A Széchenyi- és József Attila-díjas író, műfordító, irodalomtörténész 88 éves volt.
A halálhírt közlő Népszava azt írja, Ungvári 1930. szeptember 25-én született, az Eötvös Gimnáziumba a numerus clausus miatt nem vették fel, így került a Zsidó Gimnáziumba. Diplomát 1952-ben, 21 évesen szerzett az ELTE angol-magyar szakán - írja róla Wikipedia. Először Tatán tanított egy általános iskolában, majd a Csillag című folyóirat rovatvezetője lett. 1959-től a Magyar Nemzetnél dolgozott szerződéses munkatársként. 1960-tól fordító, dramaturg, a Budapester Rundschau szerkesztője. 1960–1961-ben a Petőfi Színház dramaturgja. 1970-től a Magyar Színházi Intézet tudományos főmunkatársa, 1975-től a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, 1980–1981-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense, 1982-től egyetemi tanára.
Június 15-én ezt írta közösségi oldalára:
Cambridge Egyetemen a Churchill College „overseas fellow” tiszteleti tagságban részesült. Fulbright vendégprofesszorként négy esztendőt töltött a kaliforniai Claremontban. IREX csereprofesszorként a Columbia, a Yale és a Harvard egyetemen tartott előadásokat. Művelődéstörténetet tanított a Zsidó Egyetemen, a Rabbi Szemináriumban.
2012-ben interjút készítettünk Ungvárival:
"Állampénzen a majomházban kísérletezzenek" ─ interjú Ungvári Tamással
Tormay Cécile, Dornyai Béla, Gundel Károly, Vigyázó János, Herman Ottó. Többek között ők a nemzet könyveinek kikiáltott művek szerzői. A Nemzeti Könyvtár- sorozat bemutatóján Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott ezekkel a szavakkal nyugtatta a közönséget: „Nem kell megijedni, nem kell nagy intellektuális erőfeszítés ahhoz, hogy kapcsolatot tartsunk ezzel a sorozattal".
Ötvennél is több önálló könyve jelent meg, regények, tanulmányok, esszék, továbbá több tucat színdarabot és regényt fordított magyarra. Kitüntetései között ott van a Széchenyi- és József Attila díj, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét és Budapest díszpolgára. Kitüntették a Radnóti Miklós antirasszista díjjal és a Hazám-díjjal is.