Nyugat-Európa egyetlen migránspokol – ezt hallhattuk minden nap, az összes létező kormányzati csatornán keresztül a kampányban. Április 8-a után sokan azt gondolták, az egyértelmű hazugság azért működhetett, mert a választók megtéveszthetőek, egyszerűbben fogalmazva: buták. Ám egy amerikai kutatás azt állítja, hogy ez teljes félreértés. Szerintük egy szavazói csoport képes éppen a hazugságok miatt hitelesnek tartani politikusát.
Egy hazudó demagóg politikus kiemelkedően hiteles képviselője lehet bizonyos érdekeknek
– mondja Ezra Zuckerman Sivan, a bostoni elitegyetem, az MIT professzora a CNN-nek. A szociológus Trump megválasztására válaszul készített egy kutatást, amelyben diákja, Minjae Kim, valamint a Carnegie Mellon egyetem munkatársa, Oliver Hahl volt segítségére. Arra keresték a választ, miért működhetnek egyértelmű hazugságok a politikai kampányokban. A konklúziójuk meglepő: bizonyos körökben a hazugságok egy mélyebb igazság közvetítőinek számítanak. (A kutatást még év elején hozta nyilvánosságra az American Sociological Review, amelyet májusban fedezett fel az amerikai hírtelevízió mellett a Frankfurter Allgemeine is.)
Vannak helyzetek, amelyekben nem a hazugság tartalma a lényeg, hanem az általa közvetített üzenet, amellyel általánosan elfogadott normákat kétségbe von. A közösség által vállalt normák ugyanis nem feltétlenül egyeznek meg mindenki személyes meggyőződésével. Az ellenvélemények sokszor csak azért nem jelennek meg a társadalmi vitában, mert megvetést vonnának maguk után.
Végtelenül leegyszerűsítve képzeljük el a következő példát: hogy az idegenektől félni nem szabad, az egy norma, amelyet a nyilvánosságban egyedül érvényes igazságnak fogadunk el. De ettől még sokan félnek az idegentől, legfeljebb ezt nem merik hangoztatni a várható kirekesztés miatt. Amikor aztán jön egy politikus, és azt állítja, hogy minden idegen nemi erőszakot és terrorcselekményt követ el, akkor a véleményét elfojtó polgár tudja ugyan, hogy az állítás ebben a formában messze van a valóságtól, de ezt a hazugságot elfogadja egy olyan fontos eszköznek, amely képes a nagyobb igazságot szolgálni.
Tehát a játékszabályok felrúgásával a hazugságokkal kampányoló demagóg politikus épp azon emberek szószólójává válik, akiket a társadalmi nyomás akadályoz meg abban, hogy véleményének hangot merjen adni.
Így válhat autentikus képviselővé az, aki magasról tesz a tényekre, és könnyen igazolható hazugságokat terjeszt. A hazugság ebben az esetben a norma felrúgásának számít, és ezzel az ellenállás szimbólumává alakul át. És Zuckerman szerint védekezni is nagyon nehéz az ilyen eszközzel harcoló politikus ellen, mert az általa szuggerált "mélyebb igazság" egyfajta védőpajzsként védi meg minden hamis állítását.
Az amerikai kutatók szerint ez a kommunikációs stratégia két feltétel esetében működhet. Hogy ezt le tudják írni, modelleztek egy választást négyszáz valós emberrel. A teszt során arra kérték a résztvevőket, hogy válasszák meg egy képzeletbeli egyetem hallgatói önkormányzatának vezetőjét.
Két jelölt volt,
- A) az egyik a teljes alkoholtilalomért kampányolt az egyetemi kampuszon, B) a másik pedig ellene;
- A) a tilalom mellett kiálló eddig is vezette a diákképviseletet, B) a kihívó képviselte az ellentétes álláspontot;
- A) az egyik nagyrészt az igazat mondta, B) a másikról viszont olyan képet alakítottak ki, hogy ő a hazugságokkal dolgozó demagóg, aki például valótlanságokat állított az alkohol veszélyeiről készített tudományos kutatásról.
