A romák szegénységéről tartott előadást Vecsei Miklós romaügyi kormánybiztos és Székely János szombathelyi püspök. A társadalom felelősségéről, lehetőségeiről is szó esett a kormányzati retorikával szembemenő esten.
"Elfogadhatatlan, hogy tízezer gyermek szenved ma Magyarországon a kilátástalanságtól, a nyomortól, és ebben az elképesztően lehetetlen helyzetben meg kell állnunk, hogy elgondolkodjunk: miként történhet meg mindez ott, ahol mi élünk? Meg kell születnie bennünk a döntésnek, hogy segíteni akarunk, vagy fel akarjuk menteni magunkat. A legtöbb, amit tehetünk, hogy nem adunk olcsó válaszokat ezekre a súlyos kérdésekre" – nem egy ellenzéki párt parlamenti felszólalásának részlete ez, hanem Vecsei Miklós, a kormány roma felzárkóztatásért felelős biztosa mondta egy beszélgetésen, amely a romák problémáiról szólt, és a katolikus hírportál, a Magyar Kurír tudósított róla.
Ezzel Vecsei élesen szembement a kormány által régóta kommunikált üzenettel, amely szerint felszámolták a gyerekszegénységet, megoldották a gyerekek éhezésének gondját.
Vecsei Székely János szombathelyi püspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) cigánypasztorációért felelős püspöke beszélgetett a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom és a Háló Egyesület Részigazság Klubjának eseményén szeptember 10-én, a téma, a kiindulópont a második Trianon volt – az az elképzelés, hogy az országon belül kialakulnak csak romák lakta részek, ahol óriási a nyomor, a kilátástalanság, és fennáll a veszélye annak, hogy kialakul egy roma ország, mert az eredeti ország annyira nem tesz semmit értük.
Székely arról beszélt, a cigány lét nálunk összekapcsolódik a nyomorral és a kilátástalansággal. Vecsei, aki a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője is, arról beszélt, a közbeszéd tárgyává kell tenni ezt a hatalmas problémát, és változtatni kell a hozzáálláson. "Segíteni akarunk, vagy fel akarjuk menteni magunkat" – tette fel a kérdést.
Székely arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyomor gyakran nagyon közel van: Szombathelyen is élnek szegények. Egy négygyerekes családot fel is keresett karácsony előtt, egy penészs szobában élnek, ahol nincs sem vécé, sem fürdőszoba. Az ő soruk már javulhat, kapnak támogatást.
Adódik a kérdés, hogy az állam feladata-e a romák felemelése. Vecsei szerint általában mindenki valaki mástól várná el a segítséget, de mindenki tehet valamit, akár annyit, hogy szóba elegyedik egy szegény emberrel. "Nem kellenek új törvények, a helyzet akkor változik meg, amikor a társadalom egyre nagyobb része elhiszi, hogy lehet változtatni."
Miniszteri biztosként a gyerekekre fókuszál, az első intézkedések között garantálni szeretné, hogy ahol gyerek születik, legyen egészséges ivóvíz, egy fűtött sarok, legyen villany, ez a minimum. A háromszáz legszegényebb település felkarolására kapott megbízást. "Nem kell oktatási törvényt módosítani ahhoz, hogy egy pedagógus belássa, mást kell tanítani egy budai kerületben, és mást Tiszabőn. Átveszünk óvodát, bölcsődét, és elkezdjük kicsit másképp működtetni" – magyarázta Vecsei.
"Alkalmazunk egy nagyon jó gyermekpszichológust, meg valakit, aki ismeri az ott élőket – lehet, hogy csak hat elemije van, de remek kávét főz –, és beteszünk még két mosógépet, és alkalmazunk egy védőnőt is. Reggelente érdemes lesz bejönni, mert egy jó kávét is ihat az anyuka, amíg a többiekkel játszik a kicsi. Ha ezt hívom bölcsődének, oda fogják vinni a cigány édesanyák a gyerekeiket. Ez a diagnózisalapú fejlesztés.(...) Az a nagy hiba, hogy a társadalom azt várja, hogy ők változzanak meg, pedig a valóság az, hogy nekünk kell megváltoznunk."
Vecsei arról is beszél, hogy akár egy fővárosi iskola is választhatna egy borsodi társiskolát, és onnan behívhatna tanulókat egyes programokba.
Székely közben megjegyezte: nehéz még az egyházban is sokaknak a legszegényebbek felé nyitni.
Külföldön is kiállítják a sorból a Kanadába repülő magyar romákat
