Lejáróban van az Orbán Viktor által ismét elővett migránsozás politikai szavatossága, és csak jobb ötlet híján kerülhetett elő. A kormányfőnek annyiban igaza van, hogy az illegális migráció kismértékben valóban nőtt, de az adatok pontossága kérdéses. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet mindenesetre 2016 óta folyamatosan érvényben tartja a kormány, biztos ami biztos.
"Migránshadak dörömbölnek Európa kapuin” – figyelmeztetett Orbán Viktor kormányfő a Kossuth rádiónak adott szokásos péntek reggeli interjújában. Az utóbbi időben a Fidesztől ritkábban hallható téma ismételt felfuttatására már előző nap is tett kísérletet a kormányinfón megjelenő miniszterelnök. Akkor arról beszélt, a hamarosan induló nemzeti konzultáció témája lesz a Brüsszelben "újra napirendre kerülő" menekültkvóta, amit Magyarország továbbra is ellenez. Járvány idején nemcsak az illegális migránsokat nem szabad beengedni, hanem senkit, akinek migrációs státusza van – mondta. Orbán egy adatot is említett a “migrációs nyomás” alátámasztására:
tavaly ilyenkor az illegális határátlépési kísérletek száma 10 ezer volt, idén pedig már 38 ezer.
A migrációt – legyen az legális vagy illegális – kísérő társadalmi feszültség kihasználása, a vélt vagy valós fenyegetettség emlegetése tehát visszatérő eleme lett a kormány, illetve a Fidesz politikájának. Ez is jelezheti, hogy úgy gondolták: politikai és kommunikációs szempontból továbbra is szükség lehet a menekültkérdéssel kapcsolatos negatív érzések, közhangulat fenntartására. Ez ráadásul a választási kampány idején felerősödhet, éppúgy, ahogy történt az a legutóbbi, a 2018-as parlamenti választás hajrájában, amikor a menekültek kígyózó sorának STOP-táblát mutató kormányzati plakátok lepték el az országot.
Zavar a gépezetben
Csakhogy most több szempontból is más a helyzet, mint 2018-ban volt, ezért az Orbán Viktor által újra elővett “migránskártya” már közel sem akkora politikai adu ász – hívta fel a figyelmet Szentpéteri Nagy Richard. A politológus, alkotmányjogász szerint csak jobb ötlet híján került elő most ez a téma, kétséges is, hogy kitart-e jövő tavaszig, de ha igen, akkor sem lesz erős hatása. Valójában a “migránsozás” már 2018 tavaszára is “kifutott termékké vált”, az újabb kétharmados Fidesz-győzelemben már akkor is nagyobb szerepe volt annak a jelentős erőbedobással végzett kormánypárti munkának, ami az ellenzéki együttműködés “szétmérgezésére” irányult, meglehetős sikerrel. Ez utóbbi azonban 2022-ben már nem fog működni, ezt Szentpéteri Nagy Richard szerint jól mutatja a 2019. őszi önkormányzati választás eredménye is, továbbá az is, hogy a politikai palettán érdemben már csak a Fidesztől balra álló pártok vannak, ráadásul össze is fogtak. Éppen a 2019. őszi események hatására kezdett a Fidesz új, számára kiaknázható politikai témákat felkutatni, de ezek nem voltak igazán sikeresek.
Kudarcosnak nevezte például a politológus a családok védelmére hivatkozva felvezetett, a homoszexuálisokkal, az LMBTQI-közösséggel és a “genderlobbival” szembeni intézkedéseket, az “apa férfi, anya nő” alaptörvény-módosítást. Szerinte ebbe a sorba illik a friss, a homoszexualitást a pedofíliával tudatosan összemosó módosítás is a pedofilellenes-törvénycsomagban. Noha ezt a témát a Fidesz a jobboldali lengyel kormánypárttól, a PiS-től vette át, itthoni sikere mérsékelt a politológus szerint, mivel a lengyeleknél valóban lehet építeni a mélyen hívő, keresztény lakosságra, Magyarországon azonban ez a réteg nem jelentős.
A migránsozással most ismételten összekapcsolt Brüsszel-ellenesség ugyan Szentpéteri Nagy Richard szerint politikailag “még mindig jól megy”, de “már 500 éve jól megy, és ugyanennyi ideje van viszont egy korlátja, határa”. Hasonló a helyzet a mindig napirenden tartott “gyurcsányozással” is, ami a Fidesz-szavazótábor kemény magja számára “kötelező elem”, de új szavazót nem hoz már 2022-re. Úgy véli:
nagyon kellene tehát valami igazán új téma, de ilyet egyelőre nem talált a Fidesz, ezért is tért vissza a régiekhez, ami zavart jelez a gépezetben.
