Szokatlanul hosszan teszi próbára a NER türelmét a Magyar Tudományos Akadémia, a harcnak azonban hamarosan vége lehet. Hiába döntött a testület a kutatóhálózatok megtartása mellett, Palkovics László miniszter utolsó szava egészen más. Végigvettük, milyen forgatókönyvek jöhetnek ezután.
Újabb tárgyalási fordulón van túl Palkovics László miniszter és Lovász László, az MTA elnöke – a találkozón elhangzottakról mindkét fél hallgat –, bár nagy kérdés, milyen tétje van az egésznek. Főként azután igaz ez, hogy több akadémiai tag elmondása szerint a hétfői közgyűlésen elfogadott határozataival az MTA elment a falig (amellett, hogy kiálltak a kutatóhálózatok Akadémián belül tartása mellett, a vezető testületben a jelenlegi súlynál nagyobb, egyharmadnyi képviseletet engednének a kormánynak), ám a miniszter mindezt félresöpörve, az ülés után az ATV-nek azt mondta, két lehetőség van,
- szeptember elsejével
- vagy január elsejével szervezik ki a kutatóhálózatot, és átalakítják a finanszírozási modellt.
Ez volt tehát az utolsó "ajánlat", Lovász viszont nem függetlenítheti magát a közgyűlési határozattól. Az nem derült ki, mi dönti el az időzítést, a Palkovics vezette minisztériumtól nem kaptunk a kérdéseinkre választ.
Palkovics egyébként már a hétfői ülés elé időzített interjúban is azzal fenyegetőzött, ha az MTA nem adja önként a kutató-hálózatot, majd a kormány – illetve a parlament – megoldja azt törvénymódosítással. Ezt az akadémián zsarolásként értékelték, forrásaink szerint rá is kérdeztek a miniszternél a közgyűlésen, hogy is van ez, mire többek elmondása szerint Palkovics azzal hárított,
az akadémiai javaslatokhoz is szükség van törvénymódosításra, ő csak erről beszélt.
A nyilatkozata viszont ennél egyértelműbb: arról szól, hogy az MTA döntésével szemben, erőből átviszi az akaratát.
Mindenki érzi, hogy a politikai hatalom azt csinál, amit akar, a miniszter háromóránként változtatja álláspontját
– mondta a hvg.hu-nak Szilágyi Emese, az MTA JTI tudományos segédmunkatársa, az Akadémiai Dolgozók Fórumának képviselője, aki szerint a miniszter rémisztgetéssel próbál nyomást gyakorolni. Abban bízik, a kormány nem él ilyen drasztikus eszközzel, nem vállalja be ezt a konfliktust. Ő úgy látja, az elnökség megkönnyebbült hétfőn, a közgyűlésen felszabadult volt a hangulat, "sikerült megmutatni, hogy nem félünk". Kérdés, mire mennek vele: egy másik forrásunk ugyanis azt mondta,
mindenki számol azzal, hogy az egyoldalú lépés benne van a pakliban,
bár ő is abban bízik, a kormány nem teszi meg ezt ilyen formában. "Ez felettébb unfair húzás lenne a tudománnyal szemben." Ő egyébként attól tart, bármilyen apró törvénymódosítás kerül be a parlament elé, azt egy egyéni képviselői módosító javaslattal bármikor drasztikusra faraghatják. Egy másik, szintén névtelenséget kérő forrásunk nagyon szkeptikus. Azt mondja, az akadémiától szokatlanul erősen, szépen küzdenek, ám
oké, hogy állva halunk meg, de attól még meghalunk!
Szét is verhetik
Az alkudozás alatt a pénz is fogy: a kutatóhálózatok finanszírozása – bér- és rezsiköltségek – május végéig megoldott, ám hogy a további hónapokkal mi lesz, nem tudni. Egy névtelenséget kérő forrásunk úgy tudja, most sincs minden rendben, a teljes rezsiköltséget nem mindenhol kapták meg. Korábbi és mostani beszélgetéseink alapján úgy tűnik, kormányzati pénz nélkül az MTA egy minimalizált működést fél évig tud finanszírozni.
Szilágyi Emese három forgatókönyvvel számol: az optimista szerint a kormány belátja, hogy az MTA sokat engedve elment a falig, így ők is lejjebb adnak, a pesszimista szerint eredmény nélkül zajlanak a tárgyalások, a második féléves finanszírozást csak decemberben kapják meg, és az sem lesz tiszta, milyen struktúrában dolgoznak január 1-től. Az ennél is pesszimistább forgatókönyv pedig az, ha a parlament kiszervezi a kutatóhálózatot, azzal az MTA nem tud mit kezdeni. Onnantól az egyéni kutatókon lesz a sor, hogy eldöntsék, akarnak-e így tovább dolgozni.
Ha a játék így dől el, eggyel kevesebb érvük lenne a Magyarországon maradásra.
Egy névtelenséget kérő forrásunk egy negyedik verziót is vázolt: szerinte még az is benne van a pakliban, hogy a hálózat sem marad egyben, a pótolhatatlan intézeteket meghagynák vagy az egyetemekhez sorolnák, a többi pedig akár el is sorvadhat. A kormány úgy is számtalan területen létrehozott párhuzamos intézeteket, amelyek kimazsolázhatják az adott terület jobb kutatóit – mondja.
