Olyan polgári rezsimben élünk, amelyben léteznek a formális demokratikus intézmények, és ezeket tekintik a hatalomra jutás elsődleges eszközeinek, de amelyben a hatalmon lévőket jelentős előnyhöz juttatja az állami intézményekkel való visszaélés (…), és a játéktér súlyos mértékben a hatalmon lévők javára lejt. A verseny így valódi, de nem tiszta

– Filippov így összegzi 24.hu-n megjelent írásában Magyarországot, és ehhez nem a saját szavait használja fel, hanem Levitsky és Way definícióját. Már ezzel is jelzi, hogy amit Orbán Viktor épít az országban, az egy nemzetközi trendbe illik. A kilencvenes években láthattuk a demokrácia térnyerésének csúcspontját, azóta a hibrid rezsimek ellenforradalma zajlik. A tartós hatalomra törő politikusok megtalálták a demokrácia díszleteit és rítusait, mint a legolcsóbb és leghatékonyabb módszert uralmuk fenntartására. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok rövid ideig tartó egyeduralmát követően gazdaságilag és politikailag is magára talált több felemelkedő hatalom, amely épp úgy támogatja az ő érdekeit jobban szolgáló hibrid rendszereket, ahogy a nyugati szövetségi rendszer a liberális demokráciákat.

Filippovnál nincs szükség bővebben kifejtett magyar példákra, hogy a hazai rendszert párhuzamba állítsa afrikai, dél-amerikai és ázsiai országok fejlődésével. Mellékmondatban intézi el, mi minden "sajátosan magyar megoldást" vezettek be évtizedekkel ezelőtt a világ számtalan pontján. A magyar nyelv elismerően "trükkös csalónak" nevezi a sima gazembereket, és épp így próbálja Orbán rendszerének egyediségével szebbé tenni a hazai közállapotokat. Filippov ezzel számol le. 

Egy figyelmeztetése is van számunkra az Orbán-kormány kapcsán:

"A rezsim mindeddig kellő biztonságban érezhette magát ahhoz, hogy még csak ki se játssza az összes kártyáját. Hogy milyen további adminisztratív lehetőségek állnak rendelkezésére arra az esetre, ha egyszer valóban fenyegetve érezné magát, abból csak ízelítőt adott az Állami Számvevőszék akciója a kampány kellős közepén a Jobbik és más ellenzéki pártok ellen."

És ha már megfoszt minket Filippov attól az illúziótól, hogy Orbán valami egyedit talált fel, épp ebből fakadóan tud vigaszt is nyújtani. A történelmi előképek ugyanis azt mutatják, hogy a demokráciát saját hatalmuk megőrzésére felhasználó és kiüresítő rendszerek végül mind belebuktak abba, hogy időnként kénytelenek megmérettetni magukat. Igen, Orbán rendszere békésen leváltható a politológus szerint. Csak nagyon ügyesnek kell lenni hozzá.

Itt olvashatják a teljes gondolatmenetet.