Felgyorsíthatja a világ blokkokra bomlását az orosz-ukrán háború a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatói szerint, és akár még az is elképzelhető, hogy Oroszország Észak-Koreához hasonló páriává válik. A háború jelentősen alakíthat az Európai Unió biztonságpolitikáján is: a következő években eldől, hogy az EU az Egyesült Államok szárnyai alá húzódik be, vagy megpróbál megállni katonailag a saját lábán.
Meggyengült a macska, fickándoznak az egerek – ezzel a példával érzékeltette Salát Gergely, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója az Egyesült Államok utóbbi években tapasztalt visszahúzódását hétfőn az orosz-ukrán háborúról, illetve annak lehetséges következményeiről szóló konferenciáján. Abban a konferencián résztvevő összes kutató egyetértett, hogy Oroszország az agresszor, azonban Salát szerint több más ok mellett az Egyesült Államok „súlyának csökkenése” vezetett oda, hogy az amerikai hegemóniát korábban elfogadó országok feszegetik a kereteket. Salát szavai szerint Oroszország „troll módjára ment neki Ukrajnának”, Kína viszont finomabban dolgozik.
A Nyugat annyiban is tehet a háborúról, hogy nem vette komolyan az orosz biztonsági igényeket (miszerint legyenek a NATO-tagállamok és Oroszország között ún. „pufferállamok”, illetve ne legyen az orosz határ közelében atomhatalom) - ezt már Molnár Tamás Levente mondta. „Mi van akkor, ha az ideológia szerepe fontosabb, mint a racionális haszonelemzés?” – tette fel a kérdést Molnár – „látjuk Oroszország külpolitikáját, nem a Nyugat miatt szállták meg Ukrajnát, hanem azért, mert ha Ukrajnában nyugatbarát demokrácia lesz, akkor az az ő saját rezsimjének túlélési esélyeit csökkenti, hiszen a saját lakossága fog kérdezősködni, hogy ha az ukránok meg tudták csinálni, mi miért nem?”.
Salát Gergely szerint a Nyugatnak az is hátrányára válhat idővel, hogy magát a jó szerepében tünteti fel. A kutató szerint ez a felosztás blokkokra bontja a világot, egyúttal „kényszerpályára rakja a Nyugatot, hiszen így neki a rosszal nem lehet tárgyalni”, a nagyhatalmi versengés pedig tovább éleződik. Salát szerint a világ jelenleg az oroszok szankcionálásával is nehezen bír el a gázfüggőség miatt, azonban ha később Kínát szankcionálnák, az még érzékenyebben érintheti Nyugatot, mivel „még a papírt is ott gyártják, amire a szankciókat nyomtatjuk".
Hasonló véleményen van Wagner Péter is: az elemző szerint az orosz-ukrán háború lezárhatja a globalizációra épülő világrendet, rövid távon pedig a nagyhatalmak direktebb konfrontációjára számíthatunk. Wagner Péter szerint azonban az orosz invázió azért igazán meglepetésszerű, mert a nagyhatalmak konfliktusaikat jellemzően nem háborúval szokták megoldani. Wagner kiemelte, hogy Ukrajnához hasonló helyzetekben „színes forradalmak, puccsok szervezése” jelenti a megoldást. „Most mindenki ledobta a köntöst, ilyet korábban nem láttunk” – sommázta Wagner.
A blokkokra bomló világ pedig senkinek nem lenne előnyére a kutatók szerint. Szalai Máté szerint a jelenlegi, globalizációra épülő világrendben az államok függenek egymástól, azonban a blokkokkal gazdaságilag független, katonailag erős tömbök jöhetnek létre. Salát szerint ez a felosztás komoly konfliktusokhoz vezethetne.
Kérdéses az Európai Unió szerepe is az új világrendben. Molnár Tamás Levente szerint az Európai Unióban eddig uralkodó álláspont az volt, hogy az oroszokkal békében kell élni, ezt fogja felváltani az a gondolkodás, hogy az oroszokat fel kell tartani. Molnár annak a lehetőségét sem zárta ki, hogy egy „új vasfüggöny” jöjjön létre: szerinte így lehetne egy „senkiföldjét” létrehozni semleges országok képében Oroszország felé.
