Gyurcsány Ferenc tökéletes céltáblaként kínálja magát a Fidesznek, de a személyére épített kormányzati kampány csak a saját tábor tüzelésére jó.
Nem csak az ellenzéki győzelem esélyeinek, de saját magának is jót tett volna Gyurcsány Ferenc, ha a 2006-os politikai válságot követően háttérbe vonul. “Valószínűleg egy-két éven belül ordító lett volna a hiánya, és baloldal messiásként várta volna vissza” – mondta a HVG-nek Hann Endre a Medián közvélemény-kutató vezetője. Már most látszik, hogy a kormánypárt kampányának egyik legfontosabb eleme lesz a 2006-os események 15. évfordulója. A Gyurcsány-dobozba pedig igyekszik majd belehajigálni mindenkit a kampánygépezet a "Gyurcsány irányította Karácsony Gergelytől" egészen a "Gyurcsány bohócának aposztrofált Jakab Péterig".
Síklaki István szociálpszichológus szerint a volt miniszterelnök személye mindig ad okot a támadásra, remek célpont. Figurája azért is fontos, mert a 2006-os események a jobboldalon hatalmas identitásképző erővel bírtak, amiben Gyurcsány, "függetlenül a nyilván árnyaltabb valóságtól, a szemkilövető, lovas attakot vezénylő gonosz". A közvéleménykutató cégek felmérései abban viszont mutattak eltéréseket, hogy mit gondolnak a választók a volt miniszterelnök ellenzéki szerepéről – ront, vagy javít az esélyeken, ha a saját táborában rendkívül népszerű, de egyben az egyik legelutasítottabb politikus nem lép hátrébb. A kormánypárt számára politikai hasznot hajtó gyurcsányozás azonban elsősorban a keménymag, a biztos szavazó fideszes tábor összetartozásra jó eszköz, az ennél távolabbi bizonytalan szavazó célpontok már lőtávolon kívül esnek.
Arról, hogy hogyan épül fel pontosan a gyurcsányozós kampány mechanizmusa, bővebben a HVG e heti számában és a hvg360-on olvashat.
