Egy székesfehérvári iskola várható felújítása kapcsán mondta egy ottani fideszes jelölt: „Az elmúlt évben több mint kétmilliárd forint értékben történt intézményfelújítás ebben a városban, amelyet a székesfehérvári ellenzék soha, soha nem támogatott.” Az MSZP kifogást emelt, mondván, ez nem igaz: az ellenzéki képviselők minden esetben, így a videóban megnevezett Kodály Zoltán iskola esetében is a felújítás mellett szavaztak.

A helyi választási bizottság elutasította a kifogást: szerinte „a megnyilvánulásnak a tényközlési eleme csak kisebb súlyú”, a képviselő csak azt a véleményét fejtette ki, hogy az ellenzéki képviselők általában nem támogatták az intézményfejlesztéseket. Ha ez az utóbbiak szerint nem igaz, a kampányban lehetőségük van cáfolni.

Az MSZP ezután a területi választási bizottsághoz, majd a bírósághoz fordult, mert szerinte itt nem véleményről van szó. A fideszes jelölt nem az ellenzéki jelöltek alkalmasságát vitatta, hanem egy konkrét szavazás során leadott „igen” szavazatukat vonta kétségbe, ami alkalmas a választópolgárok megtévesztésére.

Ám a Győri Ítélőtábla is úgy látta: „a kifogásolt mondatot nem lehet önmagában megítélni”. Vagyis „a kifogásolt nyilatkozatnak valójában nem az volt a jelentése, hogy az ellenzék nem támogatta a megnevezett iskola felújítását.” A bíróság szerint a kijelentés arra vonatkozott, hogy a már megvalósult felújításokat nem támogatták az ellenzéki képviselők.

Ezután fordultak a szocialisták az Ab-hoz alkotmányjogi panasszal, de hiába.

A testület ugyanis több korábbi határozatát felidézve szintén véleménynek minősítette a vitatott mondatot, amely alkotmányosan védett.

A választási kampányban ugyanis „leginkább helye van a politikai programokról és a jelöltek alkalmasságáról vallott vélemények akár túlzó, felfokozott megfogalmazásának, tekintettel arra is, hogy ezen időszak alatt a cáfolat vagy ellenvélemény kifejtésének is jelentős tere nyílik”. Az érintett önkormányzati képviselőjelölt által használt „soha, soha nem támogatta” kifejezésből „nem következik egyértelműen az, hogy az érintett a vitatott kérdéssel összefüggésbe hozható szavazásokon az ellenzéki képviselők ’nem’ szavazatot adtak volna le”. Az öt alkotmánybíró úgy látta: helyesen állapította meg az ítélőtábla, hogy itt nem egy konkrét szavazásról van szó, hanem arról, hogy „az ellenzéki képviselők a kijelentést tevő önkormányzati képviselőjelölt szerint nem voltak együttműködők, és véleménye szerint ez a jövőben sem várható tőlük”.

Ezért a szocialista panaszt az Ab elutasította, de azért az indoklás végén hozzátette: arról továbbra sincs szó, „hogy a jelöltek bármilyen valótlan információt, állítást terjeszthetnek egymásról, vagy az igazságot elferdítő állításokkal, féligazságokkal a választókat szabadon megtéveszthetik. Hatásköri keretei között ezért ezek felett őrködhet az Alkotmánybíróság. Ezen túlmenően azonban a választási kampány etikai kérdéseit az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja, ez ugyanis a kampányban résztvevők felelőssége. (...) A jó erkölcsöt és a jó ízlést figyelmen kívül hagyó megnyilvánulások morálisan minősítik azt is, aki ilyen eszközökkel él. Az alapjogilag védett szólásszabadság nem jelenti ugyanis azt, hogy minden, nem jogellenes, hátrányos jogkövetkezményekkel nem járó lehetőséggel élni is kell.”