Azért lesznek versenyképesebbek a magyar egyetemek azután, hogy átkerülnek az Innovációs és Technológiai minisztérium alá, mert a minisztérium "az innováció lehetőségeinek birtokában van" – ennyit tudni eddig a nagy Palkovics-tervről. A szakértők a politikai hátsó szándékon gondolkodnak, és van még jó pár tisztázatlan kérdés.
„Egy bejáratott, kialakult mechanizmusokkal és autonóm intézményekkel működő rendszerben semmi jelentőség nincs annak, hogy melyik minisztérium alá tartozik a felsőoktatás. Egy erősen centralizált, politikai kontroll alatt működő rendszerben, ahol az intézményi autonómiákat rég megszüntették, az ember rögtön elkezd gyanakodni, hogy mi lehet a politikai szándéka egy ilyen minisztériumváltásnak. De ez már önmagában egy beteg helyzet, hogy ezen kell gondolkodunk” – mondta lapunknak Radó Péter oktatáskutató arról, hogy az emberierőforrás-minisztérium (Emmi) szerdai bejelentése szerint a felsőoktatás irányítása – másfél hét múlva: szeptember 1-jétől – átkerül a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) alá.
Szerda délután az Emmi közleményben erősítette meg a 168 Óra erről szóló korábbi információját, sőt azt is hangsúlyozta, hogy az egész átalakítást Palkovics László kérte. Az ITM vezetője Magyarország versenyképességének növekedését várja a változástól.
A döntés nyomán gyakorlatilag csak az általános iskolák és a gimnáziumok maradnak az Emminél (sajtóhírek szerint Maruzsa Zoltán államtitkár irányítása alatt), minden más területet – szakképzés, felnőttképzés, felsőoktatás – ezen túl az ITM felügyel. Van persze néhány kivétel, például a kormány kedvenc egyeteme, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, ami a miniszterelnökséget vezető miniszter alá tartozik, s ez (bár erről pontosan nincs információ) valószínűleg most sem kerül át az ITM-hez.
Semmi meglepő
Az oktatással foglalkozó szakembereket és a kremlinológiát kedvelő politológusokat sem lepte meg túlságosan a lépés. Régóta lehetett hallani egyfajta Kásler Miklós–Palkovics László-csörtéről, amit ezek szerint az utóbbi nyert meg. Mondhatni, Palkovics felügyelheti a nagy pénzekkel rendelkező területeket, Kásler pedig elszöszmötölhet, mondjuk, Takaró Mihállyal a Nemzeti alaptanterv átalakításán vagy az ősi magyar kultúra terjesztésén. Ez – mint látni fogjuk – épp azt borítékolja, hogy a versenyképességünk cseppet sem fog javulni.
Számos megnyilatkozás, kormányzati dokumentum is előre vetítette a lépést. A 2015-ös felsőoktatási stratégia még csak azt írja le, hogy a felsőoktatás nagyobb részt fog kapni az innovációs pénzekből, két éve, az ITM megalakulásakor viszont már azt is leszögezték, hogy az új minisztérium fogja irányítani az innovációban érintett felsőoktatási intézményeket.
Mint Polónyi István oktatáskutató felhívta rá a figyelmünket, az is egy fontos előjel volt, hogy a jövő évi költségvetésből eltűntek az addig abban évről évre szereplő egyetemi kiválóság alap és a struktúrafejlesztési alap forrásai. Hasonló nevű tételeket az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat büdzséjében találtunk.
Radó szerint már eddig is "kézből etették a felsőoktatást”, a döntés mögött pedig az lehet, hogy Palkovics az évek alatt saját embereit rakta pozíciókba, kancellárnak, rektornak. És mivel itt már minden személyes alkukon múlik, ő sokkal jobban tudja menedzselni a dolgokat, mint a területen sokkal kisebb ismeretséggel rendelkező Kásler Miklós.
Mégis, mi végre?
Azzal, hogy az innovációval, kutatással foglalkozó területek egy tárca alá kerülnek, még nem lenne baj. Polónyi szerint azonban azzal, hogy az oktatást két minisztérium felügyeli, csak megerősödik majd az egymásra mutogatás, hogy ki a hibás a rossz oktatási teljesítményekért, az egyetemek gyenge színvonaláért, a kutatás-fejlesztés gyengélkedéséért.
