Sorra buknak be az adókkal trükköző vagyonvédelmi cégek, legutóbb az NBI-es focimeccsek biztosításáról híres Tóth Csaba és társai kerültek emiatt pácba. De milyen módszerekkel próbálják kijátszani az államot, mire jók a "dobós cégek", miért van sok pénz a meccsek biztosításában és kik azok, akik még a csalókat is meg tudják kopasztani?
Még nem kapták meg a májusi fizetésüket azok, akik az egyik nyugat-magyarországi sportkomplexumban látják el a portaszolgálatot, végzik a takarítást. Annak a cégnek ugyanis, amelyik papíron alkalmazza őket, az adóhatóság zárolta a számláját. A neves sportkomplexum egyébként önkormányzati tulajdonban van, de a portások és a takarítók nem annak a cégnek az alkalmazottai, amelyik a komplexum üzemeltetésével szerződésben áll.
Ez a felállás egyáltalán nem ritka, inkább megszokott a vagyonvédelmi piacon, ahol sorra buknak be az áfával vagy éppen járulékokkal trükköző cégek. Nemrég egy ilyen ügy miatt vitték el bilincsben az NBI-es focimeccsek biztosításáról híres szakértőt, Tóth Csabát és társait, akiket 800 millió forintos adócsalással gyanúsítanak. Szintén idén csíptek meg egy olyan, főként őrzés-védelemmel és takarítással foglalkozó budapesti csoportot, amelyik a nyomozók szerint hatmilliárd forint adót csalt el, de szinte nincs olyan hónap, hogy ne bukna le egy-egy társaság: május végén a Dunántúlon, júniusban Csongrád-Csanád megyében lepleztek le olyan figurákat, akik őrző-védő cégeken keresztül csaltak el adót milliárdos nagyságrendben.
"Mindenkit meglepett, amikor bevitték" - Tóth Csaba felemelkedése és zuhanása
Fiatalon a kilencvenes évek sztárgengsztere, a később meggyilkolt Szlávy Bulcsú mellett tűnt fel, évekkel később a focimeccsek biztosításának megkerülhetetlen figurája lett, napjainkra pedig nemcsak az ultrák, de a zsiványok körében is tekintélye van, mert sok ütőképes embert képes mozgósítani. A "problémamegoldó" Tóth Csabáról úgy hírlett, jó fideszes kapcsolatai vannak, így egyfajta védelmet élvez.
Noha a magánbiztonsági szektorban előszeretettel beszélnek arról, hogy a piac tisztul, a területet ismerő bennfentesek szerint még mindig kisebbségben vannak a tisztességes szereplők, többségben pedig azok, akik szerint ha tisztán játszanának, akkor életben sem tudnának maradni. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy akik trükköznek, azok korántsem csak a túlélésre játszanak, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy egy-egy simlis cégháló bedőlésekor gyakran luxusingatlanokat, méregdrága kocsikat, hajókat és persze rengeteg készpénzt foglalnak le az adónyomozók.
Az elmúlt időszakban több olyan emberrel beszéltünk, akik testközelből ismerik ezt a szektort, a sokszor szinte már közismert csalási technikákat, ahogy azt is, hogy milyen módszereket alkalmaznak azok, akik a csaló vállalkozókból próbálnak hasznot húzni. A téma érzékenysége miatt ezek a források név nélkül nyilatkoztak a biztonsági piac sötét vagy éppen szürke oldaláról.
