„Férfiasan vállalom, hogy könnyre fakasztottak a srácok. Nagyon éreztem a rezgéseiket egész meccsen, éreztem, hogy értem is játszanak. Tudták jól, hogy ez karrierem utolsó mérkőzése, befejezem, és jólesett, hogy maguk mellett értem is küzdöttek” – mondta Nagy Viktor, a magyar válogatott visszavonuló kapusa a spanyolok elleni győztes bronzmeccs után a tokiói Tatsumi Vízilabdaközpontban. A játékos a csapattársai mellett a szüleinek és a feleségének is köszönetet mondott a magyar sajtó jelenlévő képviselői előtt.

A kapus négy perccel a mérkőzés vége előtt, kétgólos magyar vezetésnél egy védés után azt kiabálta, ez az ő napja. Amikor ezzel szembesítették, mosolyogva azt felelte: „Önző voltam.”

Azt is elárulta, már négy-öt éve úgy tervezte, hogy a tokiói olimpia döntője lesz az utolsó mérkőzése. „Ez sajnos nem jött össze. Tegnapig még bánkódtunk ezen, de azért is büszke vagyok a csapatra, mert sok sportpszichológus megirigyelte volna, amit tegnap együtt alkottunk. A WhatsApp-csoportunkban létrehoztunk egy olyan energiabombát, ami itt robbant a vízben. Ilyen bíráskodás mellett. Elképesztő, hogy ilyen megtörténhet. Ezért tenni kell, mi most tettünk a vízben és bírókkal együtt tudtunk nyerni, ez óriási dolog.”

Nagy a bronzmeccs második félidejében nem kapott gólt, amiről azt mondta, ehhez a játékostársai segítették hozzá. „Akkor tudok jól védeni, hozni a bravúrt és a megőrülést, ha előttem úgy mozognak, hogy az nekem komfortos, látom, hogy hova jönnek a labdát. Ezt nekik köszönhetem, csapatmunka volt.

Jó érzés lesz úgy felülni a repülőre, hogy visszük haza Magyarországnak, a családnak, magunknak az érmet. Számomra ez a legjobb zárás”

– tette hozzá.

Varga Dénes arról beszélt a vegyes zónában, hogy Nagy ugyan mondta nekik hogy küzdjenek érte, de nem kellett volna így tennie: „Volt bennünk annyi betyárbecsület, hogy ha már tudjuk, hogy az utolsó meccse, akkor nemcsak az országunkért, saját magunkért, hanem érte is harcolunk.”

A Ferencváros olimpiai és világbajnok pólósa szerint a spanyolok elleni mérkőzésnek nagyon nehéz volt megtalálni a lélektani kulcsát. A csevegőcsoportjukban egy-két játékos szerinte „letett olyasmiket, amiket régóta hordozott magában. Aki letette, az meg is könnyebbült annyira, hogy jól tudjon teljesíteni a mai napon”.

Varga nem mondta ki, hogy ez volt az utolsó olimpiája. Arról beszélt, hogy az elődöntő előtt, amikor még benne volt, hogy aranyéremért játszhatnak, akkora motiváció volt benne, amiről úgy érezte, elviszi Párizsig. „Aztán kikaptunk, és akkor már nem volt kedvem hozzá. Meg hát meg kellett oldani, hogy a bronzérmet megnyerjük. Most, hogy megnyertük, megint úgy vagyok, hogy lehet ebből még póló, csak még bizonyos tényezőknek stimmelniük kellene. Most a legfontosabb egy kicsit elengedni a vízilabdát, hogy aztán a klubbal újratöltekezve gyűtsünk élményeket és erőt ahhoz, hogy tudjak egy egyértelmű választ adni.”

Hárai Balázs szerint arannyal felérő bronzérmet nyert a magyar pólócsapat, amely az előző két olimpiáján csak az ötödik helyig jutott. „Nagyon elfáradtam – biztos, hogy nem úszom le a levezetést –, de ez a lényegen nem változtat: nagyon boldogok vagyunk.”

Amikor a távlati terveiről kérdezték, az OSC játékosa sem mondta ki, hogy befejezi a válogatott pályafutását. „Párizsban még nem voltam, szerintem szép hely. Az, hogy a családdal megyek nyaralni, vagy az olimpiára, még elválik. Nem nézek ennyire előre. Örülök annak, hogy itt vagyunk, nyertünk.”