Voltak már kegyetlen állatkínzások korábban is, de a kutyáját autó után kötő balotaszállási asszony esete annyira "komplexen szörnyű", hogy talán áttörést hozhat – ebben reménykednek az állatvédő szervezetek, amelyek közös közleményben követelik, hogy a nő a lehető legszigorúbb, 3 éves börtönbüntetést kapjon tettéért.

Ebben minden együtt van, ami kiveri a biztosítékot, ezért is háborította fel ennyire az embereket. Ha őt nem ítélik végre hosszú, letöltendő börtönbüntetésre, akkor kit?

– tette fel a kérdést Bíró Brigitta, a Mancs a Kézben Kutyamentő Alapítvány elnöke.

Ez az állatmentő szervezet volt az, amely egy önkéntese révén először értesült a Bács-Kiskun megyei Balotaszálláson történt brutális állatkínzásról, amely azért is tudott pillanatok alatt emblematikussá válni, mert az interneten virálisan terjedő videó készült róla, és gyakorlatilag tettenérésszerűen mutatta be, mit tettek egy kutyával. Ahogy több cikkben beszámoltunk róla, a 68 éves balotaszállási nő a kutyáját egy bálamadzaggal az autója hátsó lökhárítójához kötötte, és akkor is tovább húzta, mikor az állat már nem bírta tartani a tempót és elesett. Amikor a másik autós megállította, és videózva kérdőre vonta, a vérző állat teste felett magyarázta, hogy a kutya szökését torolta meg így.

Mivel a laikus szemtanú nem tartóztatta fel az asszonyt a helyszínen, már elásta a kutyát, mire a Mancs a Kézben Kutyamentő Alapítvány önkéntese odaért. Ekkor még mindig nem értette, "miért csinálnak ekkora drámát az egészből", hiszen ő „már lóval is csinált ilyet, és nem gondolta, hogy a kutyának baja lesz belőle". „Azonnal értesítettük a rendőrséget, de addigra már a videó alapján tudtak is a történtekről, így hivatalból megindult az eljárás. Mi első körben mindig az állaton próbálunk segíteni, sajnos, itt már nem lehetett” – mondta a szervezet elnöke.

Képünk illusztráció

Reviczky Zsolt

Lincshangulat a helyszínen és online

Az eset országos hatása nagyon hasonlított ahhoz, ahogy tavaly pillanatok alatt tömegreakciót váltott ki, mint amikor egy kisfiú földhöz csapott egy szurikátát. A szélsőségessé fokozódó indulatok közepette akkor is voltak, akik egyenesen a gyerek halálát kívánták, ahogy most is a kommentelők leginkább azt részletezték, ki hogyan kötné a „balotaszállási rémet” egy autó után az ősi-primer szemet szemért elv alapján. A kialakult lincshangulat miatt az asszony az egyik bulvárlap beszámolója szerint azóta szabályosan bujkál, nehogy a tanyáján megtalálják a felháborodott emberek.

Rekordot döntő petíció

Az állatkínzás vétség gyanúja miatt már kihallgatott, de szabadlábon védekező asszony valószínűleg nem alaptalanul tart az önbíráskodástól, még az állatvédőket is meglepte, mennyire megmozgatta a közvéleményt az ügy. A magyar állatvédelem történetében „példátlan összefogás” alakult ki – közölték – amit ráadásul sikerült formális akcióba csatornázni: petíció indult azért, hogy a „különös kegyetlenséggel” állatot ölő asszony a lehető legszigorúbb büntetést kapja. Miközben a petíciók sok esetben inkább csak egy szimbolikus gesztus szintjén maradnak, ebben az esetben

az aláírások száma mostanra átlépte a 190 ezret.

A Mancs a Kézben Kutyamentő Alapítvány azóta két másik szervezettel demonstrációt szervez a kiskunhalasi bíróság elé, illetve arra a helyre, ahol az asszonyt megállították. Ezzel párhuzamosan egy fővárosi tüntetés is szerveződik.

Szeretünk gyűlölködni

Ugyanakkor minden állatvédelemmel foglalkozó megtapasztalta már, hogy a hasonló eseteket követő zsigeri felháborodás nem jelenti azt, hogy a felzúduló tömeg vagy annak tagjai egyénileg tevékenyen is hajlandóak közreműködni az ügy érdekében. A felgyújtott sündisznó, a kegyetlen bánásmód miatt felismerhetetlenre torzult Fülöp kutya vagy nemrég az állatkertben kővel agyonvert teknős esetében is hasonlóképpen a tettesekre zúdult a népharag, de egyénileg már jóval kevesebben tesznek bármit – aminek természetesen megvan a szociálpszichológiai magyarázata.

