Kipróbáltuk a Budapest–Balaton bicikliút már hivatalosan is átadott, Etyekig futó első szakaszát, és az Etyeket Velencével összekötő, még átadatlan részeket is. A tájékoztatás néhol gyér, de a látvány és az élmény nagyszerű, még úgy is, hogy az emelkedők néha brutálisak.
Az építés alatt álló Budapest-Balaton bicikliútnak (röviden BuBa) talán a legizgalmasabb, változatos tájakon és településeken átvezető szakaszát adták át pár hete. A Kamaraerdő–Budaörs–Törökbálint–Biatorbágy–Etyek nyomvonalat követő, elvileg 23 kilométer hosszú (nekünk a GPS többet mért) bringautat egy csütörtöki délutánon, 30 fokos melegben teszteltük le. Talán a körülmények miatt éreztük úgy, hogy túrázók helyett inkább csak ingázókat és rutinos sportolókat látunk tekerni.
Budapesti káosz
Az egész túra egyik legnehezebb része, hogy a legelején ki kell jutni Budapestről. Olyan kevés ugyanis a jelzőtábla, hogy ezt csak az élvezi, aki imád kísérletezni és akár eltévedni. A BuBa hivatalosan Kamaraerdőtől indul, vagyis onnan lehet a felújított utakon közlekedni, odajutni azonban macerás.
A Szent Gellért térről indulva több lehetőségünk van: Kelenföldig a Duna-parton vagy a Bartók Béla út–Karinthy Frigyes út–Bogdánfy Ödön utca útvonalon is tekerhetünk, ezután viszont mindenképp a Szerémi úton érdemes továbbhaladni. Sajnos a rengeteg piros lámpa miatt lehetetlen a folyamatos közlekedés, ezért tervezéskor érdemes már a Kamaraerdő előtti szakaszra legalább fél, de akár egy órát is szánni.
A Sáfrány utcai vasúti aluljáróig még viszonylag egyszerű eltalálni, ott azonban a narniai szekrényben találjuk magunkat: magabiztosan bemegyünk az egyik oldalon, a túloldalon azonban egy másik világban találjuk magunkat, ahol biciklis jelzésnek még csak nyoma sincs, így lényegében felfedező útra indul, aki továbbhalad. A szép, zöld kertváros élményébe belerondít, hogy három percenként meg kell állni ellenőrizni, jó irányba megyünk-e. Mi ezt most elspoilerezzük: a vasúti aluljáró után a Honfoglalás út–Kapolcs utca–Kánai út nyomvonalat kövessük, utána pedig a Hosszú-patak partján fekvő villamossínek mellett, a kavicsos úton guruljunk végig a Kamaraerdőbe futó, fantasztikusan hangulatos Susulyka utcáig.
Az utca végén megérkezünk Budaörsre, és az útvesztő is a végéhez közeledik: a Kolozsvári utcán haladva elérjük az új bicikliút egyik leágazását, melyre rátérve Biatorbágyig sima utunk lesz.
Elismerjük, hogy a nyomvonal még leírva is fárasztóan hangzik; nem csoda, hogy az általunk megkérdezett biciklizők közül többen is panaszkodtak a jelzések hiányára. És mivel a cikkünk elolvasásához is meg kell állni a telefont bogarászni, tényleg célszerűbb volna inkább kitáblázni a környéket.
Budaörsi sztráda
Budaörstől kezdődik az új szakasz, amelyen már nyugodtan és kényelmesen lehet bringázni. Egyébként az egész új útról elmondható, hogy kevés a szó szerint értelmezett bicikliút, általában szélesebb, felfestés nélküli aszfaltcsíkokról van szó, melyre egy-egy autó is behajthat, de ettől azért nem kell tartani, legfeljebb a környező mezőgazdasági területeken dolgozók járművei lephetnek meg bennünket. A szakasz nagy része egyébként már ősszel elkészült, csak a hivatalos átadást tartották meg a hetekben. Szerencsére azóta is tükörsima maradt a felülete.
A BuBa külterületi szakaszain gyorsan lehet tekerni, belterületen kevésbé, itt általában már meglévő utcákban vezetik a bicikliseket, ilyenkor az autósokkal közösen kell használni az útfelületet. Törökbálint területén belül érdemes odafigyelni: az M7-es autópálya feletti gyalogos-biciklis felüljáró után egy iskola mellett kell elhaladni, itt kisgyerekek rohanhatnak ki az útra, ráadásul a hirtelen elinduló ki- vagy beparkoló autók is veszélyforrások lehetnek. Nyilván nem nyári szünetben, de az év többi időszakában mindenképp.
Biatorbágyi kerengő
Biatorbágyig vasúti sínek mentén visz az út, majd a híres viadukton találjuk magunkat, és elénk tárul a város látképe. Kétségkívül ez a teljes útszakasz fő attrakciója, cserében az út hosszabb és nehezebb lett.
