Négyszer is találkozott Svájcban Kósa Lajos azzal a csengeri örökösnővel, akiről azt hitte, hogy mesés örökség birtokosa. Egy alkalommal Zürichben két bankban és egy ügyvédnél is jártak közösen, hogy a fideszes politikus rendelkezhessen a nő állítólagos svájci bankszámlája felett. Az egyik privát bankban exkluzív környezetben fogadták őket.
Ha van a svájci bankvilágnak szívcsakrája, akkor az a Zürich központjában lévő Paradeplatz. Ezt a környéket gyakorta keresik fel dúsgazdag emberek, mivel több nagy nevű pénzintézet található a környéken, köztük a világ leggazdagabbjait is kiszolgáló privát bankok. Valamikor 2016-ban ezen a téren bukkant fel két magyar állampolgár az egyik legnagyobb svájci bank, az UBS épületébe igyekezve: egyikük Kósa Lajos volt és vele tartott egy csengeri asszony, P. Mária is.
P. Máriáról a fideszes politikus akkor még azt gondolta, mesés vagyon örököse. Ma már biztosan nem hiszi ezt, hiszen P. Mária (aki akkoriban még az Sz. Gáborné nevet viselte) jelenleg a rácsok mögött van, csalással vádolják. A vádirat szerint húsz embertől kért kölcsön mintegy 780 millió forintot egy – a valóságban nem létező – apai örökség felszabadítására.
Még azelőtt, hogy Kósa és P. Mária útnak indult volna a zürichi banknegyedbe, felkerestek egy svájci ügyvédet, Konrad R. M.-et is, méghozzá abból a célból, hogy a fideszes politikus olyan ügyvédi meghatalmazást kapjon, ami alapján rendelkezni tud a csengeri nő állítólagos svájci bankszámlája felett. Mindezt a hvg.hu által megszerzett nyomozati anyagok szerint maga Kósa Lajos mesélte el a rendőröknek, akik a politikust tanúként hallgatták meg a nő ellen indított büntetőeljárásban. Az ügyvédnél nemcsak Kósa és P. Mária volt jelen, hanem egy másik nő is, akiről egyelőre csak annyit sikerült kiderítenünk, hogy egy köztiszteletben álló csengeri orvos közeli hozzátartozója.
Kósa a rendőröknek azt vallotta: a svájci ügyvéd felvilágosította őket arról, hogy ő nem adhat olyan felhatalmazást Kósának, amivel a számla felett rendelkezni tudna, ezt csak a pénzintézetnél tudják elintézni. Könnyen lehet azonban, hogy valamiféle okiratot elkészített az ügyvéd, ugyanis Kósa a vallomásában azt mondta, hogy “Mária ragaszkodott az okirat elkészítéséhez”.
A szóban forgó bank egyébként, ahol Máriának állítólag számlája volt, az UBS – ez az egyik legnagyobb svájci bank. Még aznap, amikor az ügyvédnél jártak, Kósa a csengeri asszonnyal felkereste az UBS-t a Paradeplatz-on. A bankban Robert B. fogadta őket, a bankárt Kósa szintén megnevezte a vallomásában. Azt állította, hogy noha a zürichi ügyvéd nem tudott magyarul, Robert B. anyanyelvi szinten beszélt magyarul. A bankár Kósa szerint Máriával tárgyalt. Kósa a vallomásában azt állította, hogy próbálta megtudni Robert B.-től, milyen kapcsolat van Mária és a bank között, de erre a bankár a banktitokra hivatkozva nem akart elárulni semmit se. Ennek ellenére Kósa azt állította a vallomásával, hogy Robert B. úgy tárgyalt a nővel, “mint régi ügyfelével”.
Még ugyanezen a napon Kósa Lajos egy privát bankba is elment Máriával. Svájcban privát bankba tényleg csak a leggazdagabbak járnak, az ottani privát pénzintézetekben még az egyébként tehetős svájci felső középosztály sem tekinthető komoly ügyfélnek. Kósáék a Safra Sarasin nevű privát bank zürichi fiókjába mentek, ez a pénzintézet közel 165 milliárd svájci frank értékű vagyont kezel. Sokat elárul a Safra Sarasin ügyfélköréről, hogy néhány európai városon kívül Dubajban, Panamában, Monacóban, Hong Kongban, Szingapúrban és Panamában is vannak fiókjai.
A Safra Sarasinban Kósa és Mária egy Olga S. nevű nővel találkozott. Olga S. és a csengeri nő számlanyitásról és befektetésekről tárgyaltak, de hogy milyen befektetésekről, azt a politikus nem részletezte. Kósa vallomása szerint Robert B.-hez hasonlóan Olga S. is folyékonyan beszélt magyarul és “exkluzív környezetben fogadta őket”.
Kósát nem faggatták a rendőrök a zürichi élményeiről, ő maga pedig azt vallotta, hogy – idézzük – „a fent említett tárgyalások (...) azt a meggyőződést alakították ki bennem, hogy örökség nincs, Mária ezzel kapcsolatos állításai hamisak és ezek után a minimálisnál is kevesebbre korlátoztam a vele való kapcsolatomat”. Kósa egyébként a vallomásában azt állította, hogy hat év leforgása alatt összesen négyszer találkozott Svájcban P. Máriával.
A svájci útról mellesleg nemcsak Kósa tett vallomást, hanem P. Mária is. A nő legutóbb idén február 2-án, a Mátészalkai Járásbíróságon beszélt erről egy birtokunkba került jegyzőkönyv szerint. A bíróság előtt a nő azt mondta: azért mentek a zürichi UBS bankba, mert ott Kósa meghatalmazást adott le azzal kapcsolatban, hogy „ha a hagyatékomhoz jutok, ő ebből Magyarországon mennyit fog befektetni”. A nő szerint a bankban erről felvétel is készült. P. Mária a bíróságon indítványozta azt is, hogy idézzék be tanúnak a Safra Sarasin bank zürichi igazgatóját, Olga S.-t, ahogy az UBS részéről Robert B.-t is. (Robert B. egyébként legutóbb tavaly októberben részt vett egy olyan online, pénzügyi témájú konferencián, aminek a védnöke Áder János köztársasági elnök volt.)
„Kósa Lajos a tanúvallomásában azt nyilatkozta, hogy úgy fogadtak minket a bankban, mint a királyokat, és ezek után azt a következtetést vonta le Kósa úr, hogy nincs hagyaték. Elfogadott elég sok ajándékot és befektetéseket, semmit nem utasított vissza” – mondta P. Mária a bíróságon.
Azt Kósa sem tagadta egyébként, hogy ne kapott volna ajándékokat P. Máriától. Korábban írtunk róla, hogy a csengeri nő egy francia bank, a Credit Industriel et Commercial 24,09 százalékát ígérte Kósának, aki el is fogadta az ajánlatot.
„A két ajándékozási szerződés megkötésének körülményeire nem emlékszem. Sz. Gábornéval kapcsolatban mindvégig az volt a magatartásom, hogy tőle semmit nem fogadok el, sem pénzt, sem ajándékot, sem egyebet” – mondta Kósa rendőrségi vallomásában annak ellenére, hogy az ajándékozási szerződéseken szerepel az aláírása. Kósa azt is mondta, hogy ő az ajándékozási szerződéseket semmisnek tekinti, hiszen az ajándéktárgyak nem voltak az ajándékozó birtokában.
