Beremend egy tündéri, alig kétezernégyszáz lelkes falucska a horvát határnál. A község gondozott házai közül egyből szemet szúr a főúton egy elhanyagolt porta: a 25 millió vidékfejlesztési támogatásból felújított, négy éve elkészült közösségi házban egyetlen rendezvényt sem tartottak még. És már nem is fognak: hamarosan virágbolt nyílik benne. Magyarország esete az uniós forrásokkal, sokadik fejezet.
– Nem értem, most ön átment nyomozóba? (feszélyezett nevetgéléssel fordul a háttérben valakihez) Na jó, nekem erre nincs időm!
– Akkor nem válaszol a kérdéseimre?
– Nem akarok válaszolni. (megint elfordul a telefontól, női hangot imitálva mondja valakinek: „válaszoljon erre, válaszoljon arra). Gyűjtsön információt, ha akar!
– És a felvett összesen 34 millió forintnyi támogatásból mennyit költött az épület felújítására?
– Júúúúúj! Mi köze van hozzá? De komolyan?!
– Próbálom kideríteni, mi lett 34 millió forintnyi uniós támogatás sorsa…
– Oké, én viszont nem akarok válaszolni a kérdéseire. Viszonthallásra.
A fenti gyümölcsöző párbeszédet a Beremendre bejegyzett Fiatalos Lendület Egyesület vezetőjével, Gyuris Ferenccel folytattuk szerdán. Az egyesület elnökét azután kerestük meg, hogy a Baranya megyei településen járva feltűnt egy, a falucska gondozott portáitól nagyban elütő, rozzant kerítésű, elhanyagolt előkertű épület. A térdig érő gaz és parlagfű egy láthatóan felújított házat vett körbe, amelynek ablakában az ismert formátumú tábla hirdette, hogy az ingatlan a Darányi Ignác-terv keretében, 24,99 millió forintnyi hazai és uniós támogatásból újult meg 2014 decemberére, illetve – ami az adott körülmények közt a legfurcsábbnak tűnt –, hogy a rendeltetése: többfunkciós közösségi ház.
Bár a projekttábla mellé az ablakba egy A4-es papírra nyomtatott nyitvatartási tájékoztatót is kitettek valamikor, a megadott időpontokban az épület többszöri ottjártunkkor sem volt nyitva. Mint kiderült, nemcsak akkor: a szomszéd házaknál, a közeli boltokban és az utcán megkérdezett beremendiek mind jelentőségteljes pillantások kíséretében legyintettek, mikor azt kérdeztük, mikor szokott nyitva lenni a közösségi ház, és milyen programokat tartanak ott.
– Közösségi ház? Haha! – somolygott egy unokájával bicikliző asszony. Üresen áll ez, mióta felújították. Gondolhatja, mire ment ki a dolog – mutatott elhaladtában a projekttáblára.
– Hát én még sosem láttam nyitva, pedig itt lakom a szomszédban – mondta érdeklődésünkre egy két házzal arrébb lakó nő is, de hogy ki a tulajdonos, és hogy miért nem működik közösségi házként, ha egyszer felújították, azt ő sem tudta megmondani. De annyit még hozzátett:
De annyit még hozzátett: a fia az építőiparban dolgozik, úgyhogy „képben van”, és szerinte a házon elvégzett munkák nem érnek többet tíz, legfeljebb tizenöt millió forintnál (amibe – mint láttuk, az udvar már nem is fért bele).
Nem jutottunk ennél többre a szemközti pékségben sem: a ház sosem működött, a tulajt sosem látják, a táblából pedig a vak is láthatja, hogy mire vették fel a támogatást, ez alapján rakjuk össze a sztorit magunk. A bolt előtt fagyizó család tagjai viszont már valamivel beszédesebbek voltak:
Viccel? Sosem volt ott semmilyen program, nem szerveztek ezek semmit. Látja, napkollektor is van, felnyalták az összes uniós pénzt, amit lehetett, azt’ csá. Egy fiatalember, egy közmunkás járt oda néhány éve egy ideig, de gondolom, csak az ellenőrzés miatt, mert ugyanúgy üresen állt az épület. Bútorok sem voltak, semmi, még számítógép sem.
Sokat sejtető pillantások kíséretében még annyit tettek hozzá: tudomásuk szerint hamarosan virágüzlet nyílik az épületben.
A család információja – mint kiderült – helyes volt: amikor pár héttel később ismét arra jártunk, a ház előtti gaz le volt nyírva, az udvart pedig egy férfi ásta épp a térkövezéshez, állítása szerint az új bérlő megbízásából. Amikor újra helyieket kérdezgettünk az épületről, ötből négy ember már úgy tudta, hogy nemsokára kinyit a virágbolt. A legtöbben már azt is tudták, hogy ki lesz a bérlő, és Orsokics Istvánhoz irányítottak bennünket. Ő történetesen Beremend polgármestere volt 2014-ig, tehát a projekt megvalósítása idején, nem mellesleg pedig a helyi vidékfejlesztési forrásokat szétosztó Leader egyesület elnöke. A virágost a pletykák szerint a felesége, Anikó működtetné, aki nemrég végzett el egy virágkötő tanfolyamot, „mert szereti a virágokat és szeretné ezt csinálni”.
