Gruevszki-ügy, fegyverkereskedők kiadása, Oroszország békén hagyása a kiújult ukrán válság kapcsán – több oroszbarát lépésünk volt mostanában, amire jutott egy Amerika-ellenes is: a kormány nem egyezett meg a CEU-val. Ez már a végső szakítás a nyugati orientációval?
Hirtelen élesen kettévált a kérdés Jávor Benedek Párbeszéd-képviselő számára: a blogján közzétett írás szerint Orbán Viktor a hatalma vagy a hazája között kell döntsön. Hintapolitikája most nehéz döntés elé állítja, az ukrán válság ügyében állást kéne foglalnia egyértelműen. "Orbánnak döntenie kell: a haza sorsa, vagy a saját hatalmi érdekei fontosabbak számára". De mi is ez a hintapolitika, és milyen oroszpárti jelek történtek az utóbbi időkben?
Az Orbán-kormány már egy ideje megpróbálja különutas külpolitikai útját járni: keletre, délre nyit, az egyoldalú amerikai-nyugati orientáció helyett más irányokba is próbál elindulni. Ezeknek persze vannak vitatható lépései, mint az azeri baltás gyilkos, Ramil Safarov kiadatása, ami miatt a keresztény Örményországot magunkra haragítottuk, mivel a gyilkos kegyelmet kapott, és népi hős lett. Vagy a kínai közeledés közben sokkal elnézőbbek vagyunk pl. az országban zajló, egyre erősödő keresztényüldözéssel szemben (Orbán Viktor szerint „el kell fogadni, hogy különbözőek vagyunk”, különbözően irányítjuk országainkat, és akkor ebbe az erősödő keresztényüldözés is belefér).
Amerikával szemben nagy változásban bízott Magyarország Trump hatalomra kerülésével, a demokraták „szégyenpadjáról” átkerülünk majd a republikánusok „barátai” pozícióba. De Trump elnököt érezhetően egyáltalán nem érdekli Magyarország, nem jött össze Trumppal a régóta dédelgetett találkozó, ami miatt bukott is meg washingtoni magyar nagykövet.
Sőt, legutóbb már a CEU-ügy került a két ország kapcsolatának fókuszába: David Cornstein amerikai nagykövet a CEU-n tartott beszélgetésen többször is kifejezte, az egyetem fontos az USA-nak, meg kell oldani az ügyét, maradnia kell Budapesten. És tovább is ment: Amerika gesztusokat tett Magyarországnak, Szijjártó Péter találkozhatott az amerikai kollégájával, amilyen magas szintű találkozóra évek óta nem volt példa. Ha Magyarország nem viszonozza ezeket a gesztusokat, például a CEU ügyének megoldásával, például amerikai fegyverrendelésekkel, akkor elmúlik a bizalom és a barátság, mondta Cornstein elég egyértelműen.
Erre Magyarország gyors egymásutánban a következőket lépte meg:
– Az amerikaiak és oroszok által is kért két orosz fegyverkereskedőt az oroszoknak adta ki, amivel kiváltotta az amerikai külügy rosszallását. Az is elképzelhető, hogy egy újabb azeri baltás ügy lesz belőle: nem biztos, hogy Oroszországban bíróság elé állítják a Ljubisinéket – az amerikai külügy válaszában legalább is ez áll, és egyelőre a magyar külügy sem válaszolt arra a kérdésünkre, hogy kaptak-e, kértek-e biztosítékokat az orosz féltől, hogy a két gyanúsított bíróság elé kerül-e.
– Befogadtuk a menekültügyi eljárás normál jogi menetét teljesen figyelmen kívül hagyva Nikola Gruevszki volt macedón kormányfőt, sőt az egyre erősebb gyanú szerint magyar titkosszolgálati segítséggel tudott meglépni az igazságszolgáltatás elől Szkopjéból. Gruevszki a sorosozás atyja, és mindezt orosz segítséggel tette.
Gruevszkinél három nap alatt megbizonyosodtunk arról, hogy üldözik, életveszélyben van, miközben a tranzitzónában családok 6-11 hónapja várnak arra, hogy menedékkérelmüket elbírálják. Augusztus, a menekültügyi törvények megszigorítása óta négy ember kapott menekültstátuszt, köztük a köztörvényes ügyekért elítélt, orosz kapcsolatokkal és támogatással bíró Nikola Gruevszki.
– Az azovi-tengeri konfliktus kirobbanásakor a többi szomszédos országhoz vagy a NATO-hoz képest viszonylag későn adtunk ki nyilatkozatot, amelyben teljesen mellőztük az orosz állam felelősségét a többi országgal ellentétben: Észtországtól Kanadáig mindenki az oroszokat hibáztatja a konfliktus kitöréséért, elvégre az orosz hadihajó ütközött neki szándékosan az ukrán határőrhajónak, az orosz haderő foglalta el az ukrán hajókat, 23 ukrán matrózzal, és Oroszország készül hat évre elítélni őket.
Ezek mind oroszbarát lépéseknek minősülnek, és részben Amerika-ellenesnek. A december 1-jén lejáró CEU-határidő után az egyetem Bécsbe költözik, ami kifejezetten ellenséges lépés lesz Amerikával szemben. Nagy kérdés, bevállalja-e Orbán ezt az újabb húzást.
A CEU-ügyben az utóbbi időben elképesztő dolgok történtek kormányzati részről. A kormány bojkottálja a saját, CEU ellen hozott törvényét, így lehet összefoglalni a legutóbbi fejleményeket. Nem akar lépni, a törvény szerint ugyanis el kéne döntenie, hogy az egyetemnek van-e campusa Amerikában, és ott folytat-e képzést.
Ez alapján kéne megkötnie az államközi megállapodást New York állammal, és ez alapján folytathatná az oktatást Budapesten az egyetem. Erről szól a CEU-törvény, ami, a kormány szerint, egyenlő feltételeket teremtene a magyarországi egyetemek között. De épp a kormány nem akarja ezt megteremteni: nem vizsgálja, hogy a CEU-nak a Bard College-dzsal megkötött együttműködési szerződése, amely alapján New York állam többször is kijelentette, igen, a CEU oktat náluk, van campusa, megfelel-e a valóságnak – holott korábban Lázár János kijelentette, ezt a kormány vizsgálja.
De, ahogy Szél Bernadett számára ez egyértelművé vált az Emmitől kikért dokumentumok alapján, az utóbbi időszakban a magyar kormány semmit nem vizsgált. Sőt, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter elhíresült kormányinfós kijelentése szerint a kormánynak nem is kell semmit aláírni, ezt csak a CEU akarja, a felsőoktatási törvény így is lehetőséget ad a CEU-nak a működésre. Vagyis épp a CEU-törvény apropója, a kormányzati szándék válik hirtelen érdektelenné magának a kormánynak.
Jávor szerint az ország is válaszút (egy korábbi miniszterelnök kedvenc szavával élve: útelágazás) elé érkezett: "Orbánnal tart-e a keletre vezető hosszú, fájdalmas és történelmi károkat eredményező úton, vagy gyorsan eladja a miniszterelnököt az orosz bajnokságba, ha abban a ligában akar játszani, és visszatéríti Magyarországot az Európával közös útra".