„Abban egyébként, hogy a magyar felsőoktatás színvonala olyan-amilyen, nincs semmi meglepő. Pont olyan, mint a többi állami terület a MÁV-tól az egészségügyig. Igazán nagy baj a közoktatásban van, ott katasztrofálisan állunk” – mondja a szakember, aki szerint az Orbán-kormány intézkedései pont ezt a területet hagyták magára, ez volt a legnagyobb vesztese az állandó „reformoknak”. Noha minden nemzetközi kutatás azt bizonyítja, hogy a közoktatás színvonalának emelése az alapja egy ország versenyképessége növekedésének.
Amíg a gyerekek írni-olvasni nem tudnak, hogyan akarjuk a versenyképességet növelni?
Így aztán az olyan palkovicsi kijelentések, mint hogy az összevonás alapozza meg a versenyképességünk növekedését, csak álom maradnak, mint ahogy az is, hogy a magyar felsőoktatás hamarosan világszínvonalú lesz – véli a szakember. De még a feltőkésített elitegyetemek is nehezen fognak beleférni a világ élvonalába, ha nem hívnak nemzetközileg elismert, kiváló oktatókat.
Általános Corvinus?
Felmerülhet, hogy az ITM egyre erősödő minisztere az egyetemek színvonalának emelése érdekében végre belevághatna a Corvinus-modell elterjesztésébe, mint ahogy azt tavaly októberben egy hallgatói fórumon előrevetítette. Ráadásul több egyetemről hallani, hogy nem is lenne ellenükre egy ilyen lépés, hiszen akkor – szerintük – több pénzük lenne, és megszabadulnának a közalkalmazotti bérezéstől is. Nem kizárt, hogy egy ilyen átalakítás után még a jelenleginél is kevesebb ingyenes, állami hely lehet a magyar egyetemeken.
A modellnek komoly korlátjai vannak. Mint emlékezetes, a Budapesti Corvinus Egyetem tavasszal került a Maecenas Universitatis Corvini (MUC) alapítvány kezelésébe. Az alapítvány alaptőkéje komoly apport: az állam lemondott 10-10 százalékos tulajdonrészéről két nagy hazai tőzsdei cégben, a Mol Nyrt.-ben és Richter Gedeon Nyrt.-ben. A tulajdonrésszel együtt azonban bevételről is lemondott, hiszen a cégek ezek után a részvények után idén például 13,5 milliárd forint osztalékot fizettek ki. Ez nagyjából megfelel az egyetem éves működési költségének – az azonban már az alapítványra, vagy inkább annak vezetésére, elsősorban a fő „szponzor” Molra és annak elnök-vezérigazgatójára, Hernádi Zsoltra hárul, milyen fejlesztésekre szán pénzt a jövőben. Ahogy az is a cégek döntése, hogy egy adott évben mekkora osztalékot szavaznak meg.
A corvinusi modell akadálya éppen az, hogy az állam áldozatot vállal azzal, hogy a működtetés átadása fejében lemond vagyona egy részéről. Kérdés, milyen más „mozdítható” elemet lehet még odatenni egy intézmény mögé. Egy, a hvg.hu által megkérdezett szakértő éppen ezért inkább a győri mintát látja reálisnak: ott a Szent István Egyetembe vásárolta be magát apránként a legnagyobb külföldi tulajdonú multicég, az Audi – ma már egy kar is viseli a német autógyártó nevét az intézményben.
Politikai nyomásra jöhet pénz
Elképzelhető természetesen a két megoldás kombinációja: üzemeltetés állami apport nélkül alapított magánalapítványokon keresztül. A Corvinusnál is alkalmazott vagyonkezelő alapítványok működtetésére a magyar jog ettől az évtől ad lehetőséget – az is felmerült az ezzel kapcsolatos törvény elfogadásakor, hogy éppen az egyetem kedvéért hozták létre. Annyiban mindenképpen passzol, hogy az alapítványok egy adott célt is megjelölhetnek a betett vagyon felhasználására, ez pedig lehet közérdekű. Ebbe a körbe beletartozik többek között a nevelés-oktatás, a felsőoktatás, a kutatás, illetve a kulturális vagy sporttevékenységek „finanszírozása, illetve támogatása vagy ilyen tevékenységet ellátó intézmények fenntartása és működtetése”.
