Bajban van a kormányzó jobboldal. Vereségről beszélnek politikusai és vezércikkírói. Hálátlan, konc- és potyaleső kádárista magyar népről borong világnézeti vezérorgánuma. Állítólag elvesztette az ifjúságot.
Fiatal közszereplők már nem is vitatkoznak vele. Szerintük egyszerűen gáz.
De van megoldás.
Mindig ugyanaz.
A Hitler és Szálasi mellett a végsőkig kitartó partizánvadásznak, Wass Albertnek szobrot emeltek a Radnóti Miklós Művelődési Ház (!) parkjában.
A Hitler és Szálasi mellett a végsőkig kitartó partizánvadász, Wass Albert tekintélyes helyet kapott a magyarországi iskolai tantervben más soviniszta és irredenta szerzők mellett.
A talán legfontosabb közszolgálati médium, a Kossuth rádió igazgatójává nevezték ki a rasszista és antiszemita Siklósi Beatrix újságírót, aki eddig az állami televízió kulturális csatornájának volt a főszerkesztője.
A gyöngyöspatai roma gyerekekkel szembeni faji elkülönítés bűntette miatt kirótt kártérítésről többek között ezt mondta Orbán Viktor magyar miniszterelnök: „...ha ott élne, akkor ő is megkérdezné, hogyan lehet, hogy a vele egy faluban élő, etnikailag meghatározó csoport tagjai nagy összeget kapnak mindenféle munka nélkül”. Úgy, hogy jogsérelmük miatt a független magyar bíróság pénzbeni kárpótlást ítélt meg nekik, amit a végrehajtó hatalom képviselőjének (a kormány vezetőjének) nem illik kommentálnia. Pláne így, hiszen ez fölhívás a rasszista uszításra.
1990 óta ez volt a megoldása a magyar jobboldalnak mindenre, ami megingatni látszott a hatalmát.
Fölöttébb visszataszító, egyben pokolian unalmas.