Jogos sérelmek, propaganda és Magyarország Moszkvához közeledése is kellett ahhoz, hogy elmérgesedjen viszonyunk keleti szomszédunkkal, amiben a Krím helyzete épp olyan fontos, mint a kárpátaljai magyaroké. Átnéztük, milyen lépésekkel jutottunk el idáig.
Finoman szólva is fagyos lett Magyarország viszonya Ukrajnával keleti szomszédunk önkormányzati választása előtt: Kijev azzal vádolta meg Budapestet, beleavatkozik az ország belügyeibe azzal, hogy “súgnak a választóknak”, és a magyar jelöltek támogatására buzdítják őket. Az ukránok nemcsak a levegőbe beszéltek, és hétfőn Dmitro Kuleba belügyminiszter közölte, kitiltanak két magas rangú magyar tisztviselőt az "agitáció" miatt.
Szijjártó Péter külügyminiszter sem késlekedett a válasszal, és kedd reggel megüzente, az ukránok pontosan tudják, hogy az EU-ban és a NATO-ban minden tagállam egyetértésére szükség van egy új állam integrációjához, de Ukrajna lemond a magyar támogatásról azzal, hogy két magyar kormánytagot is kitilt.
Bár elsőre úgy tűnik, a kitiltások konkrét válaszok arra, hogy például Pótápi Árpád János tényleg a magyar jelöltekre való szavazásra buzdított Kárpátalján az október 25-i választás előtt, valójában hosszú évek óta tartó csatározás legújabb állomásáról van szó. Magyarország és Ukrajna viszonya ugyanis már a 2010-es évek közepe óta romlik folyamatosan.
A demokrácia győzelmétől Soros tartományáig
Ahogy a legtöbb dolog a 21. századi Ukrajnában, ez is a 2013-ban indult Majdanra, illetve a Krím 2014-es orosz annexiójára vezethető vissza. Az akkor még Martonyi János által vezetett külügyminisztérium kommunikációja egyértelműen az ukrán fél mellett volt, békés megoldást sürgetve ítélve el az orosz agressziót, miközben Ukrajna európai integrációját sürgette.
A kép a 2014-es magyar országgyűlési választások idején kezdett változni, amikor Orbán Viktor már a kárpátaljai magyarok helyzetét helyezte középpontba, illetve elkezdte látványosan ellenezni az EU által a Krím miatt kivetett oroszellenes szankciókat.
Ez utóbbi Navracsics Tibor rövid külügyminiszteri karrierje után Szijjártó Péter érkezésével lett igazán hangsúlyos: a demokratikus Ukrajna melletti kiállást szép lassan felváltotta a gazdaságilag stabil Ukrajna melletti kiállás a szankciók visszavonásának követelése mellett: 2017-ben már azt állította, 6,5 milliárd dollárt bukott a magyar állam az orosz szankciókon, amiknek a fenntartását ennek ellenére maga is megszavazta.
Az ukrán fél közben egyre inkább Vlagyimir Putyin uniós helytartóját láthatta Orbánékban: Magyarország épp 2014-ben vett fel 10-12 milliárd eurónyi orosz hitelt a paksi atomerőmű bővítésére, ezzel egy időben erősödtek fel azok a hangok a hazai kormánymédiában, hogy a Majdan tulajdonképpen az USA titkos szervezése, amibe valahogy belekeverték az ukrán fasisztákat is. Ez a narratíva egy az egyben megegyezik az orosz állásponttal, ahol a Krím annexióját tulajdonképpen az LMBTQ-lobbi és a fasiszták elleni védekezésként adták el. Ez magyar oldalon mostanra oda erősödött, hogy a kormányközeli XXI. Század kutatóintézet idei tanulmánya már csak Soros György tartományaként írta le Ukrajnát.
Az egyszerre a liberálisokkal és a szélsőjobbal riogató narratívának amúgy van minimális alapja: a jelenleg is tartó kelet-ukrajnai konfliktus óta valóban világnézettől független konszenzus van abban, hogy Vlagyimir Putyint a lehető leghamarabb el kell űzni Ukrajnából, ahogy a Majdanon is épp úgy vettek részt futballhuligánok, mint világi gondolkodású egyetemisták.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy több, magát ukrán nacionalistának álcázó, valójában oroszbarát szervezet is van az országban, amik rá akarnak erősíteni arra a képre, hogy Viktor Janukovics elnök 2014-es elűzése után fasiszták jutottak hatalomra az országban.
Egy jókor jött rossz törvény
Bár nem nehéz meglátni, miért jó a szinte évente Magyarországra látogató Vlagyimir Putyinnak, ha egy EU-tag játszik a kezére Ukrajnával szemben, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Janukovicsot váltó Petro Porosenko elnök vezette ukrán vezetés komoly eszközt adott a magyar külügy kezébe a 2017-ben elfogadott ukrán oktatási törvénnyel,
itt romlott meg végleg a két ország közti viszony.
A jogszabály, valamint az ahhoz kapcsolódóan azóta szintén elfogadott, a középfokú oktatásról szóló törvény a nemzetiségi iskolákban az ötödik osztálytól rendeli el egyre több tanórában a fokozatos áttérést az ukrán nyelvű oktatásra, ami a kárpátaljai magyar képviselet és a magyar kormány szerint is sérti a kisebbségek már megszerzett jogait. A törvény tulajdonképpen a szertartásokat és magánbeszélgetéseket leszámítva mindenhol kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát.
