Csak nehogy véletlenül, jogalkotási megszokásból, visszamenőleges hatállyal váljon súlyosan büntethetővé a rémhírterjesztés a felhatalmazási-törvény szövegezése alapján! Mégsem vonulhat testületileg börtönbe a vezető kormánypárt. Vélemény.
Éveken keresztül a rémhírterjesztés, a félelemérzet indokolatlan mértékűvé növelése szerepelt elsőszámú preferenciaként a kormányzóerő koncepciójában. Világméretű, keresztény- és jobboldalellenes betelepítések összeesküvés-elméletét erősítette minden megszólalásával. Erre építette politikai stratégiáját. A rémhír a rendszer építőelemévé vált.
Rémhírkormány. Kék alapon, tévéreklámokban, egyperces hírekben, bírósági ítélet alapján is hírhamisítónak nevezhető vezető alatt ijesztgetett apró részleteket szándékosan felnagyítva, másokat elhallgatva a rémisztgetés érdekei szerint.
Ennek eredményeit elkergetett üdülőkben, megtámadott egyetemi hallgatókban, kendős emberekre hívott rendőrökben lehet számszakilag is mérni. Meg szavazatokban. De ha a lelkek elsötétedésének lennének mérőszámai, azok mutatták volna meg igazán a hatást.
Hogy csak az előző pár hónapból emeljünk ki gondolatokat:
A klímaváltozás témáját is a nemzetközi baloldal kitervelt csapdájának tartották, amellyel a migrációról kívánják a figyelmet elterelni. Rémhír.
Pár hete pedig még maga a miniszterelnök beszélt arról, hogy a koronavírus is nagy gond, de a migráció az igazi probléma. Rémhír.
Most mégis mindenre (is) kiterjedő végnélküli felhatalmazást akar a koronavírus okán.
A rémhírterjesztés büntetési lehetőségeinek bővítése a mostani csomag egyik legfontosabb része. A lényeg ugyanis megint és mindig a kommunikációs tér uralása. A kép, ami kialakul a választókban a válságos hónapokban történendőkről, hosszú időre határozza majd meg irányultságukat. Márpedig Orbán szemében kellemetlen fejlemények történtek a sajtóerőviszonyokat illetően.
A vészhelyzetben a megmaradt független sajtó pillanatok alatt vált fontossá a Fidesz-hívek jelentős része számára is. Néhány klikkelés után világossá válhatott számukra, hogy ezúttal az életkilátások szempontjából is releváns információk jelentős része csak ott olvasható. A történetek a hazaküldött gyanús esetekről, a pozitív tesztet produkálókkal érintkezők lehetséges betegségének negligálása, a valós maszk- és védőruhahelyzet, a más országokban meghozott jelentős szociális intézkedések az ő életükről is szólnak, és a kormány propagandistáinak szűkös felületein ezeknek nem jut hely a központi üzenetek és ellenzékgyalázás mellett.
Szinte mellékes, de mégis: az óvatlan hívek valódi kérdésekbe, valódi kérdezőkbe, és a hozzájuk viszonyítva indokolatlanul cinikus válaszolókba botlottak az operatív törzs sajtótájékoztatóin, amelyek, hamar riposztmentes levelező tagozattá is alakultak. Ez a veszély már megszűnt.
De a többi még ott él. Az egészségügy évtizednyi tudatos leépítésének állapotában könnyen található kifogásolnivalók nagy nyilvánosság előtti terjesztése komoly károkat okozhat a kormánypártoknak. A maguk okozta helyzettel való szembenézésnél inkább érdekli őket, annak optikája. Mindig is ez volt a fontos.
Miközben hétköznapi emberek fejében csak a mások iránti aggódás, a személyes felelősség, a segítség lehetőségei motoszkálnak, hatalomban ez másképp alakul. Miniszterelnöki PR-akcióvá alakítanák a védekezést. Porondmester-szuperhősként személyesen könyökpacsizik a későn érkező kínai szállítmány melósaival, azok után, hogy kijelentette, holnaptól védőfelszereléshez jutnak a frontvonal orvosai, hetekkel azok után, hogy azt mondta, minden rendelkezésre áll. A 100 milliárdos párttévé helyett személyes Facebook-oldalán jelent be országos közügyeket a közröhejjé válást is kockáztatva, hogy növelje követői számát, ami a további befolyásolást szolgálja. Ő ment meg minket most is, ahogy tette már gumicsizmában is, ahogy őrködte a drótkerítést, és ahogy ő váltott rendszert is. Ez a kívánt, elénk festendő kép. Egyben a legnagyobb rémhír.
Ha csak öncenzúra gyakorlására sarkallja a valóság részleteinek feltárásában a rémhírterjesztés drasztikus büntetési lehetősége a médiamunkásokat – az elérni kívánt cél szempontjából –, már megérte.
Ha esetleg ez nem elég, van eszköz a megfélemlítésre is.
Semmi nem torzíthatja a minden gondot atyai fensőbbrendűséggel helyettünk megoldó vezér képét. Ehhez elengedhetetlen a rémhírterjesztés állami monopóliuma.