A nyomvonal fő kritikusai szerint egyszerűbb lett volna a 7-es főút mentén, Martonvásár térségében vezetni a bicikliutat, ezáltal a biatorbágyi és etyeki kitérő helyett gyorsabban és kényelmesebben juthatnánk el a Balatonig. Megkérdeztünk erről bringásokat, és azt tapasztaltuk, hogy aki inkább edzésként tekint a kerékpározásra, az örül a magasabb nehézségi fokozatnak, pláne, hogy mellé szebb a táj. Viszont ők is elismerik, hogy a Balaton távolságát nézve logikusabb volna a gyorsabb és könnyebb előrejutás.
A helyzet az, hogy egy helyi konfliktus miatt Biatorbágyon egyáltalán nincs is bicikliút, az ottani állapotok kísértetiesen hasonlítanak a kamaraerdei káoszra. Ezt inkább külön keretes anyagban foglaltuk össze:
| A biatorbágyi vita |
A meglévő problémák mellé Biatorbágyon újabbak társulnak: a tervezett nyomvonal a Szabadság úton vinné a bicikliutat. Gyakorlatilag ez a város fő utcája, ami már így is szűkös: az úttest forgalmas, így biciklizésre használhatatlan, mellette pedig szakaszonként eltérően 2-3 méter széles helyen kéne elférnie a járdának, a biciklisávnak és a buszmegállóknak – mondta a hvg.hu-nak Csepregi Miklós, a Biatorbágyi Önkormányzat képviselő-testületének tagja. Ehhez ki kéne vágni a fákat, és a jelenlegi vízelvezető árok sem maradna meg ilyen formában – utóbbit Csepregi szerint leburkolnák, de ennek működképessége kérdéses. A képviselő elmondása alapján szintén problémát okoz a bicikliutak építésének szabályzata, hiszen a szabvány szerint az úttest lejtésétől függően különböző szélességű bicikliutat kell építeni. A Szabadság útnak öt százalékot meghaladó a lejtése, ezért itt 3,5 méter széles kerékpárutat követel meg a szabályzat. A Szabadság úton még a sztenderd méretű bicikliút sem férne el, nem beszélve a szélesebbről. A Szabadság úti nyomvonal ellen hónapok óta tiltakoznak a lakosok, ők a Füzes patak mentén vezetnék el a biciklis forgalmat. Az erre vonatkozó tervezetet a Szövetség Biatorbágyért szerint a Magyar Közút Nzrt. megrendelte. A kérdésben vasárnap tartottak népszavazást, melynek eredménye érvénytelen lett: csak a voksolásra jogosultak 36%-a jelent meg az urnáknál. Több mint kilencven százalékuk a Szabadság úti nyomvonal ellen szavazott. Kérdés, hogy mi lesz ezután: az biztosnak tűnik, hogy a két útvonal közül csak az egyik fog megépülni. Az építkezés a szövetség szerint a népszavazástól számított negyedik hónapban kezdődhet el. |
De Biatorbágyon legalább megpróbáltak könnyíteni a biciklisek helyzetén: az Önkormányzat három lehetséges ideiglenes útvonalat jelölt ki, ezeket lakossági szavazásra bocsátották. A lakosok a Patak utca mentén futó útvonalat választották (a térképen kékkel), később azonban az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) jelezte, hogy ők a Petőfi és Hunyadi utcán keresztül futó nyomvonalat (a térképen zölddel) támogatják. Jelenleg mindkét útvonal létezik: miniatűr táblákon nyilakkal jelölik a "bicikliutat", bár a mellékutcákban kanyarogva nem mindig könnyű észrevenni ezeket a fák takarásában. Mi az ITM által preferált úton mentünk, ez a nyomvonal viszont így nem működik, a kertes utcákban keringve a táblák hirtelen beirányítanak egy, két kerítés között kialakított átkötő járdára (Holczer köz), melynek túloldalán kilyukadunk a Szent István úton, amit egy zebrán át kell keresztezni.
Etyeki izzasztó
Biatorbágy után kemény emelkedők vártak bennünket, de szerencsére itt is széles sávban aszfaltoztak, ezért nyugodtan félreállhatunk, és úgy tehetünk, mintha a tájban gyönyörködnénk, amíg kilihegjük magunkat. A napraforgó- és kukoricaföldek mögött megbújik a Biai-tó, mely pazar látványa enyhítheti az emelkedők okozta izomfájdalmat. Mivel az egész úton kevés az árnyék, a tűző nap miatt mindenképp érdemes magunkkal vinni sapkát és innivalót.
Mire figyeljünk?
Etyekre érve a bicikliút kerékpársávvá alakul, talán ez az egyetlen szakasz, ami kisgyerekkel nem biztonságos, a sáv ugyanis szűk, az autók pedig viszonylag közel és gyorsan haladnak el. A nyomvonal többi része egyébként általában biztonságos, családdal is teljesíthető. Egyedül az Etyek előtti emelkedő során kell megfontolni, hogy bírni fogja-e mindenki a terepet.
Érdemes készülni a kevés árnyékra, illetve a pihenőhelyek és boltok hiányára. Budaörsön és Törökbálinton nem láttunk kisboltot az út mellett, Biatorbágyon pedig az átmeneti nyomvonaltól pár utcára, a Szabadság úton vannak fagyizók és kisboltok. Etyeken a fő utcán megy a biciklisáv, itt már nem kell kerülni egy-egy frissítőért.
