Bár 2021-ben sok mindentől tudtunk sírni, bizonyos dolgoknál könnyebb volt a komikumra fókuszálni a tragikum helyett. Közösségi médiás bohóckodások, emojis plakátok az utcákon, a magyar royal wedding és Tóth Csaba, aki nem ló – szemezgettünk a kedvenc sírva nevetős, nevetve sírós pillanatainkból.
Egy sokáig Magyarországon élő, külföldi barátom kedvenc mondata volt, amikor a magyar közéletet úgy írtuk körül neki, hogy
gáz az ország, de jók a mémek.
Valahogy így tudtuk a legjobban elmagyarázni a magyar valóságot: bár szinte hetente történik olyan dolog, amiért más országokban utcára vonulnak az emberek, kellő cinizmussal mégis lehet úgy tekinteni a hírekre, hogy ha más nem, kínunkban nevetünk rajtuk egy jót. 2021 pedig minden tragédiája és fájdalma ellenére tele volt ilyen pillanatokkal – összeszedtük őket.
Abszurdum az utcán
Kék hátterű, nemzeti konzultációt hirdető óriásplakátokkal nem idén találkoztunk először, mégis 2021 volt az az év, amikor minden képzeletet felül-, és minden maradék elvárást alulmúlt a kormány információs kampánya. Júliusban ugyanis már nem csupán célzott kérdések, hanem emojik is segítették a válaszadókat, hogy hogyan is kell érezni magukat egy-egy, a járványból való kilábalásban fontosnak titulált kérdéssel kapcsolatban. Például az ember fejének illik felrobbannia 2021-ben is a migrációtól, de legalább füstölögnie Soros György nevétől; a gyermekeket terrorizáló, a valóságban csak a kormánykommunikációban megjelenő szexuális propagandától bosszankodni szokás, de ha egyetértünk a minimálbér-emeléssel, akkor mégiscsak marad min mosolyogni. A kormány szerint végül 1,2 millió ember véleményét hallgatták meg, ami elvileg több az egykori favorit menekültellenes konzultációnál. Mondjuk ebben benne volt az is, hogy a „megnehezített”, e-mailes regisztráció ellenére is játszi könnyedséggel lehetett kitöltőrobotokat beprogramozni a feladatra.
A Fidesz egyébként generációkon átívelő komikummal szolgált az utcákon, ugyanis ifjúsági szervezetük, a Fidelitas június végén azzal büszkélkedett a Facebookon, hogy aktivistáik fogták magukat,
és lekaszáltak egy méhlegelőt.
A Főváros és a Főkert Vadvirágos Budapest programjában magasabban hagyott zöldterületek „nem gaz” felirattal voltak kitáblázva, a fidelitasosok ebből választottak egyet, amelyet mégis gaznak titulálva benzines kaszával varázsoltak kopárrá. A méhlegelőkről egyébként hosszabban is írtunk: világszerte egyre több városban kaszálnak ritkábban egyes vadvirágos területeket, ezzel lehetőséget adva az ökoszisztéma működéséhez kulcsfontosságú beporzórovarok létfenntartásához. Már ha a fiatal politikai aktivisták megvárják türelemmel azt a kezdeti időszakot, amíg ezek a területek valóban nem a legszebbek.
Túl azonban emojin és kaszáláson, az év legszürreálisabb utcai látványa mégiscsak az augusztus 20-i, Andrássy úti felvonulás volt. Szent István és az államalapítás ünnepén láthattunk
- félmeztelen férfiak által húzott gigantikus metálturult,
- szintén kerekeken guruló dodzsem-Szent Istvánt,
- agancsos táncosférfiakat egy fém csodaszarvas előterében Noxra ropni,
- valamint felújított ereklyeszállító Aranyvonatot, krúzoló szent koronát és Szent István-címeren éneklő Wolf Katit is,
- mindezt potom 12 milliárd forintért.
A felvonulások különdíjáért egyébként nemcsak a gurulmadár jelentkezhet be, hanem a Békemeneten „Orbán Viktor Alavju” tábláról elhíresült Fidesz-rajongó hölgy is.
A szarvaskultuszt azonban semmi nem járatta úgy csúcsra, mint a potom 70 milliárd forintból létrejött vadászati világkiállítás, ahol Semjén Zsolt szerint 1,5 millió ember vett részt. Mondjuk, ha belegondolunk, hogy ezért a pénzért szarvasagancs kapu, szarvasbőgő-Európa-bajnokság, VR-vadászat, meg kitömött bébiállatok is jártak, máris világosabb a nagy érdeklődés, és itt még nem is beszéltünk az olyan show-elemekről, mint Kovács Zoltán 30 másodperces délceg sétája egy kamera felé.