A kutatók a résztvevőkkel kitöltettek egy pszcihológiai tesztet, és azt állították, ez alapján osztották be őket két csoportra. Valójában véletlenszerű volt az emberek besorolása. Ezt követően éreztették az adott csoportokkal, hogy a két jelölt egyike is közülük való. A várakozás szerint így elfogulttá váltak az emberek azzal szemben, akit azonos értékrendűnek hittek.
A kutatás kimutatta, hogy a hazugságokkal kampányoló jelölt a saját csoportjában autentikusnak tűnt, de csak abban az esetben, ha egy másik feltétel is teljesült. A hazugságokat akkor tartották elfogadhatónak a csoport tagjai, ha egy lenézett, kirekesztett csoporthoz tartozónak érezték magukat, és ezzel párhuzamosan úgy ítélték meg, hogy megkérdőjelezhető a legitimitása a hatalmon lévő diákönkormányzati vezetésnek. A tudósok két eszközzel igyekeztek megkérdőjelezni a vezetés legitimitását:
- egyrészt az újraválasztásra törő jelöltet mutatták be úgy, mint egy bennfentest, aki nem is törődik a diákok érdekeivel, és személyes előrejutása motiválja,
- másrészt azt sugallták, hogy az újraválasztásra törő jelölt programját egy egyetemen kívüli csoport támogatja anyagilag, és ezzel külső érdekeket szolgál.
A két imitált helyzet rímel arra, ahogy a fehér amerikai középosztály egy része saját helyzetét látja. De a kísérlet nem a meglévő politikai előítéleteket akarta modellezni. A kutatásban részt vevő 400 ember vegyesen volt demokrata és republikánus, és őket nem nézeteik szerint osztották be, hanem vegyesen (a nemek aránya is kiegyensúlyozott volt). A kutatókat csak az érdekelte, milyen reakciót vált ki egy választási versenyben az egyik fél hazugsága.
Aki a demagóg jelölt csoportjához tartozónak gondolta magát, jó eséllyel autentikusnak élte meg "bajnokát", míg a másik oldalról nézve nem látták ezt a fajta hitelességet. Márpedig épp ez a kérdés döntött arról, hogyan állnak hozzá a hazugságokhoz. Akik úgy érezték, hogy az érdekeit nem képviselik megfelelően, azok díjazták a normák megszegését.
Nem csak az amerikai választónak ismerősek ezek a technikák. Orbán Viktor egész kampánya épült arra, hogy az emberekre az "elit" ráerőltet normákat, miközben csak saját előnyeit keresi, és nem képviseli azokat, akikre hivatkozik. Szemben Orbánnal, aki fittyet hány a normákra, nevén nevezi a dolgokat, és a valódi érdekeket képviseli. Az amerikai egyetem idézett kutatása alapján a veszélyek sokszoros felnagyítása, a nyugat-európai állapotokról szóló nyílt hazugság az általános magyarázathoz képest nem félelmet szült, hanem hitelességet. Mert a normák áthágásával az alapüzenet kapott hitelességet: én képvisellek titeket, ők meg nem.
Zuckerman szerint
a tudatosan hazugságokra építő demagóg politika velünk marad, mint egy társadalmat roncsoló, de egyéni szempontból vonzó stratégia mindkét politikai oldal számára.
A magyar választók talán annyival kiegészítették a kutatást, hogy nem kell a kihívói szerep ahhoz, hogy valaki az "elittel" szemben magát az elfojtottak bajnokának állítsa be. Orbán Viktor lassan 30 éve Magyarország legfontosabb politikusa. A jelek szerint ő kormányról is képes tovább építeni viszonyát egy réteggel, amely úgy érzi, hogy nem megfelelően képviselik érdekeit és elhallgattatják az elit által ráerőltetett normák.
Ez ellen harcolni is nagyon nehéz – mondta a CNN-nek Zuckerman, mert szinte bármit meg lehet indokolni a normák elleni harccal. "Nézd, én tudom, hogy elő akarják neked írni, hogyan gondolkodj, de ki mondja, hogy ehhez feltétlenül joguk is van" – ez a demagóg ajánlata a szociológus professzor szerint. A hazugság pedig felszabadít.
Orbán a HírTV-nek: Fake newsnak nem nyilatkozom
