hvg.hu: Az 1956-os Intézet Oral History Archívuma rengeteg fontos interjút őriz, amelyeket ön vagy az édesapja, az archívum egyik alapítója és a temetést szervező Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) egyik kulcsembere, Hegedűs B. András készített. Mi lesz most ezekkel, miután az 1956-os Intézetet beolvasztották a Veritas Intézetbe?

Hegedűs István: Én nagyon szeretném, ha a Veritas Intézet nem tudná felhasználni ezeket az interjúkat, miután, azt hiszem, teljes joggal bizalmatlanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy ez a kormány által létrehozott úgynevezett kutatóintézet miként hasznosítaná őket, miként élne vissza velük, miként manipulálna kiragadott, megtévesztően tálalt idézetekkel, az interjúalanyok által bizalmi alapon megosztott információkkal, véleményekkel. Én interjúkészítőként és örökösként remélem, hogy az archívum eddigi gazdái megtalálják ennek kivédésére a jogi lehetőségeket. Az összes ezzel kapcsolatos tiltakozást, szolidaritási nyilatkozatot aláírtam. Bármi történik, az ellenállást, a tiltakozást mindenképpen folytatni kell.

Dudás Szabolcs

hvg.hu: Ön 1989. június 16-án a Fidesz képviseletében díszőrséget állt a Hősök terén, segített a delegációk, a koszorúzások szervezésében, és ott volt a Fidesz választmányában is, amikor arról döntöttek, hogy ki és milyen jellegű beszédet mondjon a Hősök terén a szervezet nevében. Közelről látta, hogyan hatott Orbán Viktor nevezetes beszéde.

H. I.: Botrányt kavart. Az akkori pártállami sajtó Orbánt pécézte ki magának mint új ellenséget. A beszédének nem is feltétlenül a tartalma, de a hangvétele volt a legradikálisabb. Ez a fiatal, szakállas, némiképp Petőfire emlékeztető, akkor még alig ismert ember kilógott az idős, veterán, emigráns szónokok sorából. Könnyű célpontnak tűnt. Azzal vádolták, hogy szovjetellenes beszédet mondott. A beszédet utólag úgy is rögzítették a közemlékezetben, hogy aznap Orbán Viktor hazaküldte az oroszokat.

hvg.hu: Holott a Szabad Kezdeményezések hálózata már 1988 májusában, a Fidesz első kongresszusa 1988 őszén követelte ezt, benne volt az ellenzéki szervezetek március 15-i pontjai között, az SZDSZ 1989 tavaszán elfogadott programjában, s éppen a temetés előtti napon tüntetett a Fidesz Radikális Csoportja „ruszkik haza” jelszóval a szovjet nagykövetség előtt.

Dudás Szabolcs

H. I.: Ez valóban egyáltalán nem volt új követelés, de ahogy ez ott elhangzott, abban a hangvételben, abban a kiválóan megkomponált beszédben a nagyközönség számára szimbolikus jelentőséget kapott. A temetést élőben közvetítette a televízió, s a tévénézők nagy többsége ott először találkozott ezzel a követeléssel. Az említett dokumentumokat nem túl sokan ismerték. Akkor döbbent rá az ország népe, hogy már itt tartunk! Hogy már ilyen beszédek elhangozhatnak! Egyébként pedig Orbán nem is küldte haza az oroszokat, hanem egy elég bonyolult mondatban arról beszélt, hogy majd az első szabadon választott kormány haladéktalanul kezdje meg a tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról.

hvg.hu: Azon kevesek közé tartozott a Fideszben, akiknek Orbán Viktor beszédével kapcsolatban komoly fenntartásaik voltak.

Dudás Szabolcs

H. I.: Akkor a Fidesz vezetőségében a legmérsékeltebb antikommunistának számítottam, és volt a beszédben néhány gondolatmenet, amelyet túlzónak, túl radikálisnak ítéltem. Az egyik kifogásom az volt, hogy Orbán összemosta a revizionista-reformista kommunistákat a sztálinistákkal. Pol Potról beszélt, amikor éppen egy békés, tárgyalásos átmenetben gondolkodtunk. Szó nincs róla, hogy békülékeny beszédet kívántam volna, de kevésbé éles beszédnek jobban örültem volna.

