„Nem tudok jobb definíciót adni, mint hogy az illiberális politikának az értelme, az nem más, mint a keresztény szabadság” – próbálkozott Orbán Viktor miniszterelnök tusnádfürdői beszédében újra kikeveredni abból a maga ásta gödörből, amelybe az illiberális kifejezés 2014-es használata miatt került az utóbbi években. Németh Zsolt például éppen a tusványosi tábor elé rögzített interjújában mondta a válaszonline.hu-nak, hogy „nem az antiliberalizmusról, hanem a posztliberalizmusról volt szó abban a beszédben”. Ez a megközelítés, úgy látszik, nem nyerte el Orbán tetszését, de azt valószínűleg ő is belátta, hogy nem a legszerencsésebb volt e terminológia megválasztása. Mint idei előadásában mondta: „Már csak azt a mondatot vagy szóösszetételt kéne megtalálnunk, amely az alapvetően negatívnak hangzó illiberális szónak megadja a pozitív értelmét.”

Tavaly még úgy gondolta, hogy a kereszténydemokrácia megfelelő helyettesítője lesz e kifejezésnek, s mint akkor szintén Tusnádfürdőn kijelentette: „A kereszténydemokrácia per definitionem nem liberális, ha úgy tetszik, illiberális.” Be kellett azonban látnia, hogy a kereszténydemokráciára még akkor sem tudja ráhúzni saját értelmezését, ha azt a „régi vágású” jelzővel illeti. Annak ugyanis, amire utalni próbált, jól kidolgozott eszmerendszere van, s a kereszténydemokrata politikusok egész Európában az alkotmányos jogállam, azaz a korlátozott demokrácia talaján állnak, semmi sincs távolabb tőlük, mint az illiberalizmus.

De nézzük, hogyan határozta meg saját rendszerét Orbán az elmúlt 30 évben.

• „Világnézetünk alapját az emberi jogok filozófiája képezi. Azt valljuk: a társadalmat úgy kell berendezni, hogy az egyén szabadsága a lehető legteljesebben érvényesülhessen.” (HVG, 1989)
• „A Fidesznek igenis van elvi kiindulópontja, amelyhez politikáját igazítsa, és ez nem valami kizárólag a Fidesz számára létező, kisajátítható ideológia, hanem a modern, XX. század végi liberalizmus.” (Fidesz-kongresszus, 1992)
• „Az én politikám vezérfonala úgy összegezhető: valóság, ideológia nélkül.” (Manager Magazin, 2006)
• „Megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.” (Kötcse, 2009)
• „Ma a magyarok rendszert buktattak, a hatalommal visszaélő oligarchákét, és megalapították a nemzeti együttműködés rendszerét.” (Beszéd a 2010-es választások megnyerése után)
• „A magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni és építeni kell. Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő, sajátos nemzeti megközelítést alkalmaz.” (Tusnádfürdő, 2014)
• „Az illiberális demokrácia az, amikor nem a liberálisok nyernek.” (Parlament, 2017)
• „Mondjuk ki nyugodtan, hogy a kereszténydemokrácia nem liberális. A liberális demokrácia az liberális, a kereszténydemokrácia per definitionem nem liberális, ha úgy tetszik, illiberális.” (Tusnádfürdő, 2018)
• „Akárhogy is forgatom és gondolkodom, nem tudok jobb definíciót adni, mint hogy az illiberális politikának az értelme, az nem más, mint a keresztény szabadság: Christian liberty.”(Tusnádfürdő, 2019)

Bővebben a friss HVG-ben.

HVG