Mivel bőven kiveséztük a Budapest–Etyek bicikliút hibáit, azért nem árt leszögezni, hogy az így is élvezetes és kényelmes kikapcsolódási lehetőséget nyújt, mely a kelenföldi és a biatorbágyi helyzet rendezésével válhatna teljes értékű élménnyé. Az összképet kicsit árnyalja a teraszos kávézók, megállóhelyek hiánya. Egyébként ha Etyekre érve nem szeretnénk visszatekerni Budapestre, akkor érdemes a Boti úton továbbhaladni; a kisebb autóforgalmú, gyönyörű úton eljuthatunk a vasúti összeköttetést jelentő Herceghalomig. Dönthetünk úgy is, hogy folytatjuk utunkat, hiszen bár hivatalosan nem adták át a BuBa Etyek utáni szakaszát, a gyakorlatban az aszfaltozás nagyrészt már elkészült.
Etyek–Velence: biztosan ez kell?
Csütörtöki túránk után szombaton kipróbáltuk az Etyek és Velence közötti szakaszt is, melyet még nem adtak át, mert az útmenti vízelvezető csatornák beépítése néhol még hiányzik, és területrendezésre is szükség lesz. De az aszfaltozás nagyrészt befejeződött, ahol pedig nem, ott a munka sietve zajlik, mert egyébként májusra kellett volna vele elkészülni. Egy munkás, akivel szóba elegyedtünk, azt mondta, pár nap alatt végeznek, így lehet, hogy mire ön ezt olvassa, már tükörsima aszfalton lehet eljutni Velencéig.
Szokatlan élmény egy ennyire üres bicikliutat használni. Viszont az Etyek utáni szakasz egy átlagos biciklisnek brutálisan nehéz lesz: folyamatos emelkedők és lejtők váltják egymást, ezt órákon keresztül nehezen fogják bírni azok a túrázók, akik ritkábban szoktak kerékpárra ülni. Ha nem vagyunk hozzászokva a folyamatos terheléshez, akkor lassan fogunk haladni ezen a szakaszon, a helyzetünket pedig tovább nehezíti, hogy semmilyen árnyék nincs, ahová el lehetne bújni a tűző nap elől. Kettő biciklis pihenő helyet láttunk (vízcsap ezeknél sincs), ez édeskevés egy ennyire sok időt és energiát igénybe vevő szakaszon. Vendéglátóhelyeknek nyoma sincs, az útvonal dombokon megy keresztül. A látvány viszont pazar, búzamezők és szőlőültetvények között gurulunk, egyszer még egy mezei nyúl is átfutott előttünk az úton. (Mivel a fizikai fájdalmat jelentő tekeréssel voltunk elfoglalva, ezen a szakaszon a fotózást is kihagytuk.)
A BuBa következő, még nem átadott szakaszai nemcsak szépségben előzik meg az elsőt, hanem nehézségben is. Aki edzésként megy majd le Balatonra, annak biztosan jó erőpróba lesz az út, de jóformán elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ezt a szakaszt rutintalanabb bringások vagy kisgyerekekkel bringázó családok könnyedén, élvezettel tudnák végigcsinálni. Felmerül a kérdés: ha már a Velencei-tóig nehéz eljutni, akkor vajon mennyien tudják majd teljesíteni a BuBa egész, 105 kilométeres nyomvonalát.
Mivel hivatalos információ még nincs a BuBa Etyek utáni szakaszainak átadásáról, ezért elküldtük a kérdéseinket a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-nek. A hivatalos álláspont szerint a szakaszokat csak a forgalomba helyezés után nyitják meg, de tapasztalataink szerint a túrázók már megnyitottnak tekintik őket, és simán rámennek a friss utakra. Az Etyek–Tordas és a Tordas–Velence közötti szakaszokon a munkák befejeződtek, várhatóan július 15-től használhatják majd a biciklisek az általunk kipróbált szakaszokat. Velencétől Székesfehérvárig már korábban is el lehetett jutni, a Székesfehérvár–Polgárdi szakaszon még folynak a munkálatok, Polgárditól a 710. számú főútig pedig július második felétől lehet majd bringázni.
Ha majd elér az út a Balatonig, akkor persze a körbebiciklizésnek is nekigyürkőzhet. Addig azonban olvassa el a családos és az egynapos Balaton-körbebringázásról szóló cikkeinket:
Három gyerek, tíz kerék - nem fáj a Balaton-kör
Félelmetes sportteljesítménynek tűnt évekig a Balaton körbebiciklizése, amire csak az ájronmenek és a vasgyúró családok képesek. Nem is mertünk egy ideig belevágni. De idén kiderült: egyáltalán nem teljesíthetetlen és nagyon jó móka.
Egy nap alatt körbebringázni a Balatont? Mi abban a jó?
A Balaton körbetekerése két, három vagy több nap alatt az egyik legjobb vakációs ötlet az országban. Kipróbáltuk, teljesíthető-e egy nap alatt a 200 kilométeresnél hosszabb táv különösebb edzés nélkül, olcsó bringával. És hogy van-e bármi értelme.