Ház van, de hol a közösség?
Ilyen előzmények után eredtünk a projekttáblán feltüntetett Fiatalos Lendület Egyesület nyomába. Ami nem volt könnyű: honlapja ugyanis nincs. Van ugyan egy Facebook-profilja (az egyesületet – természetesen 5*-ra – értékelő összes, vagyis öt ember egyike maga az elnök, Gyuris Ferenc, a többi négy ember pedig a cég- vagy munkatársa valamilyen formában), de azon egy kivétellel 2015-ös az összes bejegyzés, érdemi tevékenységnek nyoma sincs, telefonos elérhetőség sincs megadva, ahogyan az egyesületi adatbázisban sem. Egy civil szervezeteket gyűjtő oldalon feltüntettek ugyan egy kapcsolattartót – aki mellesleg az egyesület elnökének felesége – telefonszámmal, ám a szám nem működik.
Egyéb botrányos támogatástörténeteken edződve azon már meg sem lepődtünk, hogy a beremendi ház címére bejegyzett szervezet a támogatási döntést megelőző hetekben alakult. Azon viszont igen, hogy az uniós támogatáskereső szerint nemcsak a projekttáblán szereplő közel 25 millió forintot vehették fel, hanem további kilencet is, összesen több mint 34 milliót.
Hogy a különbözet annak a Renault kisbusznak a beszerzéséből ered-e, amellyel a Facebook-profilján is elbüszkélkedett az egyesület, vagy a házra szerelt napkollektorokra igényeltek és kaptak még további támogatást, azt sajnos nem tudtuk meg. A 2014 előtti uniós támogatások ugyanis csak egy meglehetősen primitív adatbázisban kereshetők (csak az derül ki, hogy melyik évben, melyik programból, mennyi támogatást vettek fel, de hogy pontosan mire, az nem), az egyesület elnöke pedig – mint a fenti párbeszédből is kiderült, nem volt hajlandó válaszolni a kérdéseinkre.
Gyuris Ferenc elérhetőségére végül egyébként a közbeszerzési hatóság egy idei hirdetményében bukkantunk rá (erről később), egy másikból azonban a projekt, illetve a beremendi építkezés részleteire is fény derült.
A vállalkozási szerződést eszerint könyvtárral bővített többfunkciós közösségi ház kialakítására kötötték: a kivitelező cég 19,59 millió forintért vállalta, hogy a meglévő parasztház átalakításával és bővítésével a támogatást nyert funkcióra alkalmassá teszi a Kossuth utcán álló épületet.
A szerződésbe az is bekerült, hogy az ingatlan udvarán 3 darab parkolóhelyet kell kialakítani – ez egyértelműen nem történt meg, noha a kivitelezési időszak lassan 4 éve lejárt. A helyiségjegyzék szerint a kész közösségi háznak egy 16 négyzetméteres „információs pontnak”, egy 22 négyzetméteres könyvtárnak/internet szobának, 3 mosdónak (mozgáskorlátozottnak is) és egy 40 négyzetméteres közösségi-/kiállítótérnek kellett (volna) helyet adjon.
Ez a műszaki leírás többé-kevésbé megfelel egyébként mindannak, amit az első hasonló pályázatokat még 2009-ben kiíró akkori vidékfejlesztési tárca adott ki útmutatóul arról, hogy milyen feltételeknek kell az azóta csak IKSZT-ként emlegetett Integrált Közösségi és Szolgáltató Tereknek, magyarul: közösségi házaknak megfelelniük (lásd a mellékelt ábrát).
Ha a falak fizikailag el is készültek, az ábrán is látható feladatok/tevékenységek közül a Fiatalos Lendület eddig egyetlen egyet sem végzett el, szeptembertől pedig a támogatási céltól viszonylag távol álló tevékenységet űző vállalkozásnak készül átadni az épületet.
Kérdezzék a KSH-t!
Bár az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) érintett, vidéki alapszolgáltatások fejlesztésére kiírt pályázata elvileg nem zárja ki, hogy az IKSZT-k vállalkozói tereket alakítsanak ki, vagyis bérbe adják a területük egy részét, hogy így tegyenek szert bevételre a fenntartásukhoz, itt nem ez a helyzet, hiszen az eredeti funkciónak nyoma sincs, a támogatottól eltérő tevékenység folytatása a házban pedig a támogatási szerződés súlyos megszegésének minősülhet.
