Kenyeret és cirkuszt kell adni a népnek, tartotta a római elit. Orbán Viktor köre ezt úgy fordítja le: kenyeret kaphat a magyar értelmiségi a neki tetsző cirkuszért. Aki a jó oldalon a megfelelő üzenetet mondja, az hozzá megélhetést is kap. Ez a hvg.hu heti belpolitikai kitekintője.
A hét legfontosabb híre minden politikával foglalkozó ember számára a Hír Tv „felszabadítása” volt. Nincs ennél jobb kifejezés, hiszen a magyar történelmi emlékezetben ez már bejáratott szó egy olyan eseményre, amelyet politikai hovatartozás szerint értékel mindenki. Van, aki dicsőítő dalra fakad a bevonuló felszabadítók láttán, más pedig az erőszakos tisztogatást, és a bevonulást követő megszállást látja csak bennük.
A magyar sajtó az elmúlt napokban alaposan kibeszélte a Hír Tv felszabadításának megannyi részletét, de viszonylag kevés szó esett az anyagiakról. A pénzről beszélni ugyanis tabunak számít. Márpedig a kormányoldal jelenlegi térfoglalása a médiában ezen a ponton érintkezik a kultúrában és tudományban kirobbant jobboldali tisztogatással.
A saját holdudvar jutalmazásáról és pórázon vezetéséről, valamint a kormánnyal kritikus véleményformálók ellehetetlenítéséről is szól a jelenlegi térfoglalás.
Konok Péter őszinte volt, és ez sokakban ellenérzést is szült. Leírta ugyanis, hogy az utóbbi években családja legfontosabb jövedelme a Szabadfogás című műsorért kapott honorárium volt. Ennek összege saját bevallása szerint megegyezett a diplomás minimálbérrel.
Miután a pénzről nem beszélünk, sokakat sokkolt, hogy „havi négy óra munkáért” ennyi lóvét lehet keresni. Sajnos épp ez a hozzáállás teszi lehetetlenné, hogy a magyar médiában is életképesek legyenek a fizetős modellek. A Dévényi István vezette műsort minden ismétlésével és internetre feltöltött változatával együtt 250 ezren nézték hetente (valószínűtlen, hogy bárki többször is végigülte volna az adásokat). A műsorvezetőt a számításból kivonva minden vendég „hozott” kb 40 ezer nézőt hetente, és ezért kapott havi elszámolásban fejenként uszkve 25 fillért. Sok? Itt nem 42 perc felvételt kell megfizetni, hanem a heti felkészülést, és végeredményben azt a nevet, amelyet minden szereplőnek meg kellett korábban szereznie pályája során.
Hogy egyes műsorokban való szereplésért honorárium jár, az Magyarországon is a piac illúzióját kelti. De azért a szabad verseny logikáját ne keressük benne.
A magyar médiában talán a gazdasági válság jelentkezésével, bő tíz éve kezdtek jelentősen szűkülni a lehetőségek, és ennek a folyamatnak az egyik végpontja a Simicska-sajtó bekebelezése (egy részének beszántása, a másik részének átvétele). Egy évtizede számos napilap hétvégi mellékletében volt még vers, amiért fizetett is a kiadó. Pénzhez jutottak a felületeken írók és "közírók", költők és képzőművészek határon innen és túl. A Népszabadság vagy a Magyar Nemzet nemcsak újság volt, de egy értelmiségi kör találkozó és pénzkereseti helye. Ezek a lapok még működésük során nagy részét elvesztették ezen képességüknek.
Az internet nem tudta átvenni helyüket, mert a honlapok nem igen termeltek pénzt. Így aztán televíziók látták még el valamennyire ezt a feladatot idáig. És most újra szűkültek a lehetőségek. A szerdai nap következményeként Konok Péter pénzt gyűjt, hogy családját fenn tudja tartani, miközben megduplázódott a felület a jobboldali trollok és sajtóklubosok előtt, hogy még több helyen, ezáltal még több mellékes keresetért dicsérjék teherbe a kormányt. Ahogy Karinthy Frigyes írja kitalált karakteréről, Háth-Bizony Jánosról:
Ő nyíltan, egyenesen a szemébe mondja a méltóságos úrnak, hogy de bizony, méltóságos uram, az már derék dolog, amit csináltok, méltóságos uram, megmondom a szemedbe.