„Egy ennyire kegyetlen állatkínzás érthetően vált ki felháborodást, főleg, hogy egy kiszolgáltatott állatról van szó, így a kristálytiszta empátiát semmi nem torzítja, teljesen őszinte. A feldühödők jelentés része egyébként is állatbarát, persze hogy eltalálja a média által még tovább erősített eset” – magyarázta Síklaki István. A revansot követelő kommentekkel, online véleménynyilvánítással ilyenkor viszont „kockázatmentesen azt demonstrálhatjuk, hogy mi bezzeg milyen jó, erkölcsös emberek vagyunk”, ezért „elönt a jóérzés”, miután ezt kifejezzük.

Manapság a gyűlölködés benne van a levegőben – bár a magyar társadalom erre amúgy is hajlamos – gondoljunk csak a migránsozásra, sorosozásra. Az online térben az állatokkal cukiskodás és a gyűlölködés-lincselés is erősebben meg tud jelenni

– mondta a szociálpszichológus.

Képünk illusztráció

AFP / Sputnik Anton Denisov

...és önbíráskodni is

A szinte önbíráskodásig fajuló ítélkezés ezen kívül azért is alakulhat ki, mert a hagyományos társadalmi intézmények iránti bizalom mára hihetetlenül alacsony szintre csökkent amiatt, amit a mindennapokban tapasztalunk. „Naponta megéljük, hogy egy parlamenti képviselő mi mindent megengedhet magának, akár egészen pofátlan szabályszegéseket is, a korrupciós botrányokat is büntetlenül meg lehet úszni, a bíróságok pedig túl enyhe ítéletek hoznak, azt is végtelenségig elhúzódó eljárások során – és így szépen kialakul az önbíráskodó reakciók erkölcsi megalapozása az emberek fejében” – sorolta a pszichés háttér megértéséhez Síklaki István.

„Aki állatot kínoz, az emberre készül?” – ezt a kérdéskört, vagyis az állatkínzás és más erőszakos cselekmények közti összefüggést vizsgálta egy nemrég megjelent tanulmányában Kajó Cecília állatvédelmi jogász. Bár a Fővárosi Törvényszék indoklás nélkül megtagadta, hogy kutathassa a vonatkozó esetek bírósági anyagát, a rendelkezésre álló adatok alapján arra jutott, hogy az állatokat megkínzók egy része valóban elkövet más szándékos bűncselekményt is, illetve van, hogy visszaesők.

„Ennek azért van jelentősége, mert ez is alátámasztja az állatkínzókkal szembeni fellépés fontosságát. A büntetőbírónak természetesen a törvények alapján kell eljárnia, azokhoz van kötve, de azért nem ártana, ha az ilyen tendenciákat is figyelembe vennék a generális prevenció érdekében, sokkal súlyosabb büntetéseket szabva ki rájuk. Jelenleg az elkövető általában a súlyosabb állatkínzásoknál is elsétál egy felfüggesztett szabadságvesztéssel, pedig mondjuk ki: ez csak annyit jelent, hogy a felfüggesztés ideje alatt ki kell bírnia, hogy ne bűnözzön újra, vagy legalábbis ne kapják el” – mondta az állatvédelmi jogász, így viszont szerinte sem egyéni, sem generális elrettentő hatása nincs a túl enyhe büntetésnek.

Bejelenteni, végigvinni nehezebb

Bár tagadhatatlanul van a petícióknak és a tüntetéseknek figyelemfelhívó hatása, de a magyar állattartási kultúra előrébb tartana, ha mondjuk a balotaszállási ügy több mint 190 ezer aláírója a saját mikrokörnyezetében tudatosabban odafigyelne az állatok védelmére – mondta a konkrét ügyre Kajó Cecília. „Egy petíciót aláírni pár kattintás, de vajon odafigyelünk és lépünk, ha negatív bánásmódot tapasztalunk? Nem azt mondom, hogy mindenkinek állatvédőnek kell állnia, de legalább ne hagyja annyiban, ha azt tapasztalja, hogy nem úgy bánnak egy állattal, ahogy kell, legalább tegyen bejelentést, és próbálja követni, hogy intézkedtek-e" – mondta az önkéntesként is dolgozó állatvédelmi jogász.

Azt is óriási problémának nevezte, hogy nincs egységes joggyakorlat, már az állatvédelmi hatóságok első szintjét jelentő jegyzők közt is óriási különbségek vannak abból a szempontból, hogy komolyan veszik-e a feladatukat. „Vannak, akik az első jelzésre azonnal eljárnak, intézkednek, átérzik az élőlények védelmének a jelentőségét, míg más települések jegyzői nem foglalkoznak ezzel, nincsenek vagy elakadnak az ilyen esetek” – magyarázta. Szerinte így sok múlik azon, hogy pontosan hol történik az állatkínzás, holott a jogszabályok alapján ebben egyáltalán nem lehetne különbség, bárhol bántanak egy állatot, az elkövetőnek bűnhődnie kellene.

(Kiemelt képünk illusztráció)