A kutakodás során felgyűlt számtalan kérdésünkre azonban hiába vártunk választ Gyuris Ferenctől: a fiatal – 29 éves – kora ellenére egy kisebb építőipari cégbirodalmat birtokló, lakóhelyén, Villányban önkormányzat képviselőként is ténykedő egyesületi elnök mondjuk úgy, furcsa magyarázatokkal ütötte el kérdéseinket. Mármint abban a nagyjából két percben, mielőtt a cikk elején olvasható módon végleg besokallt a kérdezősködéstől. A vele folytatott telefonbeszélgetés néhány részletét érdemes inkább szó szerint idézni:
hvg.hu: Mi benne a logika, hogy a házat felújították, de a funkciót, amire a támogatást kapták, nem tartották meg, és nem működik közösségi házként az épület?
Gy. F.: De működött ez ifjúsági házként, csak volt ott egy …, hogy egyszer fűnyírás közben kitört az egyik ablak és nem tudtuk még felújítani. Nem biztos, hogy ezt így kéne működtetni, amíg ezt nem tudjuk megcsinálni. (Ottjártunkkor egyébként csak ép nyílászárókat láttunk, kitört ablakot nem – a szerk.)
hvg.hu: De a támogatásos tábla szerint 2014 óta kész a ház, azóta áll üresen a kitört ablak miatt?
Gy. F.: Nem értem, mit akar tulajdonképpen?
hvg.hu: Ahogy említettem a hvg.hu újságírója vagyok, és szeretném megtudni, mi az oka, hogy noha közösségi tér kialakítására vették fel a támogatást, évek óta üresen áll az épület.
Gy. F.: De honnan tudja, hogy nem működik?
hvg.hu: Mert megkérdeztem a helyieket, a polgármesteri hivatalt, a szomszédokat, összességében legalább 20 embert Beremenden és mind azt mondták, hogy sosem voltak ott közösségi programok, egyszer-kétszer láttak ott fiatalokat – pl szilveszterkor bulizni, meg párszor volt bent egy fiatalember, de még bútorok sem voltak bent, meg számítógép sem.
Gy. F.: Ez nem igaz, volt bent számítógép, de ezekre a kérdésekre inkább nem szeretnék válaszolni, jó?
A folytatásban Gyuris Ferenc azzal érvelt, hogy szerinte rosszakarói vannak a faluban, akik így próbálják ellehetetleníteni a közösségi ház működését, azonban újbóli kérdésekre sem árulta el, milyen tevékenységet folytattak eddig ott. Végül azzal állt elő, hogy nézzük meg a KSH – nem tévedés, a Központi Statisztikai Hivatal – honlapját, ott megnézhetjük, hogy milyen programokat szerveztek és azokon hányan vettek részt. Az új bérlővel, a virágbolttal kapcsolatos kérdéseinket már nem tehettük fel, miután félig röhögve, félig fenyegetőzve bontotta a vonalat.
A virágüzlettel kapcsolatban a bérlő sem volt készségesebb: Orsokics István sem a bérleti konstrukcióra, sem a még polgármestersége idején – és gyaníthatóan nem a tudta nélkül – indult-zárult közösségiház-építésre vonatkozó kérdéseinkre nem válaszolt.
„Nem értem, mit kell ezt forszírozni. Magánszemélyként nem vagyok köteles beszámolni maguknak, senkinek semmi köze hozzá”
– mondta dühösen, majd lecsapta a telefont.
Megkerestük Beremend jelenlegi polgármesterét is, hogy mit tud az ügyről, illetve hogy a település miért nem próbálta rávenni a falu életében is fontos funkciók működtetésére az épület tulajdonosát. Theisz Ferenc a hvg.hu kérdéseire azt mondta: az önkormányzat pár éve dolgoztatott néhányszor az épülettulajdonos-egyesületvezető építőipari cégével, de azóta semmilyen kapcsolatuk nincs a vállalkozóval, a közösségi ház ügyét pedig a maga módján vette kézbe a település: saját, önkormányzati tulajdonú rendezvényközpont építésébe kezdtek.
Kutakodásunkkor az új típusú uniós pályázati keresőt böngészve közben mellékesen kiderült, hogy a Villány környéki települések nem utoljára hallottak a Fiatalos Lendület Egyesületről: a szervezet márciusban kétszáz (!) millió forintot nyert el egy „Esély a Nőknek” nevet viselő foglalkoztatási pályázatra. Az önrész nélküli, vissza nem térítendő támogatásból megvalósuló projekt a leadott összefoglalója szerint – hogy is fogalmazzunk – genderérzékeny témákat érint: „a nemek közötti egyenlőség minden területen, többek között a foglalkoztatáshoz való hozzáférés és a munkahelyi előmenetel terén, a munka és a magánélet összeegyeztetése és az azonos munkáért azonos bér elvének előmozdítása”.