Okok és adatok közelebbről
Mondhatja a miniszterelnök, hogy fokozódik a migrációs nyomás, ennek alátámasztására pedig jól hangzik ugyan az általa emlegetett 38 ezres szám, amit szembeállít a tavalyi egész éves 10 ezerrel, ám érdemes az okokat és az adatokat is közelebbről megnézni – mondta a hvg.hu kérdésére a Magyar Helsinki Bizottság főmunkatársa. Léderer András szerint nyilvánvaló, hogy miután 2020-ban a koronavírus-járvány miatt a legtöbb ország lezárta a határait, sok közülük pedig egyáltalán nem fogadott be menedékkérelmeket, most, a járványhullám elmúltával erősödés érzékelhető. Pedig a helyzet az – folytatta –, hogy a magyar kormány döntése alapján tavaly május óta lényegében senki nem tud Magyarországtól menedékjogot kérni, hiszen ehhez a belgrádi nagykövetségen tett szándéknyilatkozat előzetes jóváhagyása szükséges, és ezt az adminisztratív akadályt a kormány azóta sem hárította el, éppen ezért lépett nemrég a harmadik szakaszába a Magyarország ellen emiatt folyó kötelezettségszegési eljárás. “Érdekes, hogy a kormány rácsodálkozik saját döntése következményeire” – jegyezte meg Léderer, emlékeztetve, hogy
Magyarország legalizálta az uniós és nemzetközi jogba ütköző kollektív kiutasítás gyakorlatát, és bármiféle eljárás nélkül mindenkit visszaküldenek a déli határ túloldalára.
Ami pedig az Orbán által emlegetett számokat illeti, Léderer szerint éppen a járványhelyzet változása miatt sem szerencsés összehasonlítani a tavalyi és az idei év adatait, arról nem is beszélve, hogy a módszertan “erősen megkérdőjelezhető”. A miniszterelnök által említett – és a napokban belbiztonsági főtanácsadója, Bakondi György által is citált – 38 ezres szám abból a rendőrségi statisztikából származik, amelyben a részadatok többsége nem egzakt – hívta fel a figyelmet a civil jogvédő szervezet főmunkatársa. A rendőrség három részadatból összeadva számítja az “Illegális migráció alakulása” címmel heti bontásban, nyilvánosan is közölt statisztikai adatait: megakadályozott tiltott határátlépések száma, feltartóztatott majd IBH-kapun (IBH – ideiglenes biztonsági határzár) átkísértek száma, valamint az elfogott, előállított, majd eljárás alá vontak száma. A három különböző típusú adat közül csak utóbbi, az elfogott és végül eljárás alá vontak száma pontos, a másik két esetben egy ember többször is szerepelhet a statisztikában, mivel nincs dokumentáció. Elképzelhető, hogy az IBH-kapuhoz egy nap többször is visszakísérnek valakit, magyarázza Léderer, aki szerint a megakadályozott határátlépések száma végképp csalóka lehet, hiszen ez a kifejezés annyit jelent, hogy a katonák és rendőrök “elriasztják” a határkerítés túloldaláról átjutni próbálkozót, vagyis extrém esetben akár óránként is rákiabálhatnak ugyanarra az emberre, hogy menjen onnan, így pedig egy ember lehet akár tucatnyi “eset” is a statisztikában.
Akárhogy is, a rendőrségi statisztika, ha nem is jelentős, de valóban érzékelhető növekedést mutat, a számok megfelelnek az Orbán által említetteknek. Az év eleje óta hetente átlagosan 1400, vagyis napi 200 körüli esetszám volt, és négyszer ment fel 2000 fölé, míg tavaly egész évben leginkább az átlag heti 1000-es esetszám – vagyis napi 142 – volt a jellemző, és egész évben csak két olyan hét volt, amikor 2000 fölötti esetet regisztráltak.
A miniszterelnök által említett fokozódó migrációs nyomáshoz és a dörömbölő migránshadakhoz egyébként érdemes annyit megjegyzésként hozzáfűzni, hogy a kabinet 2015 ősze óta folyamatosan érvényben tartja – hatályát 2016 tavasza óta az egész országra kiterjesztve – a “tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet” Magyarországon, holott a 2015-ös menekültválság csúcsán kitalált jogintézményre annak eredeti célja szerint már semmi szükség, hiszen a törvényben felsorolt számadatok szerint “tömegesnek” nevezhető bevándorlás immár öt éve nincs. Nem véletlen, hogy a kormány nem is a számokra, hanem a jogszabály más gumiparagrafusaira hivatkozva hosszabbítja meg időről időre a válsághelyzetet – legutóbb idén februárban egy fél évvel.