Egy olyan ember, Nagy Imre koporsójánál álltunk, aki hitt a kommunizmus és a demokrácia összeegyeztethetőségében, aki ha „renegát” kommunista is, de kommunista maradt élete végéig. A beszédnek az a mondata, hogy a kommunizmus és demokrácia összeegyeztethetetlen, ott, azon az eseményen számomra túlságosan leegyszerűsítőnek tűnt, noha tudom, hogy ezt Nagy Imre életben maradt barátai és munkatársai is felismerték, akik aztán szakítottak is a kommunizmussal. Ezeket a kifogásokat akkor még, a temetés után normálisan meg lehetett beszélni Orbánnal. Akkor volt egy találkozónk Adam Michnikkel, a lengyel ellenzék egyik vezetőjével, akinek szintén túl radikális volt Orbán beszéde. Orbánnak viszont az nem tetszett, hogy a lengyel ellenzék belement, hogy az első szabad választások csak félig legyenek szabadok. Akkor még teljesen barátságosan meg lehetett beszélni ezeket a nézeteltéréseket.

hvg.hu: Ön közelről látta, miként reagáltak a TIB vezetői, a temetést szervező 56-osok az Orbán-beszédre.

H. I.: Többnyire túl harsánynak és radikálisnak vélték. De abban kételkedem, amit Orbán utólag olykor-olykor megpendített, hogy bárki cenzúrázni akarta volna előzetesen a beszédét. Később ez a vita el is fajult, amikor Orbán igyekezett átírni ezeknek az éveknek a történetét. Az azonban tény, hogy más is beszélt a szovjet csapatok kivonásáról...

hvg.hu: Rácz Sándor.

H. I.: Igen, és ő Orbánnál sokkal keményebben fogalmazott. Nem volt helytálló az a vélemény, akár a TIB egyes vezetői, akár mások részéről, hogy Orbánnak nem illet volna a szovjet csapatkivonásról szóló tárgyalásokat sürgetnie, hiszen tudtunk róla, hogy már folynak ezek a tárgyalások. Először is, nem kellett feltétlenül hallanunk róla, kivált nem kellett elhinnünk, hogy a bizalmas tárgyalások a teljes csapatkivonást célozzák, és új ellenzéki szervezetként nyugodtan küzdhettünk a szovjet csapatok kivonásáért. Nekem erről a beszédről saját, köztes álláspontom volt. Azokkal sem értettem egyet, akik ezt az elemet kifogásolták Orbán beszédében, de a beszéd retorikájával és több állításával sem értettem egyet.

A TIB-ben és az ellenzéki szervezetek által a temetés megszervezésére felállított bizottságban kétféle felfogás ütközött össze. Az egyik szerint az volt a fontos, hogy tegyünk meg mindent az '56-os forradalom rehabilitálásáért, temessenek újra méltó módon minden mártírt, és a temetés legyen egy jelentős, országos esemény. Ezt képviselte apám is. Mások pedig azt szerették volna, hogy ez egy nagy földindulásszerű politikai esemény legyen, amely előreviszi a rendszerváltás ügyét, és olyanok is voltak, akik ennek érdekében a balhétól sem riadtak volna vissza. Lényegében ennek a vitának az alvitája volt a temetés előtt, hogy hol és mekkora tömegrendezvény legyen, a reformkommunisták odaállhatnak-e a koporsókhoz, s ha igen, kik... Nyers Rezső például nem állhatott oda, ellene több özvegy is tiltakozott, hiszen ő megszavazta a Központi Bizottságban, hogy „engedjenek szabad folyást” a bírósági eljárásnak Nagy Imréék ügyében.

hvg.hu: Az ellenzéki szervezetek, a TIB és a kormány között az volt a megállapodás, hogy politikai szervezetek képviseletében senki sem beszélhet. A Fidesz pedig politikai szervezet volt, és Orbán annak nevében beszélt, noha a magyar ifjúság képviselőjeként konferálták őt fel. A beszéd után számos ifjúsági szervezet tiltakozott is az ellen, hogy a Fidesz kisajátítja az ifjúság képviseletét, pedig annak túlnyomó többsége nem azonosul az álláspontjával.

H. I.: Ez úgy kezdődött, hogy Csurka István a rádióban kifogásolta, hogy a magyar ifjúság nevében nem beszél majd a temetésen senki. A TIB vezetősége ezt a szempontot a magáévá tette, és meghívta a Fideszt, hogy adjanak szónokot, aki a magyar ifjúság nevében beszél majd. A TIB-hez legközelebb nyilván a Fidesz állt, és nem a KISZ. A többi ellenzéki ifjúsági szervezet alig létezett. Mi tehát akkor ezzel az aggállyal nem sokat törődtünk, hanem örültünk a lehetőségnek. Úgy gondoltuk, hogy mi, a legnagyobb és legismertebb ellenzéki ifjúsági szervezet valóban a magyar ifjúság nevében állíthatunk szónokot. Erről nem volt vita a Fideszben.

Vezetőkép: Hősök tere 1989. június 16-án, az 56-os hősök újratemetésekor. Fotó: Fortepan / Vészi Ágnes