Oroszországban az elmúlt harminc évben közel hatvan újságírót öltek meg. Volt, akit fejbe lőttek, másokat géppisztolygolyóval végeztek ki, valakit megmérgeztek, valakit agyonvertek, másokat elütöttek autóval, kidobtak az ablakon, túszul ejtették, és lemészárolták őket. A legtöbb esetben soha nem derült ki, hogy ki tervelte ki a gyilkosságokat, és a világon alig néhány név maradt fenn közös emlékezetünkben a meggyilkolt újságírók nevei közül. Pedig ők az igazságot keresték, és gigantikus állami propagandagépezettel szálltak szembe.

Aligha lehet annál komolyabb jelzés, hogy egy országban valami szörnyen rossz irányba halad, mint amikor újságírókat gyilkolnak meg. Figyelmeztetés, hogy a világnak nagyon is aggódnia kell. Putyin most még ennél is tovább ment. Arra kényszeríti Európát, hogy megélje az elképzelhetetlent.

Közép- és kelet-európai újságírókként ezekben a hónapokban az egész régiónkra kiható háborúról tudósítunk. Olyan veszteségekről számolunk be, amelyek generációk emlékezetébe égnek, és olyan fájdalmakról, amelyeket az idő talán nem is képes begyógyítani. Magyarázzuk és kontextusba helyezzük a felkavaró képeket, a politikusok nyilatkozatait és az adatokat. A nap 24 órájában dolgozunk azon, hogy megkülönböztessük a tényeket a propagandától.

Olykor kénytelenek vagyunk magunkra ölteni új újságírói szerepeket is. Trollgyárak által terjesztett álhíreket leplezünk le, és figyelemmel kísérjük az állami szerveket, hogy a háború idején az orosz propaganda visszaszorítására tett intézkedéseik összhangban vannak-e a törvénnyel. Közben azon dolgozunk, hogy hangot adjunk sok százezer ukrán menekültnek, akik a szomszédos országokban az emberséget és a szolidaritást keresik, hogy aztán méltóságteljes új életet kezdhessenek hazájukon kívül.

Támogatjuk ukrajnai kollégáinkat is, akik gyakran az életüket kockáztatva látnak el elképesztően nehéz feladatot azért, hogy eljuttathassák a híreket az olvasókhoz. Eddig kilenc újságírót öltek meg ukrajnai tudósításaik közben.

És szolidaritást vállalunk az Oroszországban megmaradt független újságírókkal is, akik az egyre ellenségesebb környezetben is megtartják az újságírói alapértékeket, annak ellenére, hogy már sokukat letartóztatták, száműzték, vagy egyszerűen bezárták a szerkesztőséget, ahol dolgoztak.

Azonban a saját térségünkben is vannak országok, amelyek Oroszország bűvöletében élnek, amelyekben a propaganda állami doktrínává vált. Még az EU-tagság sem tudta leterelni Magyarországot erről az ösvényről. Orbán Viktor és a Fidesz áprilisi választási győzelmét a deformálódott magyar médiakörnyezet további torzulása követheti, amelyben a megmaradt független szerkesztőségek a túlélésért küzdenek, és igyekeznek megőrizni az újságírás eredeti küldetését, ahogy azt demokratikus társadalmakban értelmezik.
Meggyőződésünk, hogy mivel Orbán Viktor kiterjeszti illiberális befolyását a térségre, a magyarországi független újságírás jövője mindannyiunk európai sorsa is egyben.

Különösen egyértelmű az összefüggés Lengyelországgal, ahol a Jog és Igazságosság párt 2015-ös hatalomra kerülése óta a független média jelentős jogi, gazdasági és politikai nyomás áldozatává vált. A politikusok olyan perekkel harcolnak a sajtó ellen, amelyek jelentős része stratégiai megfontolású, és a média elhallgattatását célozza. A szabad sajtót megfosztják az állami hirdetésektől és a közérdeklődésre számot tartó információktól, miközben az állami propaganda a független médiát támadja. Valamint tisztogatást hajtanak végre az állami vállalatok tulajdonába került regionális és helyi médiumoknál.

Bulgáriában, Csehországban és most már Szlovéniában is megbuktak az autoriter és illiberális beállítottságú kormányok. Az új cseh kormány azonban adós még a beígért médiareformok végrehajtásával, és bár az új bolgár kormány tartózkodik attól, hogy nyomást gyakoroljon a sajtóra, a korábban elfoglalt sajtótermékek az orosz propaganda eszközeivé váltak, és azzal bízták meg őket, hogy megosszák a közvéleményt az ukrajnai háborúval kapcsolatban.

Romániában az újságírókat rendszeresen zaklatják, mindössze azért, mert végzik munkájukat. Emilia Șercan nemrég egy rendőrségi forrásból származó kompromat, vagyis lejárató szivárogtatás áldozatává vált, a Libertatea szerkesztősége pedig harmincnál is több perben volt kénytelen védekezni csak a tavalyi évben, amelyeket Bukarest polgármestere indított a lap ellen.

Mi, újságírók mégsem vagyunk tehetetlenek. Minden verbális támadás, rágalmazó kampány, gazdasági és politikai nyomás ellenére továbbra is szolgáljuk olvasóinkat a térségünkben. Valljuk, hogy minden elhallgatatott újságíró, minden politikai támadás a teljes újságírói közösséget érinti, bármely országban is történjen.

Az újságírás szabálya azt diktálja, hogy lépjünk egy lépéssel hátra, a munkánkon keresztül beszéljenek a források, a tények, az érvek és a történetek. A sajtószabadság világnapja azonban arra késztet bennünket, hogy rögzítsük nyilvánosan: a független újságírás az egyik utolsó védelmi vonal, amely megelőzheti, hogy demokratikus társadalmak autokráciák áldozatává váljanak. A nyilvánosság ellenőrzése nélkül működő autokráciák eljuthatnak oda, hogy a háborút választják.

Ezt a véleménycikket független médiatermékek hálózata közösen publikálja Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában, hogy ezzel emlékezzen meg sajtószabadság világnapjáról.