A holland EP-képviselő, Judith Sargentini akkor vált ismert politikussá Magyarországon, amikor a nevére vette azt a jelentést, ami a magyar jogállamiságot vizsgálja. Azóta sokszor megállítják, legtöbbször pozitívan. De van rossz élménye is. Sötétedés után pedig nem szívesen sétálna magyar utcán. A HVG Portréban Judith Sargentini.
A politikus májusban távozik az Európai Parlamentből, egy időre biztosan szakít a politikával is. „húsz éven át voltam választott képviselő különböző testületekben. Itt az idő a frissítésnek mind a párt, mind az én életem tekintetében. Persze később akár vissza is térhetek a politikához. Egyelőre azt érzem: elég volt.”
Az Orbánnal való vitájára úgy emlékszik vissza, meglepődött azon, amikor látta, a magyar miniszterelnök elkésett a vitáról. „Ez pedig kimagaslóan udvariatlan egy olyan helyen, ahova valakit meghívtak, és felszólalási lehetőséget adtak neki.”
Azóta a mindennapjai is megváltoztak kicsit, sokan megismerik, sokan írnak neki Magyarországról.
„Sokszor megállítanak, és a találkozások döntő többsége pozitív. Még úszószemüvegben voltam, amikor az amszterdami uszodában rám köszöntek. De egy kiállításon is odajött egy házaspár kedvesen. Csak egyszer fordult elő, hogy ellenségesek voltak. Egy brüsszeli közértben kezdtek pusmogni, a nevemet emlegetni és távolról fényképezni. Mondtam nekik, hogy igen, én vagyok az, isten hozta őket Brüsszelben. Erre leléptek.”
A HVG Portréjában Sargentini arról is beszélt, hogy:
Nem tervezem, hogy Budapestre jövök privát ügyben a közeljövőben. Politikusként vállalom a munkámból adódó helyzeteket, de magánszemélyként nem érezném biztonságban magam a magyar utcákon, főleg nem sötétedés után.
Sargentinitől megkérdeztük, sörös-e vagy füves. „Határozottan az előbbi.” Beszélt arról is, mit szól ahhoz, hogy arcképe magyar kormányzati plakátokon is szerepel.
A teljes beszélgetés a HVG karácsonyi duplaszámában található, csütörtöktől az újságárusoknál.