Arc volt bőven
A kormánytagoknál maradva, nem feledkezhetünk meg a Kovácséhoz hasonló közösségi médiás mutatványokról sem. Ha nincs a Facebook, nem látjuk például, mennyire laza valójában Szijjártó Péter, akinek két külügyminiszteri utazás között mindig van ideje futni, súlyt emelni, esetleg Kis Grófóval szelfizni, vagy éppen Dzsudzsák Balázs debreceni játékának gratulálni egy „ez igen, Tesss!” felkiáltással.
Hasonló gyöngyszemek Orbán Viktor Facebookján is egymást érték. Kezdve attól, hogy megszületett az Alitalia légitársaság emblémájára kísértetiesen hasonlító Orbán-logó, volt pörköltszaftos ingben esküvői fotózás, kapott Turcsány nevű tollat, kifüggesztette az életbölcsességeit a Karmelita falára, és a „kedves maszkoknak” is hanyag goodbye-jal intett búcsút.
A közösségi média sokoldalúságát Schmidt Mária is felfedezte, aki idén Nagy-Britanniának küldött hadüzeneteket nyílt levelek formájában. Így esett, hogy kioktatta Boris Johnsont a magyar–angol focimeccs nyomán, és nevezte az Egyesült Királyságot egy „kis, széteső országnak”, valamint a hvg360 által megszólaltatott világhírű történésznek, Timothy Garton Ashnek is megmondta, hogy valójában semmihez sem ért Európában, és egyébként is: Soros.
Az online platformok legemlékezetesebb terméke mégsem politikusokhoz, hanem Bödőcs Tiborhoz kötődik, aki úgy tudta kifigurázni a Várkonyi Andreának gügyögő Mészáros Lőrincet, hogy egy ország teszi hozzá azóta minden gyermeki intelméhez, hogy Andi! A Mészáros–Várkonyi-jelenség pedig önmagában meghatározta az évet: láttuk már a leggazdagabb magyart ICON-feliratú pólóban nyaralni, esküvőjük megközelítette, amit a britek érezhetnek egy-egy royal weddingnél, Várkonyi pedig hálószobapletykáktól kezdve mindent is mindenkinél jobban tudó könyvével bezárólag a bulvárlapok hőse lett. Na meg a hvg.hu év citromdíjas- és Bödőcs jóvoltából Év Szava-voksának első kiemeltje.
Túl a Nemzeti Együttműködés röhején
Túlzás lenne azt állítani, hogy csak a Fidesz körein lehetett nevetni 2021-ben (jóllehet, még a kormánymédia is tartogatott olyan, a mindennapiak közül kiemelkedő szalagcímeket, mint hogy „kérdésekkel provokált az újságíró”).
Legalább ennyire szórakoztató volt például Fekete-Győr András portréinterjúja a Partizánon, amely gyakorlatilag predesztinálta a Momentum miniszterelnök-jelöltjének következő hónapjait. Gulyás Márton kérdéseire rengetegszer hebegve válaszolt, nem tudott mit kezdeni azzal, amikor múltbéli kijelentéseivel szembesítették, de közben az ellenzéken belül lövöldözött, az MSZP-s Mesterházy Attilát például egyenesen fideszes belső embernek nevezte.
Az igazi kínunkban nevetéseket természetesen az ellenzéki előválasztás hozta. Kiemelkedett például az ellenzéken belüli, zuglói proxyháború, ahol önmagában is elég szürreális volt az alaphelyzet, hogy a több állítólagos korrupciós ügyben is megjelenő Tóth Csaba ellen a korrupcióüldöző Hadházy Ákost indítja a Momentum, és rajtuk kívül gyakorlatilag mindenki Tóthot támogatja. Megjelent viszont a mixben a Kétfarkú Kutya Párt, akik egyedül itt álltak ki egy jelölt mellett, és jelentette be Kovács Gergely, hogy bár „Tóth Csaba nem olyan gáz”, Hadházyt támogatják – amíg a háttérben valaki úgy tett, mintha elásna egy embert, utalva egy korábbi Karácsony Gergely-nyilatkozatra a zuglói belviszályok nyomán. A java pedig csak akkor jött, amikor egy MKKP-s aktivista lófejmaszkot és Tóth Csaba-feliratú baseballsapkát viselve gyűjtött aláírást Hadházynak, a szekszárdi politikusnak pedig ki kellett állnia, hogy tisztázza:
nem, a kétfarkúak szerint Tóth Csaba nem egy ló.
A hab a tortán pedig a Dobrev–Karácsony–Márki-Zay-rájátszás volt, ahol utóbbi kettő szövetségkeresése előbbi ellen többnapos szappanoperába csapott át. Végül Karácsony volt az, aki visszatáncolt, abból pedig örök mém született, hogy ugyan állította, csak akkor lép vissza, ha elüti a villamos, végül elég volt egy határozott Márki-Zay és néhány kismintás közvéleménykutatás, hogy leszálljon a sokat emlegetett Dobrev-ellenes tandembicikliről.
Karácsony a Fidelitasnak: Ha nálunk, Nyírtasson így kaszált volna valaki, bottal kergetik a határig
