A jelenleg püspökként dolgozó egykori csúcsminiszter interjúban fejtette ki véleményét a Fidesz állandó ellenségépítéséről, az emberi jogokról és arról, miért fontos, hogy az egyházban ne politizáljanak.
Belső elhívásra hivatkozott Balog Zoltán akkor, amikor elmagyarázta a Népszavának adott interjúban, miért fordított hátat a politikának a jelenleg dunamelléki református püspök, a zsinat lelkészi elnökeként dolgozó egykori csúcsminiszter. Balog az aktív politikai pályája alatt látott dolgokat is elemezte, például azt, hogy szitokszóvá tették az emberi jogokat a kormánykommunikációban.
“Nem látom, hogy ma gyengébb lenne az emberi jogok védelme, mint tíz vagy akár húsz évvel ezelőtt volt” – mondta Balog, hozzátéve, hogy a kormányban mindenki a saját területéért felel, és bizalommal azt kell gondolni, hogy a vele egy csapatban játszók is a legjobb tudásuk szerint dolgoznak.
Balog szerint az állandó ellenségkép kialakítása is politikai trend, aminek ő amúgy sem részese. “A politikának általában szüksége van ellenségképre, mert ez a szomorú világ alakult ki. Negatív indulatokból könnyebb szavazatokat csiholni, mint pozitív üzenetekből. Én továbbra is a 2002-es polgári szlogenhez tartom magam: hiszek a szeretet és az összefogás erejében.”
Ezek után aktualitásokra terelődött a szó, a konkrétan a homofóbtörvényre. “Egyházunk már jóval korábban, 2004–ben kiadott egy állásfoglalást, amely a Biblia és a hitvallási irataink alapján kifejti, mit gondolunk házasságról, szexualitásról, homoszexualitásról, a gyermekek védelméről. A homoszexuális hajlamot nem minősítjük, a homoszexuális kapcsolatot viszont nem tudjuk elfogadni. Az Úristennek és tanítványainak gyűlölniük kell a bűnt, de szeretniük kell a bűnöst” – vázolta fel gondolatait, majd kiemelte, hogy ő nem lát olyan részt a törvényben, ami összemossa a homoszexualitást a pedofíliával.
Balog a végén azt mondta, továbbra is jó viszonyban van Orbán Viktorral, de erről nem beszél, mint ahogy az egész református egyházban az az elvárás, hogy ne politizáljanak: “Nagyon érdekes, hogy kívülről elvárják az egyháztól – azok, akik amúgy nem tagjai az egyháznak –, hogy alkosson véleményt közéleti, politikai kérdésekről, az egyháztagok nagy része viszont éppen azt szeretné, ha az egyház nem ezzel foglalkozna, hanem azzal, ami a lényeg. Mély bölcsesség van ebben az elvárásban. Ha állandóan kormányzati intézkedésekre vagy ellenzéki nyilatkozatokra reagálunk, akkor elveszítjük a lényeget.”