Legfeljebb aki elrontja, mit is kell mondani, az pár hónapig nem kap meghívást, és ezt valamennyire a pénztárcáján is megérzi. Jó eszköz ez, hogy mindenkit pórázon tartsanak. Minden fideszes megmondó észreveheti, mikor feszül a nyakán a bőr, és merre van még mozgástér. Konoknak az egyetlen bevétele volt a Hír Tv, viszont Bayer Zsoltnak vagy Bencsik Andrásnak a fizetésüket toldja meg havonta még egy-két diplomás minimálbérrel az Echo Tv – egyéb államilag támogatott projektjeikről ne is beszéljünk, de ők sztárok. De a különböző műsorokban estefelé a libsiket alázó, nagyrészt ismeretlen sajtómunkások is szép mellékest összegyűjtenek. Az ő véleményük így szó szerint kifizetődő.
Hasonló a helyzet a Magyar Idők által biztosított felülettel, amelyen külső véleményeket is lehoznak. A Háth-Bizony Jánosok ott úgy írhatják meg, hogy Európa utolsó reménye Orbán Viktor, hogy nemcsak a kinyomtatott példánnyal vághatnak fel a szomszédok előtt, de még egy kisebb borítékot is kapnak melléje a hatalom hálapénzeként.
Amikor a Hír Tv-t elfoglalja a Fidesz, valamint feltámasztja a Magyar Nemzetet, közben bezáratja a Heti Választ, akkor az adott felületeken megjelenő véleményformálókat is megszűri. Kinek volt havi rendszerességgel sorozata a Heti Válaszban? Egy bizonyos Prőhle Gergelynek. Épp az ő kirúgását lengette be a héten a Demokrata, miután a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója a jobboldalon dúló kultúrháborúban liberális elhajlójává vált. (Prőhle egyelőre nem tud a saját menesztéséről, amiről eszünkbe is jut a régi vicc. Kvízkérdés: igaz, hogy Majakovszkij öngyilkos lett, és ha igen, mik voltak utolsó szavai? Válasz: igaz, az utolsó szavai pedig: ne lőjetek, elvtársak!)
Az Orbán Viktor által ígért nagy változások egy része a kultúrát és a tudományt célozzák. A média elfoglalása ehhez is elengedhetetlen. A saját véleményvezéreik jutalmazásán túl kivehetik a pénzt a kritikus gondolkodók zsebéből, és ehhez már messze nem kell ellenzékinek lenni, ahogy azt Pálinkás József, Borókai Gábor vagy Prőhle Gergely megtanulhatta. És van még egy hozadéka a térhódításnak: a számtalan magazinműsor feletti uralom, amelyekben a szerkesztő határozhatja meg felső sugalmazásra, kinek lehet képernyőidőt biztosítani. A Magyar Idők hasábjain olvashatjuk, mennyire kényes lett az ízlés. Nemcsak Veiszer Alinda került le tehát a képernyőről, de nagyrészt Alföldi Róbert és Parti Nagy Lajos is.
Jeszenszky Géza vagy Nick Thorpe az elmúlt hónapokban lehetőséget kapott, hogy a Heti Válaszon keresztül megpróbálja leválasztani a maradék „polgárit” a Fideszről. Többé erre nem kapnak felületet, csak ott, ahol a kormány számára a gonosz balliberálisok vannak. Kell erre bizonyíték? Már a csőben volt a Válasz digitális standjára készült Török Gábor-interjú, amikor a hatalom samesze kihúzta a dugót. Milyen lehetőség maradt a politológus számára? Kitenni saját felületére a szöveget. Ez egy elkészült interjúval megy is, de aligha fog a jövőben magával beszélgetni...
A G-nap azt a furcsa helyzetet hozta, hogy a kétosztatú nyilvánosságba belépett egy harmadik hang, amely magát a jobboldalon meghatározva fogalmazott meg kritikát a kormánnyal szemben. Ők azt a látszatot keltették, hogy vannak a konzervatív nyilvánosságban nem Orbán-hívő művészek, kutatók, gondolkodók. Ezt minden áron orvosolni kellett. Ez megtörtént.
A héten egyébként Orbán befejezte a visszaszámolást a vakációjáig, és elment nyaralni. Tusványoson azt ígérte, ennél is durvább lépések következnek, ha kipihente magát.
