A 75 éve végezték ki szerb partizánok magyarok, horvátok, németek százait, de szerbeket is gyilkoltak meg.
Minden évben emlékeznünk kell a borzalmakra, és arra, hogy bosszúvágyból és ideológiai meggyőződésből mi mindenre képes az ember - hangsúlyozta Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és a vajdasági tartományi képviselőház elnöke az 1944-1945-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett szombati szabadkai megemlékezésen. Hozzátette: arra is emlékezni kell, hogy "a borzalomtól függetlenül ez a 75 év sem volt elég ahhoz, hogy megtörje ezt a közösséget, hogy rávegye arra, elfelejtse azt, ami nem elfelejthető".
Pásztor István szerint az igazság és a méltó kegyeletadás ideje előbb-utóbb eljön, de emlékeznünk kell arra, hogy "a kitartás, a meggyőződés, az igazságkeresés és az erkölcsi igazságszolgáltatás előbb-utóbb bekövetkezik". Mint mondta: mindannyiunk kötelessége "az emlékezést tovább vinni". Hetvenöt év annyira hosszú idő, hogy már csak nagyon kevés olyan ember él, akit személyesen is érintettek az akkor történtek, "viszont mindezt a közösségi emlékezés részévé kell, hogy tegyük, ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha ezt a borzalmat újra és újra elmondjuk, erre újra és újra rávilágítunk, továbbadjuk a felnövekvő generációknak, nem elsősorban a fájdalom miatt, hanem amiatt, hogy az emlékezést megőrizzük, és nyugodtabb lélekkel keressük a jövőépítés közös érintkezési pontjait" - húzta alá a politikus.
A Szabadkán található, Vergődő madár nevű emlékmű annak a Szabadkáról és környékéről elhurcolt több mint ezer - főleg magyar, horvát és német - embernek állít emléket, akit 1944 őszén a temetőben végeztek ki szerb partizánok. Az emlékmű mellett található márványtáblákon 852 áldozat neve szerepel, a táblák elkészítése óta azonban újabb 165 áldozat maradványait találták meg, és a várakozások szerint hamarosan hat táblával kibővítik az installációt, hogy az újonnan azonosított áldozatok nevei is felkerüljenek a márványtáblákra.
Az esetet két és fél évvel megelőzte a magyar csapatok újvidéki vérengzése, melynek során több ezer szerbet és zsidót gyilkoltak meg. Az eset tetteseit egy évvel később felelősségre vonták, de az ítéleteket nem tudták végrehajtani, mert az elkövetők Németországba szöktek. A háború után kiadták őket Jugoszláviának, ahol háborús bűnösként kivégezték őket. A szerbek által végrehajtott népírtásról a szocializmus évtizedei alatt mind a szerb, mind a magyar állam hallgatott.