Amikor egy-egy vagyonvédelmi cég vezetésére lecsap a NAV, akkor a hírekben általában költségvetési csalásról beszélnek. Ilyenkor jellemzően az áfával, járulékokkal csalnak a cégek. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az őrzés-védést, esetleg takarítást és egyéb szolgáltatást elvállaló fővállalkozó, amelyik a megbízóval szerződést köt, bevon a munkába egy alvállalkozót. Azok, akik a tényleges munkát elvégzik, ennél az alvállalkozónál vannak bejelentve, így papíron semmi közük a fővállalkozóhoz. A fővállalkozó a szerződésben egy ember után óránként mondjuk 2000 forint plusz áfáért vállalja el a munkát, míg a vele szerződésben álló alvállalkozó 1800 forint plusz áfáért. A fővállalkozónak már ekkor – emberenként és óránként – kétszáz forint haszna származik úgy, hogy még nem csinált semmit, de a nagy pénz természetesen nem ebben van, hanem az alvállalkozó ügyeskedésében. Mert míg a fővállalkozó a 2000 forint után rendesen befizeti az államnak az áfát, addig az alvállalkozó csak az alkalmazottak után fizetendő járulékokat, az áfát már nem. A járulékokat azért fizeti be, mert ha ezt elmulasztaná, akkor az rögtön szemet szúrna a NAV-nál, míg az áfát elég csak később befizetni. Azzal, hogy az áfát az alvállalkozó “benyeli”, gond nélkül ki tudja fizetni a járulékokat és bőven marad is pénze. Ez a pénz vándorol aztán vissza a fővállalkozóhoz feketén. Idővel aztán az alvállalkozó áfatartozást halmoz fel, de ekkor ezt a céget dobják. Ezért nevezik ezeket a társaságokat “dobós cégeknek”, hiszen csak arra kellenek, hogy az áfát benyeljék.
A “dobós cégek” ügyvezetői egyszerű strómanok: gyakori, hogy vagyonőrök közül kerülnek ki, de sokan használnak külföldi, például ukrán ügyvezetőt, aki már az alapítás után eltűnik. Ezek a cégek értelemszerűen rövid életűek. A cikkünk elején említett nyugat-magyarországi sportkomplexummal leszerződött fővállalkozó egyik alvállalkozója például 2019 őszén alakult, egy – a neve alapján vélelmezhetően – ukrán ügyvezetővel, de már szerepel a NAV-nál nyilvántartott, 180 napon túli, 100 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkező cégek listáján.
Sok mindenre lehet használni egy “dobós céget”. Például arra, hogy fiktív szolgáltatásokról állítson ki számlákat és így csökkentse a fővállalkozó, vagy akár az alvállalkozók által fizetendő áfát. Gyakori az is, hogy munkaerőkölcsönzőként jelennek meg és a tényleges munkát végző alvállalkozó (vagy akár a fővállalkozó) valós emberállományát adja – persze csak papíron. Majd amikor felhalmozza az adótartozást, megszűnik. A NAV éppen ezért újabban magát az állományt követi, és eleve gyanús, ha egy biztonsági cég mindig más munkaerőkölcsönzővel, de ugyanazzal az állománnyal dolgozik. A lánc legalján pedig valaki “kikártyázza” a pénzt, azaz bankautomatákból egyszerűen felveszi azt, a készpénz pedig visszakerül a céghálót irányítókhoz.
Az őrzés-védelemmel ráadásul más cégeknek is segíthetnek adót “optimalizálni”, a közeget jól ismerő források szerint erre igencsak jó példa az, amikor trafikosok szövetkeznek azokkal, akik “dobós céget” biztosítanak neki. A szerződést a trafik olyan élőerős őrzés-védelemre és távfelügyeletre köti a céggel, aminél papíron például négy embert biztosít a trafiknak a biztonsági cég. A valóságban azonban legfeljebb egy ember végzi a munkát, arra az esetre, ha esetleg baj történne vagy valamilyen ellenőrzés, akkor legyen ott valaki. Ha a biztonsági cég egy ember után 240 munkaórát számláz ki és ezt ötször kiszámlázza, akkor már bőven ezer munkaóra fölött van. Ha ezt az ezer munkaórát például 2400 forintra lövik be, akkor a “dobós céges” megoldással mindenki jól jár: a biztonsági cég és a trafikos is, akinek a végén visszaosztanak a pénzből. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a biztonsági cég például kiszámláz havi 5 millió plusz áfát a trafiknak. Az így megkeresett bruttó 6,2 millióból lecsípi a maga részét (ez fedezi a költségeit és benne van a nyeresége is), a maradékot pedig tisztán visszaviszi a trafikosnak. Utóbbi is jól jár, mert például a havi tízmillió forintos nyereségéből ezzel megtakarít 6 millió forintot, miközben csak 4 millió lenne az övé, ha tisztán játszana.
Látható tehát, hogy a “dobós cégekkel” nagyon ügyesen lehet játszani, de mindez csak akkor működik jól, ha a piramis tetején álló és “dobós cégek” szövevényes hálóját átlátó figurák kellően jól konspirálnak: úgy, hogy lebukás esetén a hatóság ne tudja bebizonyítani, hogy bármi közük van a “dobós cégekhez”. A bizonyítékokat leginkább operatív eszközökkel (például telefonlehallgatás) lehet beszerezni, vagy úgy, hogy valaki vádalkut köt és terhelő vallomást tesz a tényleges irányítókra. Ezekben a körökben nem ritka, hogy a bűntársak elárulják egymást, főleg akkor, ha kiderül, hogy a sokszor meglehetősen bonyolult pénzmozgások során esetleg egymást is átvágták.
A szofisztikáltabb, vagy mondjuk úgy, ügyesebb fővállalkozók ügyelnek arra, hogy ne is legyen kimutatható kapcsolat a két cég között, ezért az áfázással kapcsolatos szervezési munkát rábízzák egy olyan közvetítőre, aki papíron csak megbízási díjért dolgozik és sem a fővállalkozó, sem az alvállalkozó nem alkalmazza őt. Ha később egy vizsgálatnál számonkéri a hatóság, a közvetítő azzal védekezik, hogy ő csak egy megbízást látott el, az alvállalkozó ügyvezetője kérte fel erre, akivel csak telefonon beszélt, személyesen nem is találkozott. Az persze már más kérdés, hogy az ügyvezetőnek ekkor már bottal ütik a nyomát.
A közvetítőnek az a dolga, hogy az üzlet, tehát az áfázás olajozottan menjen. Persze ha akarja, időt és energiát szán rá, akkor a közvetítő valós szerepét is fel tudja deríteni a NAV egy titkos nyomozás során. Árulkodók lehetnek azok a vagyonelemek is (ingatlanok, ingóságok), amelyek olyan figuráknál összpontosulnak, akiknek papíron sem az alvállalkozókhoz, sem a fővállalkozókhoz nincsen közük. Igaz, ilyen-olyan úton-módon akár még köthetők is ezekhez a cégekhez, például úgy, hogy “biztonsági szakemberként” állnak velük együttműködésben.
Az NBI-es focimeccsek biztosítása ennek fényében már nem is olyan rossz üzlet, egyesek szerint igazi aranybánya. Egy meccs biztosításához 70–100 emberre van szükség, akik egy-egy mérkőzés után fejenként 5–6000 forintot kapnak egy 5–6 órás munkáért. Ha a fővállalkozók ezeket a melókat is “dobós cégeken” keresztül végzik, és egy héten több meccset is biztosítanak így, akkor az milliós, hetente akár tízmilliós bevételt is jelenthet. Az is fontos ugyanakkor, hogy a meccseket biztosító embereket kifizessék. Míg egy takarítást vagy egyszerű portaszolgálatot végző őr esetében előfordul, hogy a végén semmit nem kap, a meccsek biztosításánál vagy más védelmi munkáknál alkalmazott kemény legényekkel már nem érdemes szórakozni. Ezeknek az embereknek egy jelentős része ugyanis olyan alvilági vagy félalvilági körökben mozog, ahol nem feltétlenül bánnak kesztyűs kézzel azokkal, akik nem fizetik ki őket. Nem véletlen, hogy éppen ezek a “kopaszok” azok, akiket akkor vetnek be, ha a biztonsági cég például egy ingatlanvita miatt lép fel valamelyik vitás fél oldalán. Tipikus példa, amikor egy hotel tulajdonosa és bérlője között mérgesedik el a viszony, majd a tulajdonos által felkért biztonsági cég emberei vonulnak ki is foglalják el az ingatlant. A leggyakrabban gyártelepeknél, kisebb panzióknál találkozhatunk ilyen esetekkel. “Ilyenkor a biztonsági cég kiküld száz embert, majd utána állandó őrzésre oda küldenek harminc embert két hónapra” – mondta egy bennfentes, példának a Dunaferr-esetét hozta fel, amelyik országos visszhangot váltott ki.