A nyelvtörvény tehát tényleg probléma a kisebbségek számára, és annyira nem is nehéz belelátni, hogy az ország hivatalosan 17 százalékát kitevő orosz kisebbség, és a sok helyen államnyelvként beszélt orosz nyelv ellen hozták, ám értelemszerűen a nagyjából 150 ezres magyar kisebbséget is rosszul érinti. A magyar kisebbség elsorvasztásának veszélyére egyébként a Magyar Tudományos Akadémia is felhívta a figyelmet.
A valós probléma szinte jól jött a kormánynak, hogy nyíltan is Moszkvával kerülhessen közös platformra: az orosz fél szerint maga Kövér László kereste meg őket azzal, fogjanak össze Ukrajna ellen a kisebbségeik védelmében. Bár ezt a magyar Országgyűlés tagadta, a leghangosabban Oroszország és Magyarország ellenezte a nyelvtörvényt, miközben nyugaton sokan látták úgy, a törvényt inkább csak eszközként használják a magyarok azért, hogy erősítsék kapcsolataikat Moszkvával.
2018-ban már durvábbra váltott a hangnem mindkét féltől, aminek az apropója egy februári gyújtogatás, akkor gyúlékony folyadékot tartalmazó palackot dobtak a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári székházára, pár héttel később pedig felrobbantották és teljesen leégették azt. Az ukrán fél orosz megrendelésről beszélt, amivel alá akarják ásni a két nép közötti békét, az ügyben pedig lengyel nacionalistákat tartóztattak le.
Szijjártó Péter akkor is bekérette az ukrán nagykövetet, a robbantást pedig a nyelvtörvénnyel hozta összefüggésbe, Orbán Viktor az EU-ban sürgetett fellépést az ukrán nacionalizmus ellen, és bár az ukrajnai magyar képviselet békésen és példamutatóan reagált az incidensre, a Parlament Külügyi Bizottságának elnöke, Németh Zsolt szerint
a helyzet kialakulása mögött egyértelműen az a több hónapja zajló, központilag irányított magyarellenes kampány áll, amelyben az ukrán és azon belül az ukrán állami média is az élen járt.”
A fideszes politikus még azon is sajnálkozott, hogy nem történt előrelépés a tettesek előkerítésében, miközben akkorra már őrizetben voltak a feltételezett lengyel elkövetők.
Az is sokatmondó adat, hogy mint kiderült, Orbán Viktor 2019-es találkozóján az amerikai elnököt, Donald Trumpot is Ukrajna ellen próbálhat hangolni.
Állítólagos szeparatizmus
Közben a magyar kormány várta a 2019-es ukrán elnökválasztás eredményét is. Ez Porosenko leváltásával ért véget, akit a politikai múlttal egyáltalán nem rendelkező humorista, Volodimir Zelenszkij követett. Róla még maguk az ukránok sem tudták eldönteni, mit akar csinálni az országgal, már ha egyáltalán akar valamit. Porosenko májusban még aláírta a nyelvtörvényt, Zelenszkij hatalomra kerülése előtt megígérte, hogy felülvizsgálja azt. Azért is tűnt logikusnak, mert Zelenszkij maga is orosz anyanyelvű. Az is sokat ígért, hogy az elnök újévi beszédében magyarul is megszólalt, a törvénnyel mégsem lett semmi, nyáron pedig hivatalosan is kijelentette Kijev, hogy többet nem hajlandó változtatni rajta azon túl, amiket a Velencei Bizottság is kért, például 2023-ig kitolták a bevezetését.
Ennek a viszálynak a legújabb fejezete tehát Magyarország állítólagos beavatkozása az októberi önkormányzati választásba, ami Zelenszkij pártja jelöltjeinek leszereplésével végződött. Emiatt akár kampányfogásnak sem rossz egy kis magyarozás. Az elképzelt magyar szeparatista törekvések amúgy is ott vannak az eszköztárban, 2019 nyarán például a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget vádolta ezzel az ukrán külügyminisztérium, amiért az általuk kiadott a Kárpátalja hetilap illusztrációján a magyar zászló színeivel jelölték azokat a választókerületeket, ahol a kárpátaljai magyar szervezetek vezetői indultak a parlamenti választáson.
A kétoldalú emberkedés sikeresen terelheti el a figyelmet mindkét fél kínos ügyeiről: a magyar kormány oroszbarátsága épp úgy tűnik el ennek az árnyékában, mint az, hogy Zelenszkij továbbra sem nagyon halad a legfőbb ígéretének betartásával, ami az ukrán–orosz konfliktus nagyon gyors lezárása volt, miközben annak, hogy az Unió egyik tagállama keveredik ennyire nyíltan vitába a jelenleg mindenben az EU-tól és NATO-tól függő Ukrajnával, főleg egy harmadik félnek jó: természetesen Oroszországnak.
Vezetőkép: Petro Porosenko ukrán elnök (b) üdvözli Orbán Viktor magyar miniszterelnököt Kijevben 2015. február 13-án
Először kerül szemtől szembe Putyin és Zelenszkij
