A határ menti faluban a református egyház aktivizálta magát: melegedőt hoztak létre azoknak, akiknek órákat kell várniuk arra, hogy rokonaik, barátaik értük jöjjenek.
Háromszáz dollár a tarifa – mondta egy tiszabecsi nő, miután megkérdezett, hogy ugye van hova mennem. Miután elárultam, hogy újságíró vagyok, kissé felháborodva közölte, hogy tudomása szerint többen is visszaélnek a háborús helyzettel: közel százezer forintért cserébe bárkit elvisznek Budapestre.
A tiszabecsi magyar-ukrán határon annak ellenére, hogy több mint százan várakoznak cikkünk írásának pillanatában is arra, hogy rokonaik, ismerőseik értük jöjjenek, oldott a hangulat. Fiatalok cigarettáznak, beszélgetnek, gyerekek szaladgálnak, idős asszonyok osztogatnak süteményeket. Egyikük engem is megkínált (addig el sem engedett, míg nem vettem egyet a még forró házi süteményből), majd büszkén újságolta, hogy a helyi református egyház aktivizálta magát: melegedőt alakítottak ki a menekülteknek, ők pedig folyamatosan járják a határt és mindenkinek igyekeznek némi ételt juttatni.
A szűk határátkelőhely közelében folyamatosan váltják egymást az autósok: minden percben érkezik valakiért a rokon, az érkezést pedig villámgyors pakolás és indulás követi. A határmenti kisebb étterem és vendégház pedig dugig tele van.
A hatóságoknak, főleg állami segítségnek viszont nyomát sem találni: a forgalmat mindössze néhány rendőr irányítja, azonban más hivatalos személyt keresve sem találni a határ magyar oldalán. A menekültek beszámolója szerint az ukrán oldalon pattanásig feszült a hangulat: az ukrán határőrök egyre agresszívabban kommunikálnak, illetve lépnek fel a határt átlépőkkel szemben.
Míg a korábbi hírek arról szóltak, hogy az ukrán határon katonakorú (vagyis 16 és 60 év közötti) férfit már nem engednek át, Tiszabecsen akadt olyan fiatal, aki azt mondta, mindössze egy órája lépte át a határt – igaz, állítása szerint nem nézték jó szemmel őt az ukránok. Ahogy korábbi beszélgetőpartnereink is beszámoltak róla, úgy Tiszabecsnél is elhangzott a félelem, hogy a harcok bármikor elérhetik Kárpátalját. „Nem tudjuk, meddig kell maradnunk. Egy hónap, egy év? Lehet. Kivárjuk, amíg vége lesz ennek az egésznek” – mondta egy tizenéves lapunknak.
