Egy elkötelezett keresztény közösség hírlevelében szerepelt volna egy olasz menekültsegítő nő története, de a magyar változatba inkább egy másik, politikailag semleges esetet választottak. Ennek ellenére úgy évlik, nagy a baj, ha ma keresztények körében nem lehet nyugodt szívvel leírni a menekült szót.
Egy olasz alapítású nemzetközi keresztény közösség, a Fokoláre havonta megjelenteti hírlevelét. Az Életige című kiadvány mindig egy bibliai témát jár körbe, olykor az alapító Chiara Lubich gondolataival együtt, fejtegeti a Szemlélek blog bejegyzése. Legutoljára a váratlan vendég befogadása volt a téma, "mindennap más 'ruhában' mutatkozik: a mindennapos szenvedésekben, a meggyőződésünkhöz való hűség nehézségeiben, életünk fontos döntéseinek kihívásaiban, de mindenekelőtt az emberekben, akikkel a nap folyamán találkozunk". Az olasz kiadványt számos nyelvre, így magyarra is lefordítják a közösséghez tartozók.
Az olasz hírlevél egy olasz történetet is hoz példaként: egy nő felajánlotta a kávézóját a menekülteknek egy forró nyári napon. Először csak ételt vitt nekik és a síró gyerekeknek, majd ez megismétlődött. Lassan aztán elmaradtak a korábbi vendégek, a hely átalakult: javarészt muszlim menekültek járnak oda, el is nevezték a helyet Afrika anyunak. A helyiségeket átalakították az igényeknek megfelelően: valahol a gyerekek rajzolnak, játszanak, máshol az anyák pihenhetnek, pelenkázhatnak, máskor pedig az egyik helyiségben a gyerekek tanítása zajlott. A kieső bevételeket más szervezetek adományai pótolják.
Ezt a történetet nem merte a magyar szerkesztői közösség berakni a magyar változatba, helyette egy családi vita utáni költözést választottak, amikor egy távoli rokont kell ideiglenesen befogadni a gyerekeivel.
A történet átformálására a Fokoláre-közösségeknek lehetőségük van. Reskovits Ágnes azt mondja, azért döntöttek a sztori megváltoztatása mellett, "mert az a szomorú tapasztalatunk, hogy amikor a migráció témája előkerül, már maga a "menekült" szó is negatív reakciót vált ki sok magyar keresztényből. Szerettük volna elkerülni ezt a hatást, ezért kerestünk egy olyan megoldást, ahol az üzenet nem változik
Gégény István, a SZEMlélek főszerkesztője szerint "ez a történetcserélés túlmutat önmagán, s egy elszomorító jelenségre hívja fel a figyelmet.
Ha ma Magyarországon nem lehet elkötelezett keresztények körében nyugodt szívvel leírni azt a szót, hogy 'menekült', akkor nagy a baj."
