Nem pályáztak az MTA-kutatóintézetek arra a 17 milliárd forintra, amit visszatart tőlük a Palkovics László vezette innovációs minisztérium. A helyzet pattanásig feszült, az elnökség titkolózik és tárgyal, közben fogy a pénz, a kutatók nem biztosak abban, hogy az áprilisi fizetésüket megkapják. A kérdés, ki adja fel előbb: Palkovics László vagy az MTA-elnök Lovász László.
Nem hódolt be a Magyar Tudományos Akadémia: Lovász László elnök nem továbbította a kutatóintézetek pályázatait az Innovációs és Technológiai Minisztérium által meghirdetett „Tématerületi Kiválósági Programra” – tudta meg a hvg.hu akadémiai forrásokból. A kutatóintézetek lényegében az ITM által meghirdetett 17 milliárdos pályázaton szerezhették volna vissza azt a pénzt, amit a minisztérium visszatart tőlük.
Tavaly kavart vihart az a módosítás, amely szerint az akadémiai kutatóintézeteket immár nem az MTA kasszájából finanszírozzák, hanem a fenntartásukhoz és működésükhöz szükséges pénz egy részét, 20 milliárd forintot az innovációs minisztériumtól kapják meg. Illetve csak kapnák, ugyanis a minisztérium eddig nem utalt, helyette meghirdette az előbb említett pályázatot, amelyre egyetemek és más intézmények is pályázhattak. Egyesek szerint az MTA jogi főosztályának van egy anyaga arról, hogy a pénzvisszatartás törvénysértő, amire hivatkozva akár be is lehetne perelni az államot, ám egy külsős jogász a hvg.hu-nak azt mondta, az érvelés nem áll meg,
az ITM az éves keretet akkor fizeti ki, amikor akarja.
Az MTA csak akkor lett volna hajlandó pályázni a pénzekre, ha Palkovics László miniszter írásban vállal garanciát arra, hogy a kutatóintézetek megkapják a nekik járó finanszírozást. Ilyen írásos ígérvény nem érkezett, így az írásos pályázatok a fiókban maradtak. Egy forrásunk szerint elektronikus formában az összes pályázatot beküldték – ez önmagában még nem érvényes -, ami szerinte egyfelől lehet erődemonstráció, másfelől hiba is: így ugyanis pontosan kiderül az ITM számára, melyik intézet milyen anyagi helyzetben van, milyen tartalékokkal rendelkezik.
Az elmúlt napokban az Akadémián - a miniszter egy, a tárgyalások során elejtett mondata miatt - elterjedt az a pletyka, hogy a pályázati határidőt az eredeti február 28-i határidőről kitolják március 6-ra, hogy „az MTA-nak legyen ideje észhez térni”, azonban ez hiú remény volt. A határidő lejárta előtt beszéltünk a pályázatot kiíró Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatallal, ahol közölték, nem változik a határidő. Ez hivatalosan így is maradt, bár egy forrásunk még mindig úgy tudja, a helyzet képlékeny. Így viszont – ha az ITM továbbra sem fizet – már csak arra bazírozhatnak, hogy a többi pályázó nem tudja a teljes keretet lehívni és később újra kiírják azt a maradék összegre.
Most viszont az akadémikusok sem tudják, hogy mi lesz, az MTA-tól pedig hiába kérdeztük a lehetséges forgatókönyveket, nem válaszoltak.
Türelemjáték
Bár Lovász László tárgyalási stratégiáját többen egy pókerjátékoséhoz hasonlították, az elnök nincs könnyű helyzetben, a frontvonalak ugyanis megmerevedtek. Az MTA elnökének csütörtök délután szétküldött – és hozzánk is eljutott - levele szerint a kormány kitart amellett, hogy a kutatóhálózatokat le kell választani az Akadémiáról, amelyek egy vagyonkezelő alapítvány fenntartásában működnének tovább. Az MTA tárgyalódelegációja ezt nem fogadta el, helyette olyan javaslatokat vázolt, amelyek garantálják a kutatóhálózat egyben maradását és a kutatás szabadságát. „Tárgyalásra alkalmasnak találta” viszont azt a felvetést, hogy a kutatóhálózat az Akadémián kívül működjön, de maradjon egységes, az irányításba pedig beleszólhasson az MTA.
Egy forrásunk szerint az Akadémia vezetése kezdetben 75-25 százalékban delegált volna tagokat az irányítótestületbe, a most keddi tárgyaláson már megelégedett volna a fele-fele aránnyal is. Ezt Palkovics lesöpörte, utána született meg a belső körökben keménynek és karakánnak tartott elnökségi döntés arról, a kutatóhálózatoknak az MTA-n belül kell működniük.
A hangulatnak mindenesetre nem tett jót, hogy a tárgyalás részletei megjelentek a csütörtöki Magyar Hírlapban, olyan tálalásban, hogy bár kifelé Lovász keménykedik, valójában egy jó hangulatú beszélgetés folyik az ITM-el, a vita már nem is a kutatóintézetek státuszáról szól. Forrásunk szerint ez a cikk motiválhatta Lovászt abban, hogy minden akadémikusnak, kutatónak elküldje a megnyugtatásukra szánt levelet.
A nyugtatás ellenére az Akadémia helyzete nem jó. A keddi elnökségi döntés előtt egy névtelenséget kérő akadémiai tag azt mondta,
sarkítva a kérdés úgy néz ki, hogy az Akadémia csökkentett méretben még fennmarad-e vagy totálisan konfrontálódik és akár bele is rokkan.
Valaki a CEU példáját felhozva arról beszélt,
semmit nem szabad komolyan venni, amit Palkovicsék mondanak, 5 perc múlva meghazudtolják magukat. Óriási a dezinformáció.
Belülről úgy látják, a miniszter tárgyalási pozíciója meggyengült – hiszen nem tudta a korábbi határidőket tartani -, így Lovász talán magabiztosabban léphet fel. Többen azt gondolják, az Akadémia kemény kiállása meglepetést okozott, egyikük örült annak, hogy az intézményen belül
igazi, nagy randa árulás még nem volt.
Vészesen fogy a pénz
Bár az ITM januárban azt közölte, „minden szükséges forrás és eszköz az MTA rendelkezésére áll ahhoz, hogy biztosítsa az akadémiai kutatóhálózat működését a folyamatban lévő átvilágítás lezárásig”, a rezsifizetéssel már most gondok vannak – ami nemcsak a villanyszámla, hanem a folyó kutatások miatt is baj - ahogy egyre kétségesebb a kutatók fizetése is. Januárra és februárra kaptak pénzt, reményeik szerint a márciusival sem lesz gond, ám a dologi költségek visszatartása rövidtávon is lehetetlen helyzetet teremthet.
Szilveszter előtt szólt csak a minisztérium, hogy utalja a decemberi fizetésünket. Addig nem is tudtuk, hogy a fizetésünk is ilyen szinten van veszélyben
– érzékeltette a helyzetet egy névtelenséget kérő kutató, az Akadémiai Dolgozók Fórumának egy tagja. Januárban és februárban a hónap közepén már tudták, hogy rendben lesz az utalás, de tisztában lettek vele, hogy ezzel is tudják őket fogni. Nyilatkozónk egyébként nem gondolta volna, hogy idáig fajul a helyzet, abban bízik, hogy az Akadémia ellenállása, a hazai és nemzetközi tiltakozások hatására meghátrál a kormány, tekintettel a közelgő EP-választásra is.
Az Akadémiai Dolgozók Fórumának több képviselője a héten egyeztetett Lovásszal, onnan abban a reményben távoztak, hogy az Akadémia nem mond le a kutatóintézetekről. Többekkel beszélgetve azonban az a benyomása támad az embernek, hogy tartós védelmet ez nem jelent: az optimista forgatókönyvek szerint az MTA-nak 6, a pesszimisták szerint 2-3 hónapra van elég tartaléka.
Olyan ez, mint a szocialista tervgazdaságban. Mindenki blöfföl, hazudik, zokog. Annyi pénz nincs, hogy ezt a helyzetet tartósan fenn lehessen tartani
- mondta egyik beszélgetőtársunk, míg a másik arra hívta fel a figyelmet, ha elfogy a pénz, a laborok bezárnak, az emberek felmondanak – mint ahogy hallottunk is erre példát.
Ha ez a kaotikus helyzet marad, a fizikus is az utcára vonulhat, ami azért elég szokatlan
- tette hozzá. Egy újabb, az akadémiát igen jól ismerő forrásunknak olyan érzése támad néha, "mintha nem teljesen normális emberekkel kéne beszélgetni". Szerinte a miniszternek ki kell hátrálnia abból, hogy nem ad működési támogatást a kutatóintézeteknek, ugyanis
aminek nincs pénze, az nem létezik,
az ott dolgozó kutató nem tud uniós pénzre pályázni, hiszen az intézetvezető nem tudja garantálni a kutatás befejezését.
Öltönyös urak Tihanyban nézelődnek
"Nincs pénz? Hát, akkor adjátok el az ingatlanjaitokat" - állítólag ezt, vagy egy ehhez nagyon hasonló mondatot vetett oda Palkovics az egyik tárgyaláson az akadémiai delegációnak. Többen is megerősítették: fekete autós, öltönyös urak jelentek meg az MTA pazar helyen fekvő tihanyi kutatóközpontjánál, felmérni a terepet.
"Megszálltam ott egyszer, fantasztikus hely, én is elfogadnám" - mondta egy akadémikus. Más arról mesélt, az épületet már az előző elnök alatt is kinézte valaki, mire Pálinkás József közölte, az nem eladó. Úgy tudjuk, az öltönyösök más helyen is feltűntek.
Az MTA ingatlanvagyonának sorsa kérdéses, ahogy egyébként a mérete is. Az MTA-é a székház, a kutatóintézetek épületei és több üdülő, illetve jópár olyan ingatlan is, amelyet régen az Akadémiára hagytak. Nehéz megbecsülni, mindez mennyit ér: névtelenséget kérő forrásaink 150 illetve 300 milliárd körülre saccolták az értékét, az MTA kommunikációs osztályától azonban ennél egy jóval szerényebb számot kaptunk:
az Akadémia tulajdonában 215 darab ingatlan van, a 2017. december 31-i állapot szerinti beszámolóban ezek bruttó értéke 55 milliárd forint.
Ez egy nagyon furcsán alacsony szám ahhoz képest, hogy a nagyságrenddel tisztában lévő beszélgetőtársunk szerint csak a két új épület (a Műegyetem területén lévő illetve a Haller utcai) plusz a Szegedi Kutatóközpont ér 50 millárdot, és akkor még nem számítottuk hozzá az igen értékes tihanyi kutatóközpontot, vagy a csillebérci bázist. Az MTA kommunikációs osztálya mindenesetre azt közölte, számviteli beszámolók alapján határozták meg az értéket.
Keringett egy olyan verzió is, hogy az Akadémia szétverésével a kormány valódi célja az ingatlanvagyon megszerzése, de ezt beszélgetőtársaink nem igazolták vissza. Aki látott ebben fantáziát, az is inkább azt mondta, ez "járulékos haszon" lehet, de nem a fő cél. A szimpla államosítást nem tudták elképzelni, "az olyan lenne, mint Rákosi idején", az viszont nem tartották kizártnak, hogy a kivéreztetett intézetek maguktól akarnak majd állami kutatóintézetté válni, vagy esetleg az Akadémia kényszerül arra, hogy kiárusítsa a családi ezüstöt.
