Révész Sándor
Szerzőnk Révész Sándor

A migráció kezelése nincs a brüsszeli bürokraták kezében. És ez baj. Vélemény.

A Fidesz EP-kampányának hét pontja vagy hazugságra épül, vagy aljas célokat tűz ki, vagy mindkettő. Az első - mindkettő. Így hangzik: “A migráció kezelését el kell venni a brüsszeli bürokratáktól, és vissza kell adni a nemzeti kormányoknak.”

Most ne ragadjunk le a nemzeti kormány fogalmánál, az is egy hazugság, mert kormányaik államoknak vannak és nem nemzeteknek, pl. az RMDSZ nem a román nemzet kormányában kormányzott, amikor kormányzott, hanem a Románia nevű államéban, de erről itt ne többet.

A hazugság az idézett pontban az, hogy a migráció kezelése a brüsszeli bürokraták kezében van, az aljas cél pedig az, hogy a menekültek teljes egészében ki legyenek szolgáltatva az egyes államok kormányainak, amelyek így tetszés szerint szabotálhatnák el nemzetközi kötelezettségeiket.

A migráció kezelése nincs a brüsszeli bürokraták kezében. A tagállamok kormányai minden korlátozás nélkül dönthetnek arról, hogy a menedékjogot nem kérő, vagy arra - illetve oltalomra - nem jogosult letelepedni szándékozók közül kiket fogadnak be és kiket nem.

A menekültek befogadása viszont a nemzetközi jog által meghatározott kötelezettség. A pártállami diktatúra ezt a kötelezettséget megtagadta, a demokratikus Magyar Köztársaság pedig magára vállalta. Ahogy a sztálinista “nemzeti kormány” egykor, úgy a putyinista “nemzeti kormány” is kiléphet ebből a kötelezettségből, de azzal együtt ki kell lépnie az Európai Unióból, és vissza kell lépnie a KGB-s főnökök által uralt keleti blokkba. A nemzetközi kötelezetségből kilépés szándéka a putyinista kormány részéről egyértelmű, amint azt a 3. pont bizonyítja. “Senkit ne engedjenek be Európába érvényes igazolvány, dokumentumok nélkül.” A menedékjognak éppen az az egyik sarkalatos eleme, hogy a menedékkérőt akkor is be kell engedni és a kérelmét ki kell vizsgálni, ha nem rendelkezik érvényes dokumentumokkal, mert azokból az országokból és helyzetekből, amelyekből a legnyomósabb okokból menekülnek az emberek, az esetek jelentős részében érvényes dokumentumok nélkül lehet csak kiszabadulni. Akinek felgyújtották a házát és lemészárolták a családját, nincs feltétlenül ideje az elégett iratait pótolni, midőn lélekszakadva menti a puszta életét meg az esetleg megmaradt gyerekét.

Magyarország lakosságának túlnyomó többsége nem óhajtja a kilépést az EU-ból, tehát az azzal járó nemzetközi kötelezettségekből sem. A 2003-as népszavazáson a résztvevők 84%-a az EU-ra szavazott, a választók túlnyomó többsége azóta is olyan pártokra szavaz, amelyek nem az EU-n kívül képzelik el Magyarország jövőjét, vagy legalábbis ezt állítják magukról, és az ország lakosságának többsége EU-párti minden közvéleménykutatás szerint.

Magyarország állampolgárainak többsége is, a magyar nemzet többsége is ahhoz a világhoz óhajt tartozni, amely elismeri a menekültek jogát a menedékre. Az a kormány és az a párt tehát, amelyik ettől a - természetesen nemzetközi intézmények által ellenőrizendő - nemzetközi kötelezettségtől meg akar szabadulni, nem képviseli sem Magyarországot, sem a magyar nemzetet.

Azoknak, akik képviselni óhajtják az országot a putyinista kormánnyal szemben, az a minimális kötelezettségük, hogy szembemenjenek annak nyelvi diktatúrájával, és amilyen következetesen beszélnek a putyinisták migránsokról menekültek helyett, olyan következetesen beszéljen az ellenzékük menekültekről a migránsok helyett.

Ez a minimális kötelezettség. A maximumot kötelezettségként nem fogalmaznám meg, mert az a jövő zenéje, ha optimisták vagyunk a jövőnkkel kapcsolatban, jelen pillanatban kívül van a reális lehetőségek körén, arra nem csak a magyar kormány, de az EU tagállamainak kormányai és választópolgárai sem állnak készen.

De a publicista használja ki azt az előnyét, hogy egyetlen párt választási eredményéért sem felel, nyugodtan megfogalmazhatja, amit egy kampányoló párt talán nyugtalanul sem.

Nos. Amiképp a nem-menekült migránsok befogadásáról szóló döntést senki nem bitorolhatja el a tagállamoktól, azonképp a menekültekkel kapcsolatos döntéseket viszont éppenhogy el kell venni a tagállamoktól. A menedékre jogosultak nem lehetnek kiszolgáltatva egy ország hatóságainak, amelyek ellenőrzés nélkül, önkényesen dönthetnek a sorsukról. Magyarországon például annyival kisebb arányban ítélik jogosnak az utóbbi időkben a menedékkérelmeket, mint az EU-ban átlagosan, hogy teljesen nyilvánvaló: a jogosultak többségét elutasítják.

Niedermüller Péter, a DK EP-képviselője a pénteki Népszavában ír arról, milyen álnok képmutatás a putyinista kormány részéről, hogy hazugságokkal rágalmazza az Európai Határvédelmi és Parti Őrség, a Frontex reformjával kapcsolatos terveket, miközben suttyomban elfogadta azokat az Európai Tanácsban. A képviselő leszögezi, hogy a kormányzati hazugságokkal szemben a tény az, hogy “A menekültügyi kérelmek elbírálása a Frontex esetleges közreműködésétől függetlenül alapvető tagállami hatáskör, amit sem az Európai Bizottság, sem az Európai Parlament soha nem kívánt korlátozni. A Frontexnek nincs olyan jogköre, hogy beengedjen bárkit is az Európai Unióba.”

Az a baj, hogy ez tényleg így van. Mert éppen úgy kellene lennie, ahogy a putyinista kormány hazudja. Egységes módszerrel, egységes kritériumok alapján, egységes rendszerben, egységes nemzetközi szervezetnek kellene legalább az EU-n belül elbírálni a menedékkérelmeket. Olyan, minden tagországban jelenlévő nemzetközi hatóságnak, amelyet a helyi érdekek nem befolyásolnak. Így sokkal reálisabb, alaposabb és szakszerűbb döntések születhetnének, sokkal nagyobb eséllyel lehetne kiszűrni az álmenekülteket, a szélsőséges, terrorista szervezetekhez tartozó egyéneket is. A menedékjog nem egy-egy országhoz, hanem az EU egészéhez kötődne. A menedékkérőknek nem lenne rá okuk, hogy kérelmük elbírálása előtt eltűnjenek, mert másutt is ugyanazzal a szervezettel találkoznak, amelynek az egységes nyilvántartásában már biológiai azonosításra alkalmas adatokkal szerepelnek, és a menedékjog sem kötné őket ahhoz az országhoz, amelyben azt megkapták.

A Frontexnek pedig éppen az lenne a dolga, hogy igenis biztosítsák, hogy a menedékkérők eljussanak oda, ahol a kérelmüket elbírálják, ne zárjanak ki senkit a menedékkérés lehetőségéből. Viszont szállítsák haza azokat, akiknek a menedékkérelmét elutasították és sima bevándorlóként sem kaptak letelepedési engedélyt.

A probléma ma éppen az, hogy a menedékkérőknek az az igen jelentős része, talán a fele, vagy nagyobb része, akiket a lehetőségek szerinti méltányos és gondos eljárással sem ítélnek menedékre vagy oltalomra jogosultnak, könnyen el tudnak tűnni a tagállami hatóságok látóköréből, és itt ragadnak. Ezért is olyan könnyű a menekültproblémát migránsproblémává hamisítani, mert nem lehet a menekülteket jól elkülöníteni azoktól, akik illegális migránsként maradnak itt menedékkérelmük elutasítása után. Egységes szervezet és erős közös határvédelem sokkal jobb hatékonysággal tudná érvényesíteni az elutasító döntést.

Ha a menedékjog az EU egészére vonatkozna, nyilván nagyon különböző mértékben terhelné a menekültek befogadása az egyes országokat, és a terheket valamiképp ki kellene egyenlíteni a teherviselő képesség beszámításával. De ha a földrajzi elhelyezkedésnek a szerepe lecsökkenne az egységes menedékjog folytán, akkor nyilván még inkább, mint most, a nagyobb terheket bíró, gazdagabb országoknak jutna a terhek nagyrésze.

Várom a pillanatot, amikor megjelenik az első párt, amelynek lesz mersze ezzel a koncepcióval kiállni. Egy szavazójuk biztosan lesz. (Ha sokkal több egyelőre nem is.)

Hirdetés
Itthon Bábel Vilmos 2025. január. 07. 14:32

„Azt mondta, el kellene mennem Indiába” – Orbán ájurvédikus gyógyító ismerőse Keralába közvetít ki magyar betegeket

Orbán Viktor egy indiai származású, Magyarországon élő ájurvédikus gyógyító oldalán tűnt fel az indiai Kerala államban, akiről azt mondja, ismeri, de azt már nem árulja el, honnan. Orbán azt is mondta: nem egészségügyi kezelés miatt utazott ki. Nem messze onnan, ahol a miniszterelnök nyaral, van egy ájurvédikus klinika, ahova az indiai ismerőse Magyarországról közvetít betegeket kezelésre. Felhívtuk a klinikát, és beszéltünk valakivel, akit a gyógyító oda közvetített volna kezelésre.