Agykidobás
Az egyoldalú, erőszakos módosítással nem nyerne semmit a kormány, legalábbis a sokszor hivatkozott, topkutatókból álló Lendület csoport egyik tagja szerint. Dénes Ádám, Lendület- és ERC-nyertes kutató azt mondja, Palkovics ugyan technikailag átszervezheti az irányítást, kiszervezheti a kutatóhálózatot, de annak csak az MTA-val megegyezve lenne értelme.
A kormány kimondott célja, hogy a kutatás értelmes mederben folyjon, hogy hatékonyan költsék el a pénzt. A kialakult bizalmi válságban ugyanakkor mindenféle erőszakos lépés, nem tárgyaláson született megoldás azt eredményezi, hogy a legkiválóbb kutatók elvándorolnak, a legjobb kutatások megállnak. Így nem lesz hatékonyabb együttműködés az alkalmazott és alapkutatások között, a kormány célja nem fog megvalósulni.
Azt mondja, komoly veszély, hogy elsőként azok a nemzetközileg is kiemelkedő fiatalok mehetnek el, akik képesek értelmezni és „innovációs célra lefordítani” a hazai és külföldi átütő eredményeket.
Egy magas rangú, névtelenséget kérő forrásunk is látja ezt a veszélyt.
Nagy baj lesz, ha a kormány tovább keménykedik, és presztízskérdést csinál az Akadémiából, mert hosszabb időre leállhat az egész intézményrendszer.
Azt mondja, ha változik a vezetés, ha változik a finanszírozás, akkor több ezer szerződés és projekt kerül légüres térbe, ami miatt egyszerűen lehetetlen lesz életben tartani a normál napi működést, arról már nem is beszélve, hogy tudósok százai mehetnek el más, külföldi intézetekhez. Dénes is felhívta a figyelmet arra: az új struktúrával szerződések ezreit kell újrakötni, ám ebben nem biztos, hogy partner lesz az EU, illetve más szerződő fél.
Ha egy pályázat vagy kutatási projekt megáll hónapokra, az nagy versenyhátrányt vagy helyrehozhatatlan károkat okozhat.
Sötétben tapogatóznak
Dénes szerint téves az a hozzáállás is, hogy Magyarországon nem kell alapkutatás, szerinte azok az országok sikeresek, ahol komoly pénzt fordítanak erre. A tudomány olyan sebességgel fejlődik, hogy kiváló felfedező kutatások nélkül az alkalmazott kutatás hatékonysága is sérül, és költségei is sokkal magasabbak. Felhívta a figyelmet egy megfelelő kutatói életpályamodell fontosságára is, hiszen a kiváló vezető kutatók alatt magasan képzett egyetemi hallgatók, PhD-hallgatók, posztdoktorok dolgoznak, akik szintén hátrahagyhatják a bizonytalan környezetet, ahogy félő, hogy így a gimnazistáknak sem lesz perspektíva, hogy itthon járjanak egyetemre.
Óriási felelősség, hogy ebben a környezetben mekkora bizonytalanságot teremt a kormányzat, és ez milyen módon erodálja a tudomány értékeit. Ezzel az egész társadalom sérül.
Az üzenet is rossz: Szilágyi szerint az egyoldalú módosítás azt is mutatná, hogy a rendszer egyre inkább autoriterré válik.
Paradox módon az MTA-nak azóta van politikai súlya, mióta a politika foglalkozik vele, de ez azt is jelenti, hogy még egy ennyire ártalmatlan, befolyás nélküli autonómiát sem tud elfogadni a rendszer.
Szilágyi és Dénes is azt mondja, érdemi magyarázatot nem hallottak még Palkovicstól arról, miért akarja kiszervezni a kutatóhálózatot, ahogy az sem derült ki számukra, hogy ha ez megtörténne, az hogyan segítené elő az innovációs célokat, illetve hogyan lenne jobban követhető az adófizetők pénze. Dénes szerint ha lenne érdemi hatástanulmány, vagy írásos anyag az átalakítás céljáról és arról, azzal hova akar eljutni a minisztérium, arra lehetne szakmai válasza az MTA-nak. "Jó példa erre, hogy számos alapelvben az ITM és az MTA által felállított stratégiai munkacsoport meg tudott egyezni, amelyeket a közgyűlés is elfogadott, mutatva az MTA szándékát a megegyezésre." Úgy véli, az intézményrendszer hatékonyabb irányítását a jelenlegi struktúrán belül is meg lehet oldani megfelelő módosításokkal miközben a kimelten támogatandó területekre, innovációra a kormány allokálhat plusz forrásokat.
50-es évek – igény az volna rá
Dénes számára nem világos, miért akar a kormány 50 százaléknál nagyobb arányban jelen lenni a pénzek elosztásáról és a kutatóintézetekről döntő irányító testületben, amennyiben ott továbbra is szakmai, tudományos szempontok alapján döntenének a pénzekről. Erre külföldön sem nagyon van példa, és a kutatás szabadságának fontosságát a miniszterelnök is hangsúlyozta – teszi hozzá. A miértre is kaptunk választ egy akadémikustól:
a politikai befolyás miatt,
hiába beszél ennek ellenkezőjéről a miniszter. Olvasatában a kormány által hiányolt transzparencia valójában azt jelenti, hogy nem látják, miként dől el egy-egy kutatás sorsa.
A politikának nem szabad beleszólnia, mi a releváns téma. Az ötvenes években volt ilyen, akkor mondták meg, mi a tudomány, és mi nem. Bár úgy látom, igény most is volna rá.