Igen ám, de akik a szürke zónában mozognak, azokra nemcsak a hatóságok jelenthetnek veszélyt, hanem azok is, akik jól ismerik a rendszert és ezzel visszaélnek. A piacnak ezek a szereplői voltaképpen védelmi pénzt szednek azoktól, akikről tudják, hogy a tilosban járnak. A védelmi pénzt persze nem fenyegetéssel szedik be, ellenkezőleg: a hatósági eljárástól félő vállalkozók önként és dalolva fizetnek, egészen addig, amíg rá nem jönnek, hogy a sok pénzbe kerülő védelem leginkább csak illúzió. A “védelmi pénzt” általában olyan ügyvédek szedik, akik elhitetik a sáros vállalkozókkal, hogy kiváló NAV-os vagy rendőrségi, ügyészségi kapcsolataik révén befolyásolni tudnak eljárásokat. Ezeknek az ügyvédeknek sokszor azért hisznek a vállalkozók, mert tudják róluk, hogy korábban valóban az államigazgatásban dolgoztak. Pedig a valóságban sokszor ezek a “jó kapcsolatok” vagy nem is léteznek már, vagy egyáltalán nem használhatók.
A védelem illúziójának a látszatát azonban könnyen tudja kelteni egy olyan ügyvéd, aki tisztában van az eljárások menetével. Ha például a bajba került vállalkozó meghatalmazza őt, hogy például járjon el egy adóellenőrzési eljárásban, akkor az ügyvéd folyamatosan kapcsolatban tud lenni az adórevizorral, akitől viszonylag gyorsan értesülhet arról, milyen lépések történnek majd. Például ha megtudja tőle, hogy hamarosan kérdéseket küld ki az ügyben az ügyfelének, akkor az ügyvéd ezt az információt tálalhatja amolyan bennfentes információként, miközben persze nem az. De ilyen trükk az is, amikor egy ügyvédnek az ügy előadója elmondja, hogy hamarosan lezárja az ügyet, előbbi pedig ezt úgy tálalja az ügyfelének, mintha ez az ő közbenjárására történt volna.
Egy ilyen “védelmi ügy” miatt van jelenleg bűnügyi felügyelet alatt Sz. Roland ügyvéd, aki több hazai híresség, köztük Lagzi Lajcsi, Gáspár Győző és a celebként ismert Berki Krisztián korábbi védőjeként vált ismertté. A korábban a NAV-nál dolgozó Sz. Rolandot és társait azzal gyanúsítják, hogy ügyvédek közreműködésével körülbelül 800 millió forintot csaltak ki egy vállalkozótól 2019 szeptembere és 2020 márciusa között arra hivatkozva, hogy ebből az összegből Orbán Viktornak, Pintér Sándor belügyminiszternek, Polt Péter legfőbb ügyésznek, rendőröknek, NAV-osoknak és más hivatalos személyeknek kell fizetni azért, hogy a vállalkozó ellen ne induljon eljárás. A lehúzott vállalkozó azután tálalt ki a nyomozóknak, hogy bejelentkezett nála az éjszakai élet egyik ismert figurája és újabb 150 millió forintot követelt tőle. A vállalkozó ezután vádalkut kötött, a védelmet ígérő ügyvédek így kerültek pácba. És nem csak Sz. Roland, hanem mellette az az Ny. Péter nevű ügyvéd is, aki a nemzetközi és európai büntetőjog egyik elismert elméleti szakembere.
Őrizetbe vették a biztonsági piac egyik meghatározó alakját, Tóth Csabát