Salát Gergely szerint az EU az Egyesült Államok szárnya alá fog bebújni, hiszen hiába fegyverkezik nagy erőkkel több uniós ország (pl. Németország) is, amerikai támogatás nélkül „a saját határaink biztonságát sem tudjuk garantálni”. Ezzel együtt csökkenhet az Unió mozgástere is, amit az Egyesült Államok használhat ki azzal, hogy olyan konfliktusokba viszi bele Európát, amiből az inkább kimaradna. Példaként említette az Amerika és Kína közti kereskedelmi háborút, amiben az Egyesült Államok erős nyomást gyakorolt az Unióra, hogy vágja el az őt Kínához fűző szálakat.
Wagner Péter szerint azonban nem szükségszerű, hogy az EU az Egyesült Államok szárnyai alá meneküljön. A szakértő szerint a NATO-t és európai tagállamait nem érte feltétlen meglepetésként az orosz invázió, hiszen a krími válság miatt készültek tervekkel egy esetleges válságra. Wagner szerint azért sem biztos az Amerikához menekülés, mert a tagországok fegyverkezése megágyazhat annak, hogy minden tagállam saját haderőt tudjon kiállítani.
Salát szerint az sem mellékes, hogy Kína miképpen viszonyul a jelenlegi háborúhoz. „A kormányzat célja a hatalmon maradás, ebből a szemszögből nézik a helyzetet” – jelentette ki. A kutató elmondása szerint a kínai álláspont a ’80-as évek eleje óta változatlan: a rendszer stabilitását a gazdasági növekedés adja, amihez viszont békés környezet szükséges, így „nem jön nekik jól ez a háború”. „Nem jó az időzítés sem” – mondta Salát – „ősszel pártkongresszus van, a Kínai Kommunista Párt forrong, hatalmi harcok zajlanak, jobb lenne most a nyugalom”. Pont ezért a kutató beszámolója szerint Kína úgy tesz, mintha nem történne semmi: csupán apró hírekben számol be arról a kínai média is, hogy Ukrajnában háború van.
Hosszú távon azonban Kínának stratégiai választása lesz Salát szerint, hogy hajlandó-e egy blokkba kerülni Oroszországgal. A szakértő szerint Oroszország akkor fog közös blokkba kényszerülni Kínával, ha a szankciók miatt nyugatra már nem tud gázt eladni. Ekkor viszont Kína azon az áron veheti meg a gázt, amit ő diktál.
Nem mellékes a Nyugat álláspontja sem a kérdésben: korántsem mindegy, hogy Kínát és Oroszországot egy blokkba nyomják-e össze a szankciókkal, vagy szétválasztják a két nagyhatalmat egymástól és külön próbálnak ellenük fellépni.
Ez pedig nagyrészt attól függ, hogy mi történik Oroszországgal. Molnár Tamás Levente szerint kétféle forgatókönyv képzelhető el: az egyik szerint Oroszország politikai és kulturális téren is elszigetelődik a világtól, így Kína felé fordul. A másik forgatókönyv ennél jóval radikálisabb: Oroszország akár páriává is válhat, akárcsak Észak-Korea. Ebben a helyzetben Oroszország a nemzetközi rendszer kivetettjeként élne tovább, vezetője kezében pedig az atomkártya maradna egyedüli zsarolóerőként. Molnár szerint az első forgatókönyvben annyi pozitívum akad, hogy abban Oroszországnak van esélye a megújulásra.
Szalai Máté kiemelte, hogy az orosz lakosság radikalizálódásában szerepet játszhatnak a nyugati szankciók is. Szalai riasztó analógiát vázolt fel: szerinte ahogy 2001. szeptember 11. után a Nyugat nem tudott különbséget tenni az Al-Kaida és az iszlám világ között, ugyanúgy most sem tud Putyin és az oroszok között, ez pedig russzofóbiához vezet, amit az oroszok mára éreznek is.
„A magyarországi külpolitikában változás kell” – mondta Wagner Péter, amikor a konferencián arra terelődött a szó, hogy mi lehet Magyarország jövője a háborúban. Wagner szerint „nem ez az a pillanat, amikor lehet hídnak, vagy középutasnak lenni”. Szalai Máté szerint azonban a magyar külpolitika egyensúlyozása folytatódni fog, csupán a mérlegelés lehetősége fog jelentősen beszűkülni.