Az alapítvány vezetését egy kuratórium látja el, vagyongazdálkodását pedig külső ellenőrzésnek kell alávetni – a vagyon kezelése azonban az alapítványba tőkét helyezők számára már messze nem olyan átlátható, mint egy részvénytársaság esetében. A lapunk által megkérdezett szakértő ezt úgy fogalmazta meg, hogy a pénzt nem befektetni, hanem eltemetni lehet ezekben az alapítványokban.
Van azonban egy másik probléma is: hogyan lehet minél több céget rávenni arra, hogy egy felsőoktatási intézményt tartsanak fenn? Szakértőnk szerint, ha másképp nem megy, politikai nyomásra, például a multikkal sorra kötött stratégiai megállapodásokra hivatkozva lehet pénzt kicsikarni a cégektől.
Ez azonban újabb kérdéseket generál, mindjárt azt: mit kínál cserébe az állam? Palkovics László vagy Parragh László kamarai elnök ötleteit követve „üzleti szemléletet”. De mi lesz azokkal az intézményekkel, karokkal, szakokkal, amelyekre aligha találnak fenntartót? Ezeknek pedig jó eséllyel tovább szűkülnek a már most is szűkös lehetőségei. Elsősorban a vidéki egyetemek humán szakjairól van szó, amelyeknek a forrásait a kormány már 2012-ben elkezdte elvonni – ez a folyamat teljesedhet most ki, és vezethet akár az érintett szakok, intézmények megszűnéséhez.
És az utolsó kérdés: vajon azok, akik más lehetőséget nem kapnak, akaratuk ellenére humán helyett valamilyen műszaki, természettudományos, üzleti stb. tanulmányt kezdenek? Ennél reálisabbnak tűnik, hogy ehelyett külföldön kezdik meg a egyetemi tanulmányaikat. Ez pedig épp úgy nem segíti a magyar felsőoktatás fejlődését, és a versenyképességet, mint az állami átalakítások.
Máshová küldött kancellár
Az, hogy a minisztériumváltásra csak néhány napot hagyott a kormány, Polónyi szerint nem okoz majd fennakadást. „Legfeljebb máshova kell majd küldeni a kancellárokat egyeztetni.” A költségvetési törvényben is csak annyit jelent, hogy az egyetemek, főiskolák sort át kell helyezni máshova.
Azért néhány kérdés még marad, amit igencsak sürgősen rendezni kell. Az ITM a hvg.hu megkeresésére azt írta, az egyetemi fenntartású gyakorló gimnáziumokat és általános iskolákat nem érinti a változás:
gyakorlóintézmények fenntartója nem a minisztérium, hanem a felsőoktatási intézmény, státuszuk így nem változik,
az viszont nem tisztázott, hogy
az egyetemi klinikák vajon ezután az egészségügyért felelős Emmi, vagy a felsőoktatásért felelős ITM alá kerülnek-e.
Erre is rákérdeztünk, továbbá arra is, hogy a versenyképesség pontosan mitől nő pusztán a felsőoktatás ITM-be csatolása után. Az előbbire nem kaptunk választ, az utóbbit pedig annyival elintézték,
Magyarország és a magyar felsőoktatás versenyképessége jelentősen növekszik a felsőoktatás ITM-be kerülésével, amely az innováció lehetőségeinek birtokában van.
Azt azonban nemcsak az MTA, az egyetemi kutatók, hanem maguk a gazdasági szereplők is elismerik: a versenyképesség és az innováció elsősorban nem az egyetemeken múlik, az fékezi leginkább, hogy a hazai (jellemzően kis- és közepes) vállalkozások nem fektetnek eleget a kutatás-fejlesztésbe, vagy akár modern technológiák alkalmazásába.
Egyelőre nem látszik a nagykép: a minisztérium ugyanis arra sem válaszolt, átvétel után tervez-e átalakításokat az egyetemeknél – korábban Palkovics az egyik akadémiai kutatóintézetben elárulta, a szociológusok átkerülhetnek valamelyik egyetemre, ahogy más intézeteknél is felmerült ugyanez –, fontolgatják-e a vidéki képzések számának csökkentését. Jövőre alapból jelentős kihívások elé néznek az egyetemek: a kötelező középfokú nyelvvizsga és az egy emelt szintű érettségi miatt várhatóan nagyjából 40 százalékkal fog csökkenni a jelentkezők száma. Az is fontos kérdés, hogy a frissen érettségizett tömeggel vajon mit kezd majd az ITM – természetesen kizárólag a versenyképesség nevében?
