A diáktüntetések idején úgy tűnt, a reformlendület átragadhat a kormányra, és e szellemben készül el az új Nemzeti alaptanterv. A kultúrharc közepén vitára bocsátandó anyagnak azonban nem feltétlenül a korszerű tudás megszerzése áll majd a középpontjában.
Milyen esélyei lehetnek a jelenleg dúló kulturkampf közepén egy gyermekközpontú, a tudás megszerzése érdekében radikális változásokat hozó új Nemzeti alaptantervnek (NAT)? Az, ahogyan az oktatási tárca hónapok óta jegeli az elkészült szakértői anyagokat, arra utal, hogy nem sok. A lepel a nemzeti tanévnyitó napján, azaz augusztus 31-én lehullhat a tervekről: úgy tudjuk, Kásler Miklós miniszter maga fogja meghirdetni az egyelőre titkolt új NAT társadalmi vitáját. Addig azonban semmi sem szivároghat ki – így szól a miniszteri ukáz, és az összezárás olyan sikeres, hogy még a NAT-ügyekben korábban igen jól értesülteknek számító szakemberek sem tudnak semmiről. A nagy hallgatásnak pedig rossz üzenete van; a HVG által megkérdezettek baljós előérzetükről számoltak be.
Pedig voltak biztató jelek. Egészen a közelmúltig úgy tűnt, a korábban néhány ügyben még Orbán Viktort is meghátrálásra késztető diáktüntetések kiújulása nyomán, hogy az erkölcsi nevelést a középpontba helyező Hoffman Rózsa távozásával a minisztériumot is eléri a reformlendület. Erre utalt a szekértáborokon kívül állónak számító szakember, Csépe Valéria akadémikus miniszteri biztosi kinevezése, aki nagy elánnal vetette magát a munkába. Jövőbe mutató, érdemi változást ígért, érzékelve azt, hogy a magyar közoktatás iskolái – tisztelet a kivételnek – leragadtak a múlt században.
Bár a NAT-tal kapcsolatos kormányzati elvárások, miszerint „legyen kellően nemzeti, munkaalapú és családközpontú”, már előrevetítettek valamit abból, mennyire kaphat szabad kezet, Csépe a parlament szakbizottságában történt tavaly decemberi meghallgatásán is arról beszélt, hogy olyan új szemléletű alapterv készül, amelynek középpontjában a tanulás és a tanuló áll. Nem a diákokat szabják a ruhához, hanem fordítva, és a NAT tartalmát az határozza majd meg, mi az a tudás, amire a XXI. században szükség van. Csépe elrettentő példaként hozta fel, hogy vannak olyan iskolák, ahol heti 40 óra a tanítás. „Ha csak ennek a felében új ismereteket kapnak, nincs az az emlékezőrendszer, ami ezt bírja” – fogalmazott a bizottsági ülésen. A lexikális tudásanyag megrostálására utaló mondatok után valóságos hideg zuhanyként hatott, hogy a júliusban hivatalba lépett új oktatási államtitkár, Bódis József a kormánypárti Magyar Időkben már arról beszélt, hamis képzet, hogy túlterheltek lennének a diákok. Szerinte a tananyagot „elsősorban nem csökkenteni, hanem súlyozni, rugalmasan alkalmazhatóvá kell tenni”.
Részletek az e heti HVG-ben.
