Az ajkai kórház traumatológus főorvosa elmondta, hogy hogyan próbálják fenntartani az összeomlás szélén lévő sürgősségi ellátást a kórházak.
A Népszavának adott interjúban beszélt arról Balatincz Péter, az ajkai kórház traumatológus főorvosa, a Magyar Orvosi Kamara Veszprém megyei választókerületi elnöke, hogy milyen a helyzet a sürgősségi ellátásban.
Mint arról beszámoltunk, a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Manninger Jenő Országos Traumatológiai Intézet baleseti sebészei azzal fenyegetőztek, hogy október elsején együtt felmondanak, kedden azonban azt közölték, egyelőre elállnak ettől. Az Emberi Erőforrások Minisztériumától (Emmi) ugyanis ígéretet kaptak arra, hogy a kormány az önkormányzati választás után dönt a Magyar Traumatológus Társaság (MTT) és az Emmi által közösen elkészített tervezetről, és szeptember 1-jéig visszamenőleg korrigálja a finanszírozást.
Balatincz szerint ez taktikailag rossz lépés volt. Egyrészt mert a traumás esetek finanszírozásnak nem sok köze van ahhoz, hogy egy falu lakosai kit választanak polgármesternek. Másrészt mert ha az orvos kamarai választáson személyi változások történnek, akkor újraindulnak a tárgyalások, és az is felvetődhet, hogy most ne egyeztessenek külön a traumatológusokkal, hanem először az orvosi kamarával nézzék át az aktuális ügyeket. Ha pedig ez történik, akkor végtelen történet kezdődik.
Az orvos elmondta, az ellátás azért nem állt eddig le, "mert ilyenkor összeszorítjuk a fogunkat", olcsóbb, de merevebb, gyakrabban szakadó fonallal varrnak, és például az olcsóbb műtősruhát veszik fel, amely azonban nem szellőzik, nem nedvszívó, kemény, vágja a nyakat, és dekoncentrálttá is teszi az orvost.
Az összeomlás elkerülésében szerepe van annak is, hogy bevállaljuk a pluszmunkát. Ha kiesik egy kolléga, akkor hiába vagyok már 24 órája talpon, beszállok még egy kicsit. Még eggyel többet ügyelek. Olykor ahhoz, amihez négy szakorvosra volna szükség, megoldja három, vagy öt helyett négy, egészen addig, ameddig vissza nem áll az az eredeti helyzet.
Elmondása szerint van, hogy egyszerre rendel a szakrendelőben és az ambulancián, ingázik a két emelet között, de ez azzal jár, hogy mindkét helyen várnak a páciensek. "Úgy másfél órát muszáj mindkét helyen várni. Ahhoz, hogy ez megszűnjön, több szakorvosra lenne szükség" – tete hozzá.
Azt is elmondta, mindig megoldják, hogy a műtétekhez meglegyenek a szükséges anyagok, de anyagilag ebből a szempontból is nehéz helyzetben vannak.
Az implantátum árak folyamatosan nőnek, miközben az ellátásokért járó közfinanszírozás már egy ideje nem változott. Elég sok olyan műtét van, amelyikért nem kapunk annyit, mint amennyibe az a kórháznak kerül. A medenceműtét, a csípőprotézis, a térdprotézis beültetése már veszteséges.
Az intézmények menedzsmentjei is próbálják rászorítani az orvosokat az olcsóbb anyagok használatára – magyarázta. "Az implantátumokra évente írnak ki közbeszerzést, és ekkor mindig a legolcsóbbat vásárolják meg, így minden évben másfajta implantátumokkal kezdünk dolgozni. Mindegyik más, van kisebb-nagyobb eltérés a korábbitól, más a behelyezés technikája, az eszközkészlet. Ekkor ezt mindig újra kell tanulni. A beteg pedig ezalatt nem biztos, hogy olyan ellátást kap, mintha a korábban, hosszabb ideje használt, begyakorolt középáras implantátumot építettük volna a csípőjébe vagy a térdébe" – tette hozzá.