy egy politikai véleményformáló szervezet az OBT jogszabály-értelmezésről alkotott véleményét tényként kezelve azt úgy tárja a nyilvánosság elé, hogy az arra adott választ mellőzi” – zárul a kommüniké.