Nagy Blanka, Bayer Zsolt, MTVA-ban eltöltött éjszaka, elmaradt blokád, márciusra belengetett sztrájk. Ez a hvg.hu heti belpolitikai összefoglalója.
„Ő a mi kis Blankánk, a jövő politikusasszonya, ugye, aki ha gimnazista, akkor maximum 18 éves lehet, és már egy igazi, kretén, barom állat. És még csak 18 éves. (…) No, hát akkor, kedves Blanka! Az a helyzet, hogy te nem hős vagy, hanem egy szerencsétlen, nyomorult, ócska, kis proli. És hogyha így folytatod, akkor belőled nem hős lesz, hanem maradsz egy szerencsétlen, nyomorult, rohadt, kis proli.”
Ezzel indította a hetet Bayer Zsolt az Echo TV-n, a harmadik kétharmadában tobzódó Fidesz ötös számú párttagkönyvének tulajdonosa betámadott egy 18 éves gimnazistát, majd ugrott a komplett kormányhű sajtó, egy nap sem kellett a bayeri szavak után, indult a karaktergyilkosság, iskolai hiányzások, rossz tanulmányi eredmények. Amikről kiderült, hamis vádak, de az adatvédelmi biztos szerint nem tartozik a hatóságára, hogy nyilvánosságra kerültek ilyen érzékeny adatok Nagyról, aki később visszaszólt Bayer Zsoltnak.
Mi értelme van ennek az egésznek?
A rendszer odáig fajult, hogy ha valaki elégedetlenségből – vagy feltűnésből – nem tetszőt mond, rögvest és kontroll nélkül ugrik a nemzetstratégiai jelentőségűvé nyilvánított, kormányhű sajtó valamelyik része – a cél a hiteltelenítés, ellehetetlenítés.
Szél Bernadett és Hadházy Ákos a hetet a közmédiánál töltötték, 11 kérdésre vártak és kaptak választ. Vagyis válasz helyett csak kioktatást kaptak, ráadásul kiderült, hogy Pintér Sándor belügyminiszter szerint a rendőrség semmit sem tehet, ha egy parlamenti képviselőt nem engednek belépni az MTVA-ba, holott a törvény szerint ehhez joga van. Vagyis lenne.
Közben a közmédiában 4817-szer ment le kormánypropaganda, írtuk a héten.
Mi értelme van ennek az egésznek?
Ikonikus hely az MTVA a tüntetésekre, de sikert a 90 milliárd forintból működő gépezet ellen szinte lehetetlen elérni, csak a szimbolikus politizálás terepén lesz unásig ismert a két független országgyűlési képviselő szélmalomharca.
„Minekutána így minden előkészületet megtett, nem akarta halogatni szándéka megvalósítását; erre kiváltképpen az az elgondolás ösztönözte, hogy késedelme a világnak lenne kárára, hiszen ő a sérelmek orvoslását, a ferdeségek eligazítását, a jogtalanságok jóvátételét, a visszaélések megszüntetését s a tartozások kiegyenlítését tűzte ki feladatául. Anélkül tehát, hogy szándékát bárkivel is közölte volna, s anélkül, hogy valaki észrevette volna: egy reggel, napfölkelte előtt (július havának egyik legforróbb napján), magára szedte minden fegyverzetét, s felvevén toldott-foldott sisakját, felült Rocinantéra, pajzsát karjára fűzte, dárdáját megragadta, s a baromfiudvar hátulsó ajtaján kirobogott a mezőre; a legeslegteljesebb örömmel és megelégedéssel látta, hogy mily könnyűszerrel tudta nyélbe ütni nemes szándékát.”
(Idézet Cervantes Don Quijotéjéből, annak második fejezetéből, aminek az a címe, hogy „Az elmés Don Quijote első kirándulása hazulról”.)
A kormány a héten beintett a szakszerveteknek, nem tárgyalnak velük. Hiába küldött az Országos Sztrájkelőkészítő és Demonstrációs Bizottság nevében, a legnagyobb szakszervezetét vezető Kordás László elnök négypontos követeléslistát a kormánynak, nem ülnek le velük egyeztetni. Később a közszolgálati dolgozók bejelentették, március 14-én, közel két hónap múlva sztrájkolhatnak. Ha nem sikerül megállapodni követeléseikről a kormánnyal.
Ezek a mozzanatok vezették fel a szombati tüntetést, a terv az volt, hogy blokád alá veszik Budapestet, ám ez elmaradt. 100-100 ember vonult az Oktogon felé dél után nem sokkal, hogy onnan az Oktogonon várakozókkal közösen menjenek a Várkert Bazárhoz. Bő ezer ember vonult így, a rendezvény egyik szónoka, Molnár Áron 100 helyett legalább 1000 embert várt minden helyszínről.
A Várkert Bazárnál már lehetett néhány ezer ember, ám az este végére 50-en maradt, az V. kerületi rendőrkapitányság előtt fejeződött be a nap, ahová a Lánchidat elfoglaló egyik aktivistát vitték. (A vidéki helyszínek közül Miskolcon, Pécsen és Szegeden volt jelentősebb megmozdulás.)
Mi értelme van ennek az egésznek?
Az áprilisi választások után több tüntetésen is százezres tömeg volt az utcán, amikor pedig év végén a parlament átnyomta a túlóratörvényt, majd Áder János aláírta, több tízezer elégedetlen és dühös ember demonstrált a kormány ellen.
Áprilisban a tömeg nem kért a politikusokból, a színpadon többnyire civilek próbáltak lelket önteni a csalódottakba. Év végére a parlamenti pártok álltak a megmozdulások élére és víziót festettek fel. Szombaton azonban kevés kivételtől eltekintve sehol sem voltak a pártok, céltalan tömeg vonult a városban.
Az ellenzéki pártok legfeljebb azért jelentek meg, hogy felhívják a tüntetők figyelmét arra, elkezdődött az előválasztás, Budapest főpolgármesteri székéért Karácsony Gergely és Horváth Csaba már egymásnak feszült.
A szombat értelme az volt, hogy bebizonyosodott, a pártok és a politikusok még/már jobban értenek az elégedetlenség politikai akarattá formálásához, mint a civilek vagy a szakszervezetek.
Idézzük még Donáth Annát, a Momentum alelnökét, aki a szombati tüntetésen a fővárosban azt mondta:
Budapestről nem lehet megdönteni a kormányt.
*
Heti belpolitikai összefoglalónk címe egy kérdés, a szombati tüntetés utáni éjjel egy zárt Facebook-csoportban kommentelte oda ezt egy MSZP-hez közeli politikai tanácsadó.
„Mi értelme van ennek az egésznek?”
Választ nem várt, de érkezett. Egy hasonló pozícióban az elmúlt években több pártnál is dolgozó kollégája például azt írta:
„Nem van. Lesz.”
Hozzászólása mellé odatette a hírt, miszerint a ZRI Závecz Research Intézet január eleji közvélemény-kutatása szerint negyedmillió szavazót vesztett a Fidesz. Azonban az ellenzéki pártok nem erősödtek látványosan.
(Kiemelt kép: tüntető a fővárosi Blaha Lujza téren szombaton, fotó: Dercsényi Dávid